Információhiány, bizonytalanság és embertelen körülmények várják azokat a daganatos betegeket, akik az Országos Onkológiai Intézet Kékgolyó utcai épületébe érkeznek kemoterápiás kezelésre. A hajnali érkezés és a többórás sorban állás sem garancia arra, hogy sorra kerülnek, márpedig tizenegyig be kell jutniuk az orvoshoz, hogy aznap megkaphassák a szintén több óráig tartó kemoterápiás kezelést – írja a 24.hu.
Kásler „emberminiszter” birodalma volt
A korábban Kásler Miklós vezette országos intézetben uralkodó embertelen körülményekre egy olvasónk hívta fel a figyelmet. A procedúra hajnali 5-kor kezdődik. A várakozók „írott sorszámnak” nevezett cetlit osztanak egymásnak, ami ahhoz kell, hogy az orvos ajtaja elé érve (az immár „hivatalos”) sorszámot megkapják az „írott” alapján. Ezzel mehet a beteg a regisztrációs pulthoz, ahol átadják a papírjait. Ezekkel visszasétál az orvosához, aki megállapítja, hogy mehet-e a kezelésre, vagy sem. De ez csak 9 óra körül történik, addig
valahogy el kell jutni az orvos ajtajáig.
Reggel hatra megtelik a lépcsőház, sokan nem is bírják, és az ájulás határán vannak. Néha akkora a feszültség, hogy majdnem tettlegességig fajul az ordibálás. A lépcsőházi várakozás hétig, a váróterem addig kulcsra zárt ajtajának kinyitásáig tart. A betegek azt mondják, néhány hónappal korábban még nem a lépcsőházban kellett várakozniuk, hanem bemehettek a váróterembe, ahol van WC és legalább néhány szék. Most reggel hétig kulcsra van zárva a váróterem ajtaja, még a lift sem áll meg ott. Hét előtt pár perccel nyílik a váróterem ajtaja, és kezdetét veszi a második felvonás. Egy doktornő kiadja a hivatalos sorszámokat. Sokan egyedül, vidékről járnak fel a Kékgolyó utcába a kezelésre, és ahhoz, hogy minél korábban beérjenek és jó sorszámhoz jussanak, három órakor kelnek.
Ettől hullik ki az ember haja, nem a kemótól
– jegyzi meg egy, az egyre feszültebb helyzetet humorral oldani próbáló beteg. Előfordul, hogy nem az orvosi szoba előtt, hanem a regisztrációs pultnál kell először sorban állni, ennek alapján szólítja a betegeket a doktornő, „bejelentkezés” alapján híva be a pácienseket. Csak szerencse kérdése, ki melyik sorba áll be… Márpedig nem mindegy, mikor kerül sorra a beteg, mert 11 után már nem kezdenek hozzá a négy-öt órán át tartó kemoterápiás kezelésekhez. Van, aki már két éve éli át újra és újra a hosszas várakozást, ami közben gyakran megfordul a fejében, hogy fogja magát, hazamegy, és nem jön vissza többet. Súlyos betegeket rángat a rosszul működő rendszer – foglalja össze egy mondatban a helyzet súlyosságát egy végbélrákos beteg, aki azonban hozzáteszi: ez ugyanúgy sújtja a dolgozó orvosokat és kezelőket is, akik nem tudnak mit tenni, ilyen körülmények között kell gyógyítaniuk, amit magas színvonalon és rendkívüli empátiával meg is tesznek. Amíg el nem menekülnek külföldre ők is.
