És ha már ezt elismerjük, fogadjuk el azt is, hogy a gyerekünknél is vannak ilyen napok. Amikor tizenkettedjére sem hall meg valamit, elfelejti, amit megbeszéltetek, és csak nyűglődik, semmi-sem-jó hangulatban. Neked már erősen őszülni kezdtek a hajszálaid, és még csak délelőtt tíz óra van…
Tippelgetünk
Lehet, hogy nem aludta ki magát? Végül is te mondtad, hogy az utolsó kör a társasból már nem fér bele, és a meséskönyvből sem olvastál többet, mint a szigorúan vett három. Vagy talán már négy is volt? Lehet, hogy beteg lesz? Akkor szokott ilyen furán viselkedni. Akkor is.
Megbántódott? Rosszat evett? Vagy… csak szórakozik, és élvezi, hogy anya idegesen kapkod, és próbálja a zilált helyzeteket zsonglőrt megszégyenítő ügyességgel egyenesben tartani?
És itt vegyünk egy nagy levegőt. Nem feltétlenül teszünk jót azzal, ha mindenáron szeretnénk megszerelni, megjavítani a gyerekünk körül a világot. Ráadásul őt sem kell feltétlenül az átlagos énjéhez szabnunk minden nap.
Persze értem én, hogy egy egész nap áll előttünk, egy nem túl együttműködő gyerekkel. (Level B, ha több nyűgös is van körülöttünk aznap.)
Mit tehetsz?
Az alábbiakat tekintsd lehetőségeknek, és csak azt válaszd és teszteld szükség esetén, amelyről úgy érzed, hogy nem áll távol tőled. Kivétel az első pont. Az az alap, nélküle a többi nem működik…
1. Egyszerűen elfogadod, és ki is mondod, hogy nem érzi valami jól magát a bőrében.
2. Elmondod, hogy te hogyan érzed magad. A problémára fókuszálj, őt hagyd ki a leírásból.
3. Hagyod, hogy elmondja, valójában mi is a gond, ha elmondja. Ha nem, hagyj neki időt és lehetőséget, hogy ő maga döntsön arról, mikor és hogyan avat be. Minél inkább segíteni akarsz, lehet, hogy annál inkább hárítja majd a segítséged.
4. Ajánlasz neki két-három lehetőséget, amivel átvészelhetitek ezt a nyűgös időszakot.
5. Nem ajánlasz neki semmit, inkább egy kicsit békén hagyod, mivel tudod, hogy ezzel többet segítesz.
6. Ahelyett, hogy a földön húznád magad után az esedékes nagybevásárlásra, átszervezed a dolgot, és a mai napot megoldod a hűtőben találtakból.
7. Lerajzoljátok, ki hogyan érzi magát. A negatív érzések levezetésére remek módszer! Lehet akár több papírt is felhasználni erre a célra. Hasonlóképp jól beválhat, ha ollóval kivághatja, vagy kézzel körbetépheti a rajz bizonyos részeit. Nem-rajzolóknak mehet ugyanez nyomdával is.
8. Elképzelős játékot játszotok: Hol lennél most legszívesebben, mit csinálnál? Ki lenne még ott veled?
9. Bevonhatod azokba a tevékenységekbe, amelyeket muszáj elvégezned. Porszívót is adhatsz a kezébe. Lehet, hogy nem lesz nagyobb a tisztaság, ám nagy valószínűséggel jobban lesz tőle.
10. Ha nem otthon vagytok: jól lehet megfigyelős játékot játszani. Ki talál valami pirosat, kör alakút út közben?
Csak nyugi!
Persze könnyű ezt mondani, de mégis ez a legfontosabb.Ha pontosan tudod, mi következik, mert nem először történik, próbálj meg nem úgy reagálni, ahogy általában csípőből reagálnál. Túl szép lenne, ha ilyenkor lenne időd nyugodtan átgondolni mindent, mielőtt felemeled a hangod. Sikerülhet, ha tudatosítod, hogy nem ellened irányul mindez. Egyszerűen csak rossz napja van, vagy valaki megbántotta tegnap az oviban/suliban, és a benne kavargó érzésekkel nem tud mit kezdeni. Nézd meg a dolgot az ő szemszögéből is, és látni fogod, hogy a számodra ésszerűen elvégzendő tevékenység, a logikailag levezethető érvek nem mindig jutnak el hozzá.
Más nézőpont
Ne ilyenkor kezdjük el “nevelni” és belé plántálni a társas viselkedés alapjait, egyszerűen lássuk be, hogy most nincs abban a helyzetben, hogy megmaradjon nála az, amit át szeretnénk adni. Mert ez egy ilyen nap.
Az én kisfiam egyszer egy reggeli rohanás közepette kijelentette: “De anya, én nem sietek sehová, nekem mindegy, mikor érünk oda”. Nem velem akart kitolni, csak megmutatta a helyzetet az ő szemszögéből. Így aztán elmondtam, hogy nekem nagyon jólesne, ha segítene abban, hogy én ne késsek el, mert nagyon rossz érzés nekem, ha én érkezem utolsónak. Rábólintott.
