Feldmár András Szégyen és szeretet című könyvében azt írja, hogy „A szeretet engedi, hogy a másik legyen”. Sok izgalmas és értékes gondolat szerepel a könyvben, de talán ez az egyszerűnek tűnő mondat a legfontosabb.
Ez a mondat három kulcsszót foglal magában, amelyekkel a legtöbb embernek külön-külön is meggyűlik a baja, hát még így, együtt. Ez a három szó a következő: szeretet, engedés, létezés. Talán nincs is olyan ember a Földön, akinek ezekkel problémamentes a viszonya.
Feldmár András szerint az egyik gond az, hogy sokan összetévesztik a szeretetet a vággyal:
„A szeretet nem kíván semmit. Ami kíván valamit, az a vágy. Szerintem már az első elemiben tanítani kellene a gyerekeknek, hogy a vágy, az nem szeretet. S a szeretet, az nem vágy. Szerintem rengeteg fájdalom keletkezik abból, hogy összekeverjük a vágyat és a szeretetet, és azt mondjuk, hogy szeretlek, akkor, amikor tulajdonképpen csak azt akarom, hogy kielégítsd a vágyaimat. Abban semmi szeretet nincs. Én nem mondom azt, hogy csak szeressük egymást, de a vágy, az egy éhes dolog. Amikor egy újszülött nekiesik az anyja mellének, az az újszülött nem szereti az anyját. Azt sem tudja, hogy van anyja.”
Vagyis nagyon nem mindegy, hogy megfojtjuk egymást, vagy hagyjuk, hogy a másik is levegőhöz jusson, nyugodtan lélegezhessen. Nem mindegy, hogy elvárásokkal terrorizáljuk, illetve állandóan kritizáljuk egymást, vagy hagyjuk, hogy a másik önmaga lehessen.
Egészen könnyen félre tud siklani a dolog, és az ember észre sem veszi, hogy nem a szeretet, hanem sokkal inkább a vágyak, az elvárások uralják a kapcsolatot, amelyben él.
Ha kíváncsi vagy, Feldmár András mit tanácsol még a szeretettel kapcsolatban, olvasd el a Paravan.cafeblog.hu bejegyzését.
