Gáspár Evelin 10-től 18 éves koráig egy valóságshow-ban élt, ami eleinte megviselte, de most már pozitívan fogja fel azt az időszakot. Sokaknak nem volt szimpatikus, ami egy ideig a közösségi oldalára írt hozzászólásokból is látszott, az Ázsia Expressz azonban teljesen megváltoztatta a róla alkotott képet. Egy másik oldalát ismerhették meg a nézők: Evelin egy belevaló, rátermett és emberséges lány. A NAV-os ügy miatt megbélyegezték a családját, de ebből a hullámvölgyből is kijöttek. Ezáltal megtanulta, kire számíthat és kire nem. Most mindezekről őszintén mesélt.
Korábban említetted, hogy azt gondolod, miután elindul az Ázsia Expressz, megváltozik az emberek rólad alkotott véleménye. Igazad lett?
Az utóbbi két hét nagyon pozitív volt számomra. Sok olyan visszajelzést kapok, amelyektől kicsordul a könnyem. Olyan emberektől jönnek levelek, akiknek korábban nem voltam szimpatikus. Szinte kivétel nélkül azt mondják, nem gondolták volna, hogy ilyenek vagyunk. Azt hitték, bunkók és egyszerűek leszünk. Ehelyett azt írják, hogy belevaló vagyok, rátermett és emberséges. Olyan ez, mint amikor egy autó prémium üzemanyagot kap – teljesen feltöltődtem a sok pozitív visszajelzéstől. Jó a hangulatom, és kijelenthetem, hogy büszke is vagyok magamra, mert jó visszanézni, amit Indiában műveltem. Azt gondolom, most azért látszik, hogy a hisztis kislány felnőtt és remélem, hogy többen úgy gondolják, jó ember lett belőlem, nem hiába foglalkoztak velem a szüleim.
A többi szereplő képeinél is gyakran írják a kommentelők, hogy nektek szurkolnak. Ez az Instagram-számaidban is megmutatkozik?
A követőszám nem ugrott meg, de a profilnézettségem megtriplázódott. Rengeteg hozzászólást kapok, főleg a műsor alatt, akkor záporoznak a pozitív megjegyzések. A családom is észrevette, hiszen bárhova mennek, dicsérnek engem, legyen szó Zsoltiról, apáról, vagy anyáról. Apukám nagyon sok sms-t és telefont kap, hogy büszke lehet rám, nekem ennél nem is kell több. A szüleimnek ez egy nagyon jó visszaigazolás.
Gáspár Evelin (Fotó: Vadnai Szabolcs)
És a húgod mit szól az ázsiai kalandhoz?
Teljesen hidegen hagyja. Nem érdekli a dolog, nem is látott egy adást sem.
Virág egyébként sem szerepel annyit, mint a család többi tagja.
Ő most tini, sokszor én sem tudom, mi van vele. Annyit tudok róla, mint azok, akik köveik az Instagramon. Amikor együtt vagyunk, akkor sem beszél, mert a telefonját nyomkodja.
Nem is szeretne szerepelni, vagy a szüleitek nem engedik?
Teljesen szabad kezet kap ilyen téren. Akkor szerepel, amikor akar. Elzárkózik, szerintem neki most magával vannak problémái, azokon a dolgokon megy keresztül, mint én ennyi idősen. Segítséget és véleményt nem fogad el, tőlem sem és anyáéktól sem, hiszen tini.
A jó fej hozzászólók mellett azért akadnak még károgók, esetleg rasszista kommentek? Ezekről korábban beszéltél…
Persze, most is akadnak ilyenek, de már nem érdekel. Korábban cigányoztak, mostanában meg arra szoktak rá, hogy az utcaszéli mindenféle szinonimáját használják. Ilyenkor csak legyintek, és nevetek. A cigányság egy ideig idegesített, de már ezen is túlléptem. Mindenki tudja, hogy az vagyok, az egész családom nyíltan, büszkén vállalja. Senki nem tehet róla, hova született, milyen családban nőtt fel, vagy éppen milyen a bőrszíne. Szeretem ezt kultúrát. Indiában is előnyünkre vált, sokkal jobban beilleszkedtünk, mint a többiek. A családcentrikus élet, azok a nézetek, amiket ők képviselnek, hozzánk is közel állnak. Azt gondolom egyébként, hogy az utóbbi években a cigányság megítélése is változott, a magyarok is másképp állnak ehhez. Az pedig büszkeséggel tölt el, hogy a YouTube legtöbbet hallgatott előadói között nagyon sok roma zenész van. Persze, vannak rossz emberek is, de ez mindenfajta nemzetiségnél így van, nem ennek alapján kell megítélni a többieket.
A nyilvánosság előtt nőttél fel, a Győzike show alatt gyakorlatilag minden perceteket videóra vették. Ezért viselkedsz ilyen természetesen a kamerák előtt?
Valószínűleg teljesen más ember lennék, ha nem így nőttem volna fel. Elmondhatom magamról, hogy 25 évesen annyi dolgot tapasztaltam meg, jót és rosszat egyaránt, amit valaki egész életében nem fog. Korábban tiltakoztam az életem ellen, de már elfogadtam, hiszen ebben szocializálódtam. Ha nem vagyok szem előtt, valószínűleg nem jutottam volna el úgy három országba, hogy még pénzt is kereshetek vele. Hálás vagyok ezért a lehetőségért, nyaralásként fogtam fel, feltöltődtem lelkileg.
Fotó: Vadnai Szabolcs
Nemrég lediplomáztál, ami a családodban eddig senkiről nem mondható el. Fontos volt a szüleidnek az iskoláztatásod?
Nekem is fontos volt. Hétéves koromban még faluban laktunk, de már akkor is magántanár járt hozzám, hogy nyelvet tanulhassak. Salgótarjánba jártam általános iskolába, ahol leginkább magyar diákok voltak, ezért is nagy dolog volt. Így kialakult egy egyensúly, hiszen otthon a családomtól továbbra is kaptam a „roma vért”, a suliban pedig magyarok között tanulhattam. Sok cigány szerintem itt ragad le, nem tanulnak tovább, nem mennek más emberek közé, pedig ez fontos lenne.
Miután kézhez kaptad a diplomádat, nem úgy alakult a munkakeresés, ahogy előre elgondoltad.
Sajnos nem. Sok ismerőst felhívtunk, rengeteg önéletrajzot kiküldtem, de nem akartak felvenni. Akkor volt a NAV-os ügyünk, szerintem ez sokat nyomott a latban, negatív irányba. Pénzügyi diplomám van, szóval egész sok helyen el tudtam volna helyezkedni, de mégsem. Így alakult, ennek is megvan az oka, hiszek a sorsban.
És most mit csinálsz?
Leginkább semmit, már ami a munkát illeti. Szerepelgetek, élvezem az életet. Amikor hazajöttem Ázsiából, egy hónapra hazaköltöztem, aztán elkezdtem bulizni. Konkrétan hónapokig, megállás nélkül. Ez volt az első ilyen nyár, amikor fesztiválra jártam és bulizni, nálam ez is későn jött. Indiában jött rám egyébként, hogy fiatal vagyok, most kell élni az életet, és hallgattam a megérzéseimre. Örülök, hogy ezt megtapasztaltam, de elég is volt. Azért közben rájöttem, hogy aki ilyen életet él, az ne várjon sokat a jövőjétől. Ha buliból buliba jársz, és ugyanilyen emberekkel ismerkedsz, akkor észrevétlenül csúszol le a lejtőn. Hiszek abban, hogy ha jó emberekkel veszem körbe magam, akkor az rám is építő hatással van. 25 évesen jött el az az idő, hogy jó lehetőségeket kapok az élettől, szerintem most elindul valami… Ha most nem, akkor soha. Titkos vágyam, hogy műsorkészítő, szerkesztő legyek, esetleg műsorvezető, ebben is kipróbálnám magam.
Az Ázsia Expressz előtt pedig már fontolgattad, hogy kimész külföldre…
Aki itthon problémákkal szembesül, az ugyanúgy külföldön is problémákkal szembesül. Erre én is mostanában jöttem rá. Ott sincs kolbászból a kerítés, ott is fizetni kell a rezsit, és talán még több hétköznapi problémával szembesülsz.
Fotó: Vadnai Szabolcs
Most már huzamosabb ideje foglalkozik a média a fogyásoddal. Mikor döntöttél úgy, hogy változtatni akarsz magadon?
13 éves korom óta fogyókúrázom. Ekkor kezdett felébredni bennem a női énem. Anyukám akkor a harmincas éveiben járt, nagyon csinos, nőies ruhákat hordott, ugyanúgy, mint Virág, aki szintén vékony volt. Jó volt látni, hogy milyen jól öltözködtek, sokszor összeöltöztek, én meg ott voltam fiús lányként egy szakadt farmerban vagy melegítőben, mert akkoriban nem jött rám más. Nagyon nem éreztem jól magam, és lelkileg is megérintett. Gondolj bele, ott van a csinos anyukád, a vékony húgod, te meg ott vagy szakadtan, kövéren 13-14 éves tinilány létedre. Ha ez nem lett volna elég, az iskolában ugyanez volt. Szörnyű volt megélni, és változtatni akartam.
Sokat bántottak ezért?
Persze, már akkor is jelen volt valamilyen szinten a közösségi média, a myVIP, IWIW, vagy az MSN… Ott is írogattak, de még postai levelem is jött. A Győzike show alatt még a szerkesztőségbe is küldözgettek leveleket, és gyakran elolvastam őket. Nem volt könnyű időszak. Volt egy masszőrünk, aki fogyasztó masszázst alkalmazott rajtunk, segített a megfelelő étrend kialakításában is, ő volt akkoriban a legnagyobb segítségem.
A médiában mégis 2-3 éve lett téma a fogyásod.
Nem tudom, hogy az én fogyásom miért ilyen menő téma, de valóban nagyon sokat foglalkoznak vele. Tényleg látványos volt, de most már kezd unalmassá válni. Annyi ember van, aki mások fogyásából él, nincs ezen semmi meglepő. Ez egy örök küzdés, olyan a genetikám, hogy mindig oda kell figyelnem, sosem engedhetem el magam teljesen.
Azért az látszik az Instagramodon, hogy adsz a külsőségekre. Volt egy képed, ahol több luxusautóval fotózkodtál a házatok udvarán. Ez polgárpukkasztás részedről?
Ez egy vicces kérdés. A hivalkodás a cigányok vérében van, azt is szeretik megmutatni, ami nincs. Néha jólesik. Annál a képnél pont eszembe jutott, hogy hergelném kicsit az embereket, kíváncsi voltam, mit vált ez ki belőlük. Szeretem a szép dolgokat, szerencsére meg is adta ezeket a Jóisten. Azért, hogy nekem ilyen autóm legyen, a szüleim a kirakatban éltek. Az egész gyerekkoromat a kamerák előtt éltem, amit egy időben nehezen dolgoztam fel. Aki ezeken átmegy, nem sajnálná tőlem… Tíz évet forgattunk azért, hogy most ilyen életünk legyen. Szerintem sokakban az is benne van, hogy még cigány is vagyok, lenéznek, és még irigyek is ránk. Felnőtt fejjel egyébként azt gondolom, hogy nem mutattunk rossz példát. A házunkban mindig tisztaság volt, egy teljesen más oldalunkat ismerhették meg az emberek.
Fotó: Vadnai Szabolcs
Amikor kapsz egy-egy szép ruhát, cipőt és ezt posztolod, megtalálnak az irigy emberek?
Irigy ember mindig lesz, főleg, ha valaki jól igazgatja az életét. Próbálom egyébként redukálni a reklámot az oldalamon, egy-két márka van, akivel évek óta együtt dolgozom, de leginkább kozmetikai kezeléseket, sportos dolgokat láthatnak nálam. Nem akarok senkit megsérteni, de annyi bazári majom van már a közösségi oldalakon – nem szeretnék közéjük tartozni.
Volt egy kétéves hullámvölgy a családotok életében, amikor a NAV megtalált titeket. Nagyon megviselt ez az időszak?
2017 áprilisában kezdődött az ügy. Ekkor még egyetemre jártam, ott szinte az összes ismerősöm elfordult tőlem, nem akartak a baráti körömbe tartozni. Volt egy időszak, amikor azért akartak férfiak ismerkedni velem, mert olvasták, hogy mennyi pénzt foglaltak le tőlem, és hogy ha majd visszakapom, akkor el tudom tartani őket. Ezután engem is adócsalóként bélyegeztek meg, nem találtam munkát, még szakmai gyakorlatra sem akartak felvenni. Kaotikus volt a helyzet.
A történtek miben befolyásolták az életedet?
Nehéz időszak volt. Akkor reggel rám törték az ajtót, egyedül voltam, 23 évesen nem tudod, hogyan reagálj ilyenkor. Elvették a telefonomat, nem tudtam értesíteni a szüleimet, sem az ügyvédet, bár gondoltam, hogy otthon is hasonló a helyzet. Akkor világosodott meg bennem, hogy amiért gürizett a család hosszú évekig, eltűnik. Igazából mondvacsinált okokból találtak meg, volt egy jóakarónk, aki jelentett minket. A szüleim hibáztak korábban, 2009-ben volt már ebből bajuk, éppen ezért tudatosan odafigyeltek mindenre. Ez egy gusztustalan dolog volt, a mai napig nem tudjuk, mi értelme volt, és azt sem, hogy ki lehetett a bejelentő. Utólag úgy gondolom, ebből profitáltam, hiszen megtudtam, kik az igazi barátaim és kikre számíthatok, ha nagy a baj. Meg egyébként is, ki mondhatja el magáról 25 évesen, hogy volt nála a NAV?! (nevet) A mai napig azt gondolom, hogy anyukám volt az igazi vesztese az egésznek, hiszen akkoriban nyerte meg A Konyhafőnök VIP-t, és nem tudta ezt a sikert kellőképpen megélni, mert ezzel kellett foglalkoznia. A sors egyik kezével ad, a másikkal elvesz. Anya behúzta a versenyt, megnyerte a 10 millió forintot, és ebből élt a családunk sokáig. Kezdett beindulni a karrierje, eltartotta a famíliát.
Hogyan élték meg a szüleid, hogy felcserélődtek a szerepek?
Anya elég jól. 43 évesen talpra állt, mindent megteremtett magának. Addig inkább a családunkra fókuszált, nem magára. Én is nagyon büszke vagyok rá. Aki elmegy a borvacsorájára, rájön, hogy miért túlsúlyos a családunk – olyan ízek és adagok vannak, aminek nem lehet ellenállni. Apa férfiasságát nem érintette túl jól, mert egész életében azon volt, hogy eltartsa a családot, hallani sem akart arról, hogy anyukámnak dolgoznia kelljen. A mai napig felhozza a NAV-os témát, teljesen tönkretette a procedúra. Gyógyszereket szed, sokat beszél róla, le is fogyott nagyon, nincs jó állapotban. Egyelőre áll az ügy, bár bebizonyosodott az ártatlanság, mégsem adnak vissza semmit. Ugyanott tartunk, ahol két és fél évvel ezelőtt.
Fotó: Vadnai Szabolcs
Tőled is sokan elfordultak, meg tudod különböztetni már, hogy ki az igazi barát és ki nem?
Nem sok barátom volt korábban sem, inkább haverok és ismerősök. Az akkori párom sokat segített, vele tavaly októberben szakítottunk. Egyébként nagyon jó emberismerő vagyok, szerencsére ez rám ragadt az évek során.
A magánéletedről, legalábbis ami a kapcsolati részét illeti, nem sokat beszélsz. Lehetett tudni, hogy van párod, de közös képet soha nem posztoltál.
Ez abszolút tudatos. Tudom, hogy mivel jár, ha megosztod a magánéletedet az emberekkel. Aki valóban ismer, tudja, hogy nem olyan vagyok, mint amit az Instagramom mutat, mint ahogy azt is, hogy milyen emberek vesznek körül. Nem posztolok közös képeket barátokkal, pasikkal sem. Ezzel pont azt akarom elkerülni, hogy valaki azért barátkozzon velem, hogy felkerüljön az oldalamra és ezáltal felkapják.
És nehéz ismerkedni Gáspár Evelinként?
Nagyon! Nem csak nekem, a mai fiataloknak úgy összességében.
Ettől függetlenül, próbálkozol?
Igen, folyamatosan. Nyáron sokat próbálkoztam, de általában lyukra futottam. Pont azért, mert nem nagyon van tapasztalatom ezen a téren. 20 éves koromban volt egy párom két évig, aztán utána pár hónapra rá összejöttem azzal a sráccal, akivel októberben lett vége. A mai férfiak átvágnak nulla tapasztalattal. Sajnos sokat csalódtam, mert én ehhez kissé naiv vagyok, könnyen szerelembe esek.
Ezáltal feljebb került a léc?
Akit megkedvelek, azt nagyon megkedvelem, és utána nehéz az elválás. Ezt meg kell tanulnom kezelni. Nekem ez a nyár arra volt jó, hogy tapasztalatokat gyűjtsek ezen a téren.
Arra nem gondoltál, hogy a jó életszínvonal esetleg elriasztja az ismerkedni vágyó fiúkat? Nehéz megadni mindazt, ami neked van, főleg ebben a korban.
Biztos sok férfiban benne van ez, és igen, vannak elvárásaim. Az exbarátom kapcsán eléggé megkárosodtam anyagilag, és húztam egy határt. Ami nekem megvan, saját lakás, saját autó, azt elvárom a páromtól is. Az előző pasimnak nem volt, ezért én voltam a taxis, meg a főbérlő is. A végén nagyon csúnyán váltunk el, még azt is mondta, nem tudja, hogy állhatott le velem, de inkább nem részletezném tovább. Biztos hibás voltam én is, de én sosem vágnék ilyen dolgot mások fejéhez. Ekkor úgy döntöttem, előre leszögezek pár dolgot, és majd akkor lesz valakim, ha megugorja ezeket.
