Egy hétköznap délután épp az Árpád hídon dübörögtem át az 1-es villamossal, amikor a forgalomban feltűnt egy autó. Fekete, formás kis kocsi volt, de nem emiatt tűnt ki a többi közül, hanem az oldalán látható, feltűnő rózsaszín feliraton akadt meg a szemem: Csajszi autósiskola. Jót mosolyogtam magamban, hogy már a pinket kedvelő lányoknak is megvan a maguk autós sulijuk, és elképzeltem, ahogy a hátsó ülésen épp egy pink retikülből kikandikáló csivava ugat a maga erőtlen hangján tanóra közben. Ezek az előítéletek…
Az első dolgom a gépem elé ülve az volt, hogy felmentem a cég honlapjára, ahol a nyitóoldalon fekete alapon rózsaszín betűkkel az alábbi üdvözlőszöveg fogadott: “Nálunk nincsenek szakállas-szarvasos pulóveres fickók, akiktől égnek áll a hajad! Csak és kizárólag NŐKBŐL álló oktatógárdánk van!”
Igény, az lenne
Az első dolog, amire rögtön rá kellett keresnem, hogy ez valami hazai találmány, vagy ismét bekapcsolódtunk egy virágzó nemzetközi trendbe? Néhány primitív keresőszó bepötyögése után a Google csak úgy ontotta magából a magukat női oktatókkal hirdető autósiskolákat az angol nyelvterületekről, így már inkább csak azon csodálkoztam, hogy nekünk, magyaroknak, erre miért kellett ilyen sokat várnunk.
Magyarországon is van egy speciálisan nőknek kifejlesztett oktatási rendszer, de az biztos, hogy akkor is ugyanúgy pasik az oktatók, ahogy az összes többi suliban is, ugyanis nálunk az oktatók mindössze tíz százaléka nő.
Nem mindegy, milyen nemű oktató tanítja vezetni az embert?
A Csajszi autósiskola alapítója, Kertesi Tünde a férjével közös autósiskolájukban dolgozott egészen a válásukig. Mivel szerette a munkáját, a válás után sem akarta abbahagyni, de nem látta értelmét egy kétszázadik ugyanolyan autósiskola megnyitásának. Tünde is elismeri, hogy vannak jó férfi és rossz nő oktatók is, de szerinte egy oktatónő számos olyan tulajdonsággal rendelkezhet, ami egy férfinak nem feltétlenül sajátja. Ő nem hisz a speciálisan nemekre szabott módszerekben, ugyanis azt vallja, hogy minden tanuló más. Viszont az oktató nemét mindenképp befolyásoló tényezőnek tartja.
A türelem női sofőrt terem
Tünde szerint a legfőbb különbség a férfiak és a nők között az, hogy míg a férfiak nagy része már gyerekkora óta lelkesen meg akar tanulni vezetni, addig a nők többsége pusztán szükségszerűségből akar a volán mögé ülni. Mivel a motiváció nem ugyanannyira erős, így egy nőhöz sokszor nagyobb türelemre van szükség. (“Itt anya feminista összeszorult ökle vagyok – a szerk. nő”) Az, hogy ez sok gépjárművezető-oktatóban nincs meg, abból is látszik, hogy Tünde cégéhez a tanulók több mint harminc százaléka átjelentkezőként érkezik (ez az arány egy hagyományos autósiskolában alig tíz százalék), vagyis már kipróbálta magát egy férfi oktató mellett, és nem igazán nyerte el a tetszését a dolog. A Csajszi autósiskolában az is alapelv, hogy senki nem ordítozik a tanulóval, de bármilyen kedves hangja van is Tündének, egyszerűen nem akarom elhinni, hogy még soha nem üvöltött egyik tanulójával sem. Végül bevallja, hogy a konkrét balesetveszély azért minden illemszabályt felülír: “Amikor egy tanulóm épp egy villamossínen fékezte le a kocsit, miközben a villamos már közeledett felénk, kénytelen voltam kiereszteni a hangom. De ez talán érthető.”
Kertesi Tünde, az iskola alapítója
Tünde szerint a nők szeretik, ha az oktatók részletesebben magyarázzák el nekik a tananyagot, és nehezen viselik, ha nem bíznak bennük. Hallottunk már olyan rémtörténeteket, amelyekben a tanító folyton átvette az irányítást a fék- és gázpedál fölött, és messze kerülte a forgalmasabb pontokat – mondjuk a belvárost –, nehogy bármi baja essen a kocsijának. És ahogy az utakon, úgy az oktatók között is gyakran előfordul, hogy a nőket mint sofőröket egyszerűen nem tartják egyenrangúnak, és ennek sokszor hangot is adnak.
Azonnal bevillan a fejembe egy kép, amiben a budapesti csúcsforgalomban egy rózsaszín feliratos autó hasít tanuló vezetői jelzéssel, és amikor felhozom, Tünde arcán rögtön látom, hogy ismeri az érzést: “Ha az ember tanuló vezetős jelzésű kocsival megy az utakon, eleve sokkal több dudálást és bekiabálást hall a kelleténél, de ha a kocsin még az autósiskolám matricája is ott van, ez a szám hatványozódik. Hihetetlen, hogy az emberek azt várják egy tanuló vezetőtől, hogy ugyanolyan profi legyen az utakon, mint egy olyan ember, aki már sok éve vezet.”
Egy normálisan működő világban…
Amikor rákérdezek, milyen típusú nőket/lányokat vonz egy rózsaszín feliratos autósuli, Tünde azonnal válaszol: inkább az érzékenyebb, csendesebb és visszahúzódóbb tizen- és huszonéves lányok/nők keresik fel őket előszeretettel, akiknek fontos, hogy ne stresszes hangulatban sofőrködjenek.
Bármily meglepő, néhány férfi tanuló is akad. “Egy normálisan működő világban talán nem volna szükség egy olyan vállalkozásra, mint az enyém, de amíg törvény által maximalizálva akár tíz órát is adhatnak naponta az oktatók – ami nyilván túl sok –, ráadásul sokan a saját kocsijukon oktatnak egy iskola hivatalos autói helyett, addig sok stresszes, túlterhelt és ingerlékeny fickó fog még tanulókkal üvöltözni, és addig szükség lesz ránk is.”
