Bár még nem beszélhetek a saját esetemben élethosszig tartó barátságról, hiszen még csak 35 éve láttam napvilágot, és azért remélem, még legalább ugyanennyi hátra van az életemből. Ám ebből a 35 évből számomra a 20 év már minimum hosszú távú kapcsolatnak számít. Ez a gyerekkori barátnőm volt az, aki, mikor első osztályos gimnazistaként csak kóvályogtam az új helyzetben, mellém szegődött, és végig a négy év alatt ki is tartott mellettem. Vele csináltuk azt – amivel a szüleink agyára mentünk –, hogy miután hazamentünk a suliból, még órákig telefonáltunk otthonról. Hogy miről bírtunk ennyit beszélni, már fogalmam sincs, de szinte szimbiózisban éltünk.
Az ő apukája tanított meg írókázni az egyik húsvétkor, és náluk voltam mindig meghívott vendég karácsony másnapján. Volt, hogy csak ültünk a lépcsőházban, és raktuk össze egymás lelkét, és volt, hogy a konyhájukban seprűvel jártunk táncot. Ő az egyetlen, aki végigkísérte kamasz éveim vérzivataros időszakát, és belelátott annak a kusza folyamatnak minden apró mozzanatába, ahogy felnőtté válok.
Voltak nagy összeveszéseink, amikor például szülői engedély nélkül fiúkkal buliztunk a nyaralóban, de lebuktunk, meg amikor olyan emberekkel barátkoztam az osztályból, akiket ő nem szeretett. Ismerem az első férjét, ott voltam, mikor megismerkedtek, ismeri az első férjemet, ott volt az esküvőnkön. Mikor elment egyetemre, ott is meglátogattam sokszor az albérletben, ahonnan együtt stoppoltunk haza, izgulva, hogy nehogy valami szatír vegyen fel minket. Tulajdonképpen, azt hiszem, nincs olyan, amit ne tudna rólam, ma is ő az, akivel a leginkább meg tudom beszélni az életem nagy történéseit, mert tudom, hogy tényleg és érdek nélkül figyel rám, ahogy én is rá.
Híresek és jóbarátok
A saját régi barátnőmről elsőként Matt Damon és Ben Affleck híres, gyerekkoruk óta tartó barátsága jutott eszembe, ami kikezdhetetlennek tűnik innen a messzeségből. Olyannyira szoros köztük a barátság, hogy még azzal is meggyanúsították őket, hogy több benne a melegség, mint az megszokott a férfi barátok között. Természetesen ezek csak rosszindulatú pletykák, igazából ők azok, akik jóban és rosszban is kitartanak egymás mellett, és életük minden szakaszát végigkísérik, számíthatnak egymásra, és már inkább családtagok, mint barátok. Ben Affleck felesége viccesen csak “a férjem másik férjeként” szokta Matt Damont aposztrofálni.
De hogy másik példát is hozzak, itt van Courteney Cox és Jennifer Aniston barátsága is, akik a Jóbarátok forgatása közben kerültek közel egymáshoz, és azóta is kitartanak a másik mellett. A 18 évig futó sorozat során olyannyira mély barátság szövődött közöttük, hogy amikor Brad Pitt és Jennifer Aniston házassága tönkrement, akkor Courteney volt az, akihez Jennifer menekült, hogy lelki sebeit begyógyítsa, sokáig ott lakott a barátnőjénél és annak családjánál. Amikor pedig fordult a kocka, és Courteney házassága volt válságban, ő ment Jenniferhez vigaszért.
Leszel a legjobb barátom?
Elgondolkodtató, hogy vajon mi köti egymáshoz az embereket ilyen szinten. Hogy van az, hogy vannak időszakos barátaink – például a játszótéri barátok, akik az azonos élethelyzetből adódó barátságok – és hogy vannak olyanok, akikkel néha évekig nem beszélünk, de utána onnan tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk.
Irene Levine pszichológus, a The Friendship Blog gazdája elemzi ezt a témát hosszasan, ő írta: leginkább azt szeretjük a gyerekkori barátainkban, hogy nemcsak azt az embert ismerik, akik most vagyunk, hanem azt is, akik voltunk. Mivel osztozunk velük a múltunkban, sokkal könnyebben kommunikálunk velük a jelenünkben. Ismerik a gyökereinket, a fontos eseményekben mellettünk voltak, ezért folytatólagosan tudjuk őket tudósítani az életünkről. Persze ez még nem elég ahhoz, hogy élethosszig ki is tartsanak ezek a barátságok, hiszen akkor tele lennénk legjobb barátokkal. Íme az 5 titok, amitől örök barátok az örök barátok.
1. Nincsenek elvárásaik egymás iránt
Szerintem ez így teljes mértékben, mondjuk, nem igaz, mert nincs olyan emberi kapcsolat, amiben valamilyen elvárásunk ne lenne a másiktól, de az tény, hogy egy régi baráttal szemben sokkal kevesebb van, mint például egy párkapcsolatban. Ahhoz, hogy egy gyerekkori barátunkat szeressük, neki sokkal kevesebbet kell tennie, mint másnak. Nem szükséges, hogy mindenféle gesztusa legyen ahhoz, hogy érezzük, hogy szeret. Másrészt pedig nem akarjuk, hogy életünk minden apró mozzanatánál jelen legyen. Lehet ő attól még a legeslegjobb barátunk, hogy a mindennapi munkahelyi gondjainkat épp nem vele beszéljük meg.
2. Alkalmazkodnak egymáshoz
Rugalmasan és megbocsátóan állnak egymáshoz. A régi barátságokban felismerjük azt, amit párkapcsolatokban sokszor nem: senki sem tökéletes. Nekik megadjuk a változás jogát, megértjük, hogy ha néha el is távolodunk egymástól az évek során, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem vagyunk már barátok. Elfogadjuk egymást a másik jelen pillanatában, talán épp azért, mert tudjuk, honnan indultunk, és osztozunk a múltunkon.
3. Időt szánnak egymásra
Egyértelműnek tűnhet számunkra, mégis ez az egyik legfontosabb alapköve bármilyen kapcsolatnak, így a barátságnak is: a közös élmények mélyítik a kötődést köztünk. Ha nem szánunk elég időt egymásra, akkor nem lesznek új közös emlékeink. Csupán a gimnáziumi nagy történésekből nem él meg egy barátság, muszáj felnőttként is kapcsolódnunk és élményeket gyűjtenünk, hogy ne csak a régi fényképalbumok maradjanak nekünk. Csak érezzük jól magunkat együtt, nem kell nagy dolgokat véghez vinni, repülőgépből kiugrálni vagy sziklát mászni. Elég, ha adunk időt egymásnak egy közös jó kávézásra és jó sokat nevetünk közben. A közös nevetés ugyanis a legjobb emlék, amit magunkkal vihetünk.
4. Felismerik, hogy milyen különleges kötelék van köztük
Az ember úgy van összerakva, hogy sokkal szívesebben fektet energiát olyan dolgokba, amiknek felismeri a valós értékét. Amikor ráébredünk, milyen értékes a másik ember számunkra, és a barátságunkra alapozni tudunk, számíthatunk rá, akkor hálásak leszünk érte, és egyre több mindent megteszünk a másikért. Ez pont az a jelenség, amikor akár a kútba is utána ugornánk.
5. El tudják engedni egymást
Sértődés, bántódás nélkül el tudják engedni egymás kezét akár évekre is. A gyerekkori barátokkal felismerjük azokat a helyzeteket, amikor kicsit háttérbe kell vonulnunk és nem erőltetni a közeli baráti viszonyt, hanem csak hagyni élni a másikat. Lehet ez egy új kapcsolat, munkahely vagy gyerek születése, általában mindenesetre ez akkor következik be, amikor a másik sorsa hirtelen fordul egyet. Ilyenkor új impulzusok, új emberek kellenek az életébe, a régi bútordarabok egy kis időre parkolópályára állnak. De aztán úgyis újra egymásra találunk, mert az az ősbizalom, ami gyerekkorunkból még összeköt minket, nehezen lelhető fel a felnőttkori barátságainkban.
