Amióta a férjemmel összebútoroztunk, szerencsére úgy alakult, hogy a “minél extrább ajándékot a család minden tagjának” – vonalat rövidre zártuk. Egyrészt a válás óta nagyon nem fér bele anyagilag, másrészt az égvilágon semmi értelme. Így történt, hogy évek óta nem veszünk ajándékot a felnőtteknek, maximum valami nagyon-nagyon jelképeset, esetleg házi készítésű csemegét (különleges lekvár, házi fűszeres mustár, olaj stb.) viszünk karácsonykor ajándékba, ha van időm rá, illetve a közös ebédek, vacsorák számítanak “ajándéknak”, s az idő, amit egymásra szánunk.
A mozaikos gyerekeket több helyről örvendeztetik meg
Más a helyzet azonban a gyerekekkel, nekik mindenki vesz valamit, és ez alól nem kivétel a lízingelt egyed sem. Ez utóbbinak például olyan rokonok is kedveskednek nálunk meglepetéssel, akiknek vér szerint nincs közük hozzá. A kezdetektől természetes a nővéremék számára is, hogy a férjem gyermeke ugyanúgy kap ajándékot a közös ünneplés során, és édesapám is mindig megemlékezik róla, így a három “igazi” unoka mellett egy negyedik is élvezheti a szeretetét. A nevelt fiamnak “igen jó dolga” van apai ágról: a nagyszülők és a szülei válása okán van egy “rendes” nagymamája és nagypapája, plusz még egy-egy kvázi nagypapa-nagymama is beficcent, illetve részemről egy újabb kvázi nagypapa és az ő párja, aki megint lehet amolyan nagymamaféle a szemében. Hat nagyszülő (nem mennyei?), bárcsak nekem lett volna akár egy is anno, aki beszámítható, akihez lehet menni karácsonykor!
És igen, tudom, és meg is jegyzem gyorsan: a válás éppen a gyerek szemszögéből borzasztó dolog, de ünnepekkor pontosan ennyivel többen gondolnak rá, a mindennapokban pedig ennyivel többen szeretik… És mi tagadás, mindenkivel nagyon jól kijön – szerencsére. A karácsony tehát Kánaán neki, soha ennyi ajándékot nem kapott ugyanis korábban. Ilyenkor ő is középpontban van, kiélvezi az ünnep összes percét.
Együttélés helyett ajándék?
Van persze egy vonal, amit kár lenne elhazudni, és ez a lelkiismeret-furdalással hozható össze. Az elvált pároknál ugyanis nem ritka, hogy a ritkábban látott fél igyekszik ajándékokkal kompenzálni az együtt-nem-töltött időt (nem feltétlenül tudatosan, sőt!). Nálunk is megvolt ez, nem tagadom. Igen ám, de közben született még kistesó is, meg unokaöcsik és húgok is vannak, akiknek kedveskedünk. Igen, ez van. Nem fér bele a gavallérkodás, pláne nem az egyenlőtlen, már ami a férjem első- és másodszülöttjét illeti. Így maximalizáljuk az összeget, amit a sajátokra szánunk fejenként, és a nagyszülőktől, rokonoktól sem várunk nagy összegben semmit, hiszen sok az unoka és a lízingelt unoka. És itt jön a következő szervezős menüpont elváltéknál karácsony előtt…
Mit tehetsz, hogy ne legyen káosz a rengeteg vér szerinti és egyéb családtag ajándékai között? Tudd meg a Második feleség blogról!
