1980-ban még 5 forintba került a Nők Lapja, tíz évvel később már 13,50-be. A 19-es számon pedig egy emlékezetes fotó: Diana walesi hercegné Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság akkori elnöke és felesége társaságában. Egy „címlaplány””, akinek arca a mai napig „eladja” a magazinokat – csaknem harminc év elteltével is.
És igen, végérvényesen bekövetkezett a rendszerváltás a Nők Lapjánál is. Nem volt több nehézipari dolgozó nő a címlapon, sem frissen átadott munkásszállón készült, hozsannázó riport. Különleges évek voltak ezek, hiszen ma nemigen képzelhető el, hogy politikusok szerepeljenek a lapban, akkor azonban mást sem láttunk az oldalakon. Az arcok ismerősek… „Igen, ez egy másik Országgyűlés – írják. – Még nem tudni, kiből mi is lesz később […].” Mi már tudjuk.
„Az új magyar Parlamentben a pártok színeiben megválasztott képviselők között a nők abszolút kisebbségben vannak: arányuk a 10 százalékot sem éri el.” Nahát, nahát. Úgy látszik, van, ami sosem változik. Szász Anna Béki Gabriella SZDSZ-képviselővel beszélgetett, hátha kicsit sikerül állítani a fókuszon.
És van itt egy kis utólagos örömködés, felszabadultság is, amikor már végre más fénytörésbe kerültek a dolgok – a sajtóban is. Beszámoló az ötvenes évekről szóló kiállításról.
A címlaphoz tartozó cikk – egy egyre fontosabbá váló személyről. Ki gondolta volna, hogy ekkor már csak hét év van hátra az életéből…
Noha Magyarországon sosem volt kritikus számú megbetegedés, akkoriban rengeteg szó esett az AIDS-ről, mind a közbeszédben, mind a sajtóban. Olyannyira, hogy svájci olvasójuk még aggódó levelet is írt a Nők Lapjának kérdezvén, kell-e féltenie gyerekeit, akik rendszeresen nyaralnak hazánkban. A kedvenc női magazin alaposan utána is járt a dolognak. A komoly témákat felvállaló riportok és az egy-egy problémát körüljáró, feltáró cikkek azóta is fontos részei a lapnak.
