Ki ne tapasztalt volna már a kapcsolatában szóváltást például azért, mert a társa széthagyta a ruháit, vagy később ért haza a kelleténél, ne adj’ isten nem úgy sikerült a gombás tojás, ahogyan szokott. Ám vannak olyan párok, amelyeknél ezek a szóváltások nem egyszeriek, hanem az életüket a hiábavaló veszekedések, harcok, durva, szóbeli bántások teszik ki. Azok a kapcsolatok, melyeket áthat a düh, a csalódottság, a reménytelenség, a magányosság érzése és a negatív gondolkodás, leginkább egy jégszoborra emlékeztetnek. Hideget lehelnek magukból, a környezetükben élők sem érzik jól magukat mellettük. Nem működik a szex, a boldogtalanság elemészti azokat az energiákat, amiket normál esetben a kapcsolat építésére kellene fordítani.
Az öldöklés istene (Carnage) című Polanski-filmben Kate Winslet és Christoph Waltz tökéletesen adta az elhidegült, boldogtalan párt
De hogyan történik mindez?
Amikor két ember találkozik, és jól érzik magukat egymással, majd házasságra lépnek, akkor elköteleződnek egymás mellett. A közös jövő ekkor még szépnek tűnik, ám óhatatlan, hogy idővel a két fél közti különbség kiütközik. Véleménykülönbség esetén egymást akarják meggyőzni a maguk igazáról, és mikor ez nem sikerül, akkor ésszerűtlen gondolkodással és logikátlansággal vádolják a másikat. A szex akadozni kezd, majd idővel teljes mértékben megszűnik, hiszen felüti fejét a párkapcsolatban az az érzés, hogy: “Nem jó helyen vagyok, hiszen a párom nem ért engem!”
“Amikor Lacit megismertem, imádtam a merengő tekintetét, azt, hogy nyugodt és kiegyensúlyozott, mindenben számíthatok rá. Akkor valahogy könnyebben toleráltam a lassúságát és azt, hogy hozzám képest körülményesebb. Én akkor ezt úgy fogalmaztam, hogy körültekintőbb, mára azonban ebből nagyon elegem lett. Nem bírom elviselni, hogy mikor megkérem arra, hogy kicsit gyorsítson, akkor tudományos tézisekkel magyarázza meg, miért lassú és lusta, sőt még velem veszekszik, hogy házsártos és türelmetlen vagyok. Régen elképzelhetetlen volt számomra, hogy hétköznapi, piszlicsáré dolgokon veszekedjünk. Nagyon sok energiám elmegy ilyenkor, és ráadásul azt gondolom, szándékosan csinálja, hogy minél kevesebbet kelljen a közös feladatokból vállalnia. Kihasználva érzem magam, csalódott vagyok, és duzzogok, ilyenkor két hétig tuti biztosan nem akarok vele szeretkezni!” – mondja Angelika (37).
Tény, hogy a párkapcsolat egy “élő rendszer”, vannak benne magaslatok és hullámvölgyek, ám ha a pár mindkét tagja képes kezelni a nehézségeket, akkor a reménytelenség és csalódottság érzése nem maradhat tartós. Azoknál azonban, akik jégszoborra emlékeztetnek, két megoldás lehetséges, vagy elválnak, és más oldalán keresik a boldogságukat, vagy benne maradnak egy nehéz érzésekkel terhelt párkapcsolatban. Van azonban egy harmadik megoldás is:
Tanuljuk meg kezelni a konfliktusokat!
A veszekedés célja mindig a győzelem, ezt ne felejtsük el! Harcolunk az igazunkért, és győztesként szeretnénk kikerülni a csatából, arra vágyunk, hogy ki legyen mondva, igazunk van! Háromféle kimenetel lehetséges. Vagy győzünk, vagy veszítünk, vagy mindkét fél veszít.
Az utóbbi esetben mindkét fél csalódott lesz, és rossz hangulat uralkodik a kapcsolatban. Az első esetben, ha mi győzünk, az talán kis ideig jó érzést nyújt, de van ennek egy jelentős következménye is, mégpedig az, hogy a társunk veszít. Tapicskol a vereségében, elhúzódik, eltávolodik egészen addig, amíg vissza nem édesgetjük őt. Ha ez nem történik meg, akkor részéről tartós lesz az érzelmi eltávolodás, ennek eredményeként mindkét fél rosszul érzi majd magát a kapcsolatban.
Mit is értünk konfliktuson? Nem azt, amikor két ember között véleménykülönbség van, hanem azt, amikor a véleménykülönbség megterhelő mindkét fél számára. Hiszen harc alakul ki a két fél között, mindkét fél küzd a maga igazáért, és a kapcsolat ezáltal diszharmonikussá válik.
A sikeres konfliktusmegoldás nem más, mint egymás megértése és elfogadása. Ha ez nem következik be egy párkapcsolatban, akkor az harctérré alakul, ahol a házastársak ellenséggé válnak, a megoldatlan konfliktusok sokszor az egyébként jó házasságokat is akadályozzák az optimális működésében. A viták által szerzett sérülések tartós sebeket okoznak, a párokat eltávolítják egymástól.
Pedig a problémák megoldhatók, mégpedig úgy, hogy mindkét fél elégedetté váljék. Gary Chapman Nyerő páros című könyvében szépen összefoglalja azt a technikát, amit érdemes alkalmazni.
A konfliktusmegoldás közös érdek, hogyan is tegyük ezt?
1. Elfogadás és tisztelet
Már közhelynek számít az a mondás, hogy minden ember más, és mindenki egyedi. Ha a házastársak megtanulják elfogadni egymás másságát, és tudják, hogy az egyéni különbségeik nem csökkentik a másik értékét, akkor azt is el tudják fogadni, hogy mindenkinek joga van másként gondolkodni. Ezeket a számukra új gondolatokat pedig igyekeznek elfogadni és tiszteletben tartani.
2. Csapatjátékosok vagyunk
A sportban nem kérdés, hogy a focicsapatnak egyetlen célja van, győzelemre vinni a csapatot. Akkor és ott senki nem kérdezi azt, hogy aki nem rúgott gólt, az miért nem tette, az a fontos, hogy sikerült győzni. Együtt. Az egész csapat részt vett benne, ezért együtt örülnek az eredménynek. A magánéletben ennek úgy kellene lennie, hogy a konfliktusok megoldása “csapatérdek” legyen. Tehát a pár mindkét tagja higgye el, hogy közösen megoldhatják a problémákat.
3. Értő hallgatás
Az értő hallgatás lényege, hogy meg akarom érteni a másik álláspontját, “bele akarok bújni” a bőrébe annak érdekében, hogy el tudjam képzelni, ő miért érzi és gondolja az ellenkezőjét, mint én. Meg akarom érteni őt, mert a párom és társam – hiszen őt választottam és szeretem őt –, éppen ezért fontos, hogy mit gondol és érez. Tehát meghallgatom a párom, és összegezem azt, amit elmondott. Érdemes ezt hangosan tenni, összefoglalni azt, amit én értettem az ő elmondásából. A másik nem fogja érezni, hogy figyelünk rá, ha közben focimeccset nézünk, vagy a telefont babráljuk, netán egy e-mailt válaszolunk meg.
Nagyon fontos eleme az értő hallgatásnak az, hogy minden addigi tevékenységünket hagyjuk abba és teljes lényünkkel forduljunk párunk felé! Testtartásunk, tekintetünk, arckifejezésünk azt sugallja, hogy csakis, egyedül rá figyelünk. Ez megnyugtatóan hat, és a tiszteletet fejez ki!
Ezek nagyon egyszerű kommunikációs technikák, ám sok ember számára nehezen megtanulhatók. Pedig érdemes, hiszen az osztatlan figyelem és a teljes odafordulás azt jelenti társunk számára, hogy: “Mivel te nagyon fontos vagy számomra, szeretném tudni, mit gondolsz és érzel! Meg akarlak érteni!”
4. A megértés igyekezete
A veszekedések általában azon múlnak, hogy a párok nem értik mg egymás nézőpontját. Rengeteg energiájuk elmegy arra, hogy erővel nyomják rá a másikra saját véleményüket, miközben elfelejtik megérteni a másikat. A megértés során képet kapunk arról, mit gondol a társunk, megismerjük az érzéseit, azt, hogy mennyire elkötelezett a véleménye mellett, és az is kiderül, miért fontos a társunknak mindez.
5. A megértést a közös megoldás követi
Két párbeszédet mutatok annak érdekében, hogy értsük, miről is van szó. Az elsőben jól érezhető a reménytelenség és a kilátástalanság, a düh, az, hogy tartósan megfagy a kapcsolat:
Édesem, szeretnék elmenni szombaton fodrászhoz, vasárnap anyuhoz, születésnapja van – mondja Juli.
Már megint? De hát most voltunk hétvégén! Ki látott már ilyet, hogy valaki minden hétvégén az anyósával akar találkozni. Ugye, ezt nem gondolod komolyan? – mondja Peti.
De nem érted meg, hogy most lesz anyu szülinapja?
Írj neki egy zenés üdvözlő e-mailt!
Önző vagy Peti, a világ legönzőbb pasija! Hogy lehetsz ilyen dög! Bezzeg, amikor te akarsz anyádhoz hazamenni, akkor nekem mindig jó pofát kell vágnom a dolgokhoz! – mondja sírva Juli.
Látható, hogy ez egy kútba fulladt beszélgetés, kemény harc, ahol mindketten a meg nem értettség és csalódottság érzésével küzdenek. Azt érzik, hogy számukra a legfontosabb ember nem érti meg őket, sőt ellenségükké válik, akit le kell győzni!
A második párbeszédben egy kicsit másként fest, ugyanez a szituáció:
Miért szeretnél anyádhoz menni, hiszen két hete jártunk nála?
Tudom, de vasárnap a szülinapja lesz, és a húgom is ott lesz, mindig együtt sütünk ilyenkor.
Ezek szerint ez egy kiemelkedően fontos alkalom a családotokban.
Igen, mindig azt érzem ilyenkor, hogy boldog vagyok, amiért még egyben van a család.
Szívesen elkísérlek, ha ragaszkodsz hozzá, bár én egy pajzán hétvégét terveztem, filmnézéssel, ágyban maradással. Mikor kezdődik a szülinap?
Vasárnap reggel kilenckor kezdünk közösen sütni. Mit szólnál hozzá, ha szombaton lemondanám a fodrászt, és kettesben maradnánk, vasárnap pedig együtt elmennénk? Te még focizni is elmehetnél vasárnap délelőtt, mert úgyis később kezdődik az ebéd.
Hát valahogy így kellene. Az érzelmek közlése – az, hogy kinek mit jelentene a kérésének teljesülése – megerősíti a kapcsolatban a kötődést, a meghittséget és a biztonságérzetet. A megértő és empatikus közegben nem építünk falakat a franciaágy közepén.
