Gyerekkorunkban nagy hévvel sikáltuk, fényesítettük a csizmánkat, hogy az ablakba téve reggelre a Mikulás megtöltse csokimikulással, piros Mogyoróssal, Balaton szelettel és pehely cukorral. Mellé rendszerint piros műanyag kis csizma is került, amibe szaloncukrot, mandarint és kisebb csokiszeleteket tett a fehér szakállas. Neked melyik csoki volt a kedvenced a Mikulás-csomagban?
Piros csokicsizma, fehér papíros szaloncukor és csokimikulás
Mikulás-csomag nem létezett kisebb-nagyobb csokimikulás (szigorúan piros színben!), fehér selyempapírba és piros fóliába csomagolt szaloncukor, meg szép, díszes csokicsizma nélkül. Utóbbit nem volt szívünk megenni, még a mikulást is előbb pusztítottuk el, mint a lábbelit formázó csokoládét.
Africana, Maci, Kajla
A földimogyorós és citromos-rumos nugátszerű édességek alakjukban a csokoládéra hajaztak, de valójában semmi közük nem volt hozzá. A csokinak álcázott masszákat egy, a mogyoróktól transzba esett kedves Maci és a Pajtás úttörő újságból ismert vigyori Kajla kutya igyekezett vonzóvá tenni, de hiába: mind közül talán a puritán csomagolású Africanának volt a legtűrhetőbb az íze. Ettől függetlenül örültünk, ha a Télapó hozott egy-egy táblával, gyerekként édességre nem mondtunk nemet.
Boci csoki, piros Mogyorós, Tibi csoki
A csokoládék között ezek voltak az igazi nagyágyúk. A csomagolásukat nem gondolták túl, de nem is volt rá szükség, a finom csokoládék eladták magukat. Egyik sem volt túl édes, sem túl kakaós: mi, akik egyszer is megkóstoltuk az egész mogyoróktól dagadó piros Mogyoróst, a szánkban olvadó Boci csokit, és a Tibi csokit, örökre a rabjukká váltunk. Még ma is ezeket az ízeket keressük, ha csokoládéra vágyunk.
Balaton szelet, Sport szelet, Kismackó, Mókus
Az ostyás Balaton szeletért és a Népstadion megnyitására készült rumos-kakaós Sport szeletért még ma is rajongunk. A Vasutas szelet, a Kismackó és a pisztáciás Mókus csokik ízére talán már kevesebben emlékszünk, pedig sokszor kerültek a Mikulás-csomagba. A ’70-es években ezek közül a csokik közül egyik sem került többe 2 forintnál.
Téli fagyi, kakasos nyalóka, Kojak nyalóka
A rendszerváltás előtt született gyerekek alapédességei voltak ezek. A habos téli fagyi íze nem volt különösebben finom, de olyan különlegesnek gondoltuk, hogy egyszerűen nem lehetett kihagyni. Ugyanez volt a helyzet a kakasos nyalókával és a Kojak nyalókával is: léteztek finomabb édességek is, de annyira menőnek számítottak, hogy már csak presztízsből is ettük.
Melódia, Korfu, Csokoládéroló
A pehelykönnyű mogyorós Melódiára, a kókuszos csodára, a Korfura és az Utasellátó egyik nagy klasszikusára, az émelygős krémmel töltött Csokoládérolóra sem mondtunk nemet, és örültünk, ha a Mikulás-csomag ezekből a csokikból is rejtett egyet-kettőt.
Limo, Cumi nyalóka
A Limo italpor egy egész generáció kedvenc édessége volt, amit szigorúan víz nélkül fogyasztottunk. Úgy ettük, mintha kötelező lett volna, és az sem zavart, amikor összeragadt tőle a kezünk és a szánk. Sokkal konszolidáltabban tudtuk enni a cumi formájú, zselés nyalókát, amit a türelmetlenebbek egyszerűen lerágtak a műanyagról.
Betűs, váras csokik
A legmenőbb az volt, ha a nevünk kezdőbetűjét hozta a Mikulás a betűs csokiból, de néha bizonyos betűket egyszerűen nem lehetett kapni. A várakkal díszített változatokat is szerettük, mert az ízük ugyan nem repített olyan éteri magasságokba, mint a piros Mogyorós vagy a Boci csoki, de szép tájképek voltak a csomagolásokon.
Dianás cukor és Pehelycukor, selyemcukor, savanyú cukorka
A Dianás cukor és a medvecukor íze erősen megosztotta a gyerekeket. Az étcsokoládéba mártott, hűs, mentolos Dianás cukrot élmény volt kibontani a finom selyempapírból, és a városi legenda szerint, ha eleget megettél belőle elbódíthatott – sok tini ettől a cukortól remélte élete első alkoholmámorát. A pehelycukor, a savanyú cukorka és a selyemcukor a legtöbbünknél egyöntetű sikert aratott, de a falás könnyen átcsaphatott fogtörő mutatványba, ha nem vigyáztunk.
Francia drazsé, Zizi, Dunakavics
A francia drazsé és a kemény, mogyorós Dunakavics is a Mikulás-csomagok elmaradhatatlan részét képezték. Ha felbontottuk a zacskókat, egy ültő helyünkben bepusziltuk a tartalmát. A Ziziből 2 zacskónyi sem kottyant meg.
Melba kocka, Párizsi kocka és apró cukordrazsék
A cumisüvegbe rejtett apró cukordrazsék kőkemények voltak, de a színek bűvöletében ezzel egyáltalán nem törődtünk. Az ananászos Melba és a kávés Párizsi kocka egy-egy falat boldogság volt, még kisiskolás korunkban is meg tudtuk venni néhány fillérből. Azon csokik közé tartoznak, amiknek még ma is ugyanolyan az ízük, és az eredeti csomagoláson sem változtattak – és milyen jól tették.
Bandi, Mari, Ferkó, Panna, Pircsi, Szonja, Csilla, Emőke csokik
Elképzelésünk sincs, milyen megfontolásból kaptak az apró méretű csokik fiú- és lányneveket, de gyerekként ezen nem is gondolkoztunk. Abban a korban, ahol a porszívót Etának, az írógépet Erikának, a kekszet pedig Bandikának keresztelték el, ezen akadtunk fenn a legkevésbé. Mint annyi minden, ezek a csokik is nugátos édességek voltak.
