Süti hatalmas manduladarabokkal: a cantucci borba mártogatva az igazi

Belső Olga | 2020. December 04.
Persze kávéba és teába mártogatva is csodás édesség, főleg azoknak, akik szeretik rágcsálni a mandulát. Ha tiszteled a fogorvosod, ital nélkül ne próbálkozz!

A cantucci, ez az első kóstolásra teljességgel érthetetlen olasz mandulás sütemény, a férjemmel együtt került be az életembe, pontosabban azzal a fiatalemberrel, aki később a férjem lett. Szerelmünk hajnalán egy nap becsöngetett, a kezembe nyomott egy zacskó cantuccit, aztán robogott is tovább. Hú, süti, de jó – álltam ott talpig elpirulva az örömtől, meg ki tudja még, mitől.

Aztán, Csányi Vilmos és egyéb etológusok számára jól ismert módon, elkezdtem forgatni a zacskót, ismerkedni vele mintegy, gondoltam, elolvasom, mi ez, de túl sokra nem jutottam, mivel kizárólag olasz felirat volt rajta, Google fordító app meg akkor még nem volt. Nem ma történt, na. Végül arra jutottam, mint Voula nagynéni a Bazi nagy görög lagziban a kuglóffal kapcsolatban: mindegy, süti. Jó sok mandulával, hurrá!

Kivettem egy sütit, beleharaptam… volna, de nem sikerült, mivel kemény volt, mint a kő. A nyelvemmel titkon megszámoltam a fogaimat, oké, mind megvan, de most tényleg, ez mi volt? Eddig olyan szépen alakult minden ezzel a fiúval, erre jön nekem ezzel a gyilkos süteménnyel. Álltam ott hülyén, a döbbenettől kérdőjellé görnyedve, majd megérkezett anyám, a végtelenül praktikus asszony és egy mondatával feloldotta a talányt. Azt mondta: gyere, igyunk kávét!

És akkor én abban a pillanatban megvilágosodtam: alighanem mártogatni kell.

A… mi is ez? Á, a cantuccit. Magyarul kantuccsit.

Szóval, valóban, majdnem sikerült magamtól rájönni, hogy mire való ez a toszkán eredetű sütemény, csak eredetileg nem kávéba, hanem vin santóba mártogatják az olaszok. A vin santo desszertbor, de nem egy bizonyos fajta, hanem azokat a borokat nevezik így, amelyek elkészítéséhez a szőlőt először megszárítják. Leginkább a malvasia és a trebbiano fajtákat használják erre a célra, habár ez nekünk innen nem biztos, hogy túl sokat mond. Lényeg, hogy bár a vin santo desszertbor, nem feltétlenül édes, hanem lehet egészen száraz is, és értelemszerűen jól harmonizál a mandula ízével.

Mártogatni mindazonáltal, ha nem akarunk feltétlenül autentikusan eljárni (mint Voula néni a kuglóf közepébe állított gyertyával) bármi másba is lehet, mi ugyebár kávéba mártogattuk, rá is kaptunk az ízére, el is fogyott mind még aznap. Ezt egy kissé rossz néven vette a fiúm, mivel azt gondolta, hogy majd együtt fogjuk elmajszolni, de hát egyrészt miért nem mondta, másrészt meg kecskére bízni káposztát, de tényleg!

Házilag is pofonegyszerű

Cantucci, és van még belőle egy egész csatos üveggel. Hát nem csodás? (A szerző fotója)

Úgyhogy nem maradt más választás, mint sütni egy adag házi cantuccit, aminek során kiderült, hogy viccesen egyszerű elkészíteni, ráadásul nagyjából töredékébe kerül, mint a bolti. Süssetek ti is cantuccit, főleg, ha a gyerek állandóan eleszi előletek a sütit. Ezt nem fogja, mert nem tudja elrágni, mártogatni meg nem fog leülni, mert a gyerekeknek arra nincs idejük.

Hogy mitől olyan kőkemény a cantucci? Egyrészt attól, hogy kétszer kell megsütni. Először a hurkákat egészben, utána felszeleteljük, és a szeletekre még egyszer rásütünk a sütőben, kiszárítjuk, mintegy. Másrészt persze számít a hozzávalók aránya is. Elég sokféle recept érhető el egyébként, vannak olyanok is, amelyekhez szükség van egy kis marsalára, vagy más likőrborra, (én ezt a verziót támogatom), de nyugodjunk meg, ha nincs otthon marsala, másféle fehérbort vagy sherry-t is bele lehet löttyenteni, ennyi mandula mellett nagyjából semmi különbséget nem fogunk érezni. Vagy ki is lehet hagyni teljesen.

Cantucci

Hozzávalók

Elkészítés

  1. Kimérjük a cukrot egy tálba, beleütjük a tojást és jól összekeverjük. A lisztbe belekeverjük a sütőport és a sót, beletesszük a tojásos cukorba, hozzáadjuk a vajat is és összegyúrjuk. (Bizonyos források szerint nem is kell bele vaj, ha ezt a verziót jobban szeretjük, akkor egy tojással ki is válthatjuk.)

    Négy lett, maradhat? (A szerző fotója)

  2. Lereszeljük a narancs héját, ízesítjük a marsalával, majd ezt és a mandulát is beleöntjük a tálba és beledolgozzuk a tésztába.
  3. Most kettévesszük a tésztát és mindkét darabból egy-egy hosszú kígyót formázunk. Az átmérője nagyjából 3-4 centiméter legyen. Sütőlapra tesszük, megkenjük tojással és betoljuk a 200 fokosra előmelegített sütőbe. 20 percig sütjük.

    Az első sütés után felszeleteljük és visszatoljuk a sütőbe (A szerző fotója)

  4. Ekkor kivesszük a sütőből, nyugodtan el is zárhatjuk, úgysem tudunk haladni a forró sütivel. Amikor már meg tudjuk fogni, akkor recés élű kenyérvágó késsel srégen, 2 cm szélesen felszeleteljük a kígyókat. Az így kapott szeleteket visszatesszük a tepsibe és visszatoljuk még sülni 18 percre a 160 fokos sütőbe.

Kész is vagyunk. Zárjuk karácsonyos pléhdobozba vagy csatos üvegbe, vagy ami van, amikor meg eljön az ideje, mártogassuk bátran borba, teába, kávéba! Ja, igen, a sztori jó véget ért, süti is lett, férj is lett, boldogság is lett.

Vagy inkább valami sütés nélkül készíthető sütit keresel?

Exit mobile version