Népek Mikulása

A Mikulás legendája a IV. századig nyúlik vissza, ekkoriban élt egy bizonyos Miklós püspök a kis-ázsiai Myrában. A gazdag és jóságos püspök nagyon szerette a gyerekeket, ezért gyakran csempészett játékokat a szegény gyerekek ablakába. Miklós püspök az ortodox egyház legfontosabb szentje, de a római katolikusok is tisztelik, mint a gyermekek és tengerészek védőszentjét. Alakjához mindenütt különböző szokások kapcsolódnak, és hiába igyekszik leuralni a világot a pirospozsgás amerikai Santa Claus, egyelőre tartja magát Jultomen Svédországban, Papa Noel Dél-Amerikában, Jouli Pukki Finnországban, Shengdan Laoren Kínában, és még folytathatnánk a sort.


Ijesztgető Mikulás

Nézzünk körül először is itthon! Magyarországon sokáig nem hozott ajándékot a Mikulás, ez a szokás viszonylag újkeletű. A XVIII. századból fennmaradt írások szerint Miklós-napkor alakoskodtak a falusi emberek. Az akkori Mikulásokat nem biztos, hogy szívrepesve üdvözölnénk: a Mikulást megszemélyesítő fiúk és férfiak legtöbbször kenderszakállat tettek az arcukra, és kifordított bundában, csörgő láncokkal járták a falu utcáit. Ja, és volt náluk vesszőkorbács is.

Járták a falut, és a gyerekeket, lányokat ijesztgették, olykor-olykor megsuhintva őket a vesszővel. Voltak olyan falvak, ahol az alakoskodó fiatal legények pajzán szövegeket kántáltak, és „vallatták” a leányokat legféltettebb titkaikról. Később aztán, feltehetőleg Ausztriából, megérkezett a magyar polgári családokba az ajándékozó Mikulás, aki sokkal visszafogottabb, és mindig hoz ajándékot (bár a rossz gyerek még most is virgácsot kap…).


Santa Claus

Az amerikai filmeknek és rajzfilmeknek köszönhetően nálunk is egyre ismertebb Santa Claus, vagyis az amerikai Mikulás. Alakja Sinter Klaas legendájából eredeztethető, amelyet a holland bevándorlók vittek magukkal az Újvilágba XVII. században. 1822-ben egy bizonyos Clement Clarke Moore nevű költő már leírta Santa rénszarvasainak nevét, és azt a módszert, ahogy a Mikulás leereszkedik és távozik a kéményen keresztül. Nála a Mikulás manóméretű volt, miniatűr szánnal. Ez végülis jogos, nehéz elképzelni, hogy fér a kéménybe a mostani, nagypocakos Santa Claus.

A mai amerikai Mikulás (nagypocakú, piros arcú, fehér szakállas, nevetős bácsi, piros kabátban és pomponos sapkában) az 1860-as években jelent meg illusztrációkon, később a Coca Cola 1930-as reklámkampányának köszönhetően terjedt el végleg. Ekkorra újabb részletek „derültek ki” róla: például, hogy az Északi sarkon lakik, és listát vezet a jó és rossz gyerekekről. Játékgyárában manók dolgoznak. Rudolf, a szánját húzó kilencedik rénszarvas szintén ismerős lehet az amerikai rajzfilmekből – ő az, akinek pirosan világít az orra.

1925-ben, amikor közismert ténnyé vált, hogy rénszarvasok nem élnek az Északi sarkon, a Mikulást „átköltöztették” Lappföldre. A finnek befogadták a nemzetközi Mikulást, akinek 1985 óta saját irodája is van Napapiiri településen. A világ minden tájáról érkeznek ide gyerekek, és itt található a Mikulás postahivatala is, amelyben a kívánságokat tartalmazó leveleket fogadják.


Segítséggel

Külön szót érdemelnek még a Mikulás segítői: Santa Claus játékgyárában például manók dolgoznak, nálunk ugye a krampuszok segítenek ajándékot osztani – de például Oroszországban a Hópehelylány (Sznyegurocska) segédkezik a jó gyerekek megjutalmazásában. Az USA-ba rénszarvas-vontatta szánon érkezik meg, de Ausztráliába például 8 fehér kenguru szállítja, sőt nem ritka az sem, hogy vizisín hozza az ajándékot.

Persze hiába a sok különbség, a lényeg mindenhol ugyanaz: Szent Miklós példájára örömet szerezni az apróságoknak.