Hangulatos fények, karácsonyi zene és illatok. Vajon hol járhatunk? Biztos, hogy kevesen találtátok ki: ez egy kerámiastúdió, néhány héttel karácsony előtt.
Úgy ötven, csigásan magasodó, vidám kerámiafenyő várakozik a gazdájára, karácsonyfadíszek minden színben és formában, fényesen csillogva, matt árnyalatokban játszva. Most is serényen folyik a munka, apró lapocskákból karácsonyfa készül, mások a díszekhez nyújtják az agyagot, akár a mézeskalács tésztát. Nemcsak tanfolyam ez, hanem kicsit terápia is. És nem csak karácsony előtt.
Új élet, 40 felett
Dorogon járunk, az Enso Kerámia műhelyében. Az enso, a zen kör jelentése a kezdet és a vég, az élet örök körforgása, a teljesség, a végtelen, az Univerzum. A manufaktúra létrehozója Holicska Szilvia és segítője, Somodi Gabriella gyerekkoruk óta ismerik egymást, de kalandos és kanyargós út vezetett a közös munkáig. „Magyar szakos tanárként végeztem Miskolcon, de dolgoztam PR-osként, szereztem marketing közgazdász végzettséget, sőt, dolgoztam 13 évig az Országos Meteorológiai Szolgálatnál, ahol az utóbbi években a kommunikációs és szolgáltatási osztályát is vezettem – kezdi Szilvia. – A sok munka mellett pedig mindig a kézműveskedés jelentette a kikapcsolódást: az internetről ellestem a gyertyaöntés, a szappankészítés csínját-bínját, és elmentem különböző workshopokra is. Például kerámiázásra.”
Szilvia és Gabriella a műhelyben
Néhány évvel ezelőtt aztán Szilvi úgy érezte, szeretne olyan hivatást, aminek kézzel fogható a végeredménye. 48 évesen azt gondolta, ez az utolsó pillanatok egyike, amikor még válthat. Vett egy nagy levegőt és beiratkozott egy kerámiaműves képzésre. Tizenhárman kerültek be az osztályba, nyolcan végeztek. „És akkor úgy döntöttem, hogy ha változtatok, változzon minden. 25 év után hazaköltöztem a fővárosból a szülőhelyemre, Dorogra és itt indítottam el a műhelyem. Két éve megvettem egy lerobbant kocsmahelyiséget, egy éve pedig megnyílt a műhely.”
Karácsonyi csillaghoz citromfacsaró
A műhely az elmúlt időszakban sokaknak lett a béke szigete. Adventi ünnepvárás, karácsony előtt is. November elején már elkezdődtek a karácsonyi témájú foglalkozások, december 20-a előtt pedig nem zárják be az ajtót. „A kerámiát nem lehet siettetni. Meg kell várni, míg megszárad, aztán jön a zsengélés, mázazás, kétszer az égetés. A kemence pedig két napon át hűl ki, addig nem lehet új darabokat beletenni. Ha kapkodunk, megrepedhet, ezért meg kell adni neki az időt. A nyugalomról és az elmélyülésről szól. Akár csak az advent és az karácsony.”
Az eszközök között, jó néhány meglepő darab is sorakozik. Hittétek volna, hogy egy kerámiaműhelyben az egyik legfontosabb eszköz a sodrófa? „Az agyagot ezzel nyújtjuk, miközben lessük, hogy keletkeznek-e kis levegőbuborékok. Ezektől gyorsan meg kell szabadulni, mivel megrepedhet a készülő kerámia.”
De akad itt sütikiszúró, festőhenger, pecsétnyomó, citromfacsaró és szívószál is. Utóbbival azokat az apró lyukakat készítik, amelybe szalagot fűzve fel tudjuk függeszteni a karácsonyfadíszeket. „Sok eszköz és technika a cukrászmesterségből jön. És ily módon sok ötlet is. Ha belegondolsz, a díszeket, fákat akár mézeskalácsból is elkészíthetnénk. Sokszor mi magunk találjuk ki, hogy az adott tárgyhoz milyen eszközök kellenek. Így lett például a citromfacsaró hegyéből tökéletes csillagnyomda a díszekre, vagy éppen a recés cukrász spatulából mintázó a kerámia karácsonyfákhoz.”
Grincsfa lesz az asztalközép
Az elmúlt évben a műhely igazi találkahely lett. Jönnek barátnők, családok, nagymamák és unokák. Sok szívmelengető történet otthona ez a hely. „A legfiatalabb a vendégünk a babakocsiban szunyókált, amíg az anyukája készítette a kerámiákat, a legkisebb, aki segédkezett már a mamájának, a négyéves Kamilla volt. És érkezett anyuka és apuka a hétéves kislányukkal, hogy háromdarabos reggelizőszettet készítsenek maguknak. De emlékszem egy anyukára, aki néhány hónapos babájától és a férjétől kapott kimenőt, hogy eljöjjön kerámiázni. Úgy nyújtotta az agyagot, hogy azt hittem, az asztalba is belepréseli. Tele volt feszültséggel. Aztán szép lassan kisimult, és vidáman dekorálta a karácsonyfa díszeket. A végén maradt még egy kicsit beszélgetni és jókedvűen ment haza. Az is előfordult, hogy két barátnő jött el hozzánk, akik nagyon régen nem találkoztak. Leültek a kanapéra és csak beszélgettek, mi pedig nem akartuk őket megzavarni. Így mi készítettük el a darabokat, hogy mégis csak vigyenek haza valamit. Gyakori, hogy új ismeretségek, barátságok születnek a munkaasztal mellett. Kicsit olyan ez, mint a régi fonók; alkotnak és közben megbeszélik az ügyes-bajos dolgaikat. És egyre több férfi is jön, hogy kipróbálja magát a kerámiázásban.”
Természetesen, Szilvi és Gabi karácsonyában is ott vannak a szebbnél szebb kerámiák. Saját készítésű tányérokon tálalják az ünnepi menüt, Szilvinél a fehér és a bronz, Gabinál a zöld lesz az alapszín, némi lüszter festékes, gyöngyház csillogással. „Az egyik magasabb grincsfa lesz az asztalközepem. Közben szól a karácsonyi zene, felkerülnek a fények és persze alig várom, hogy januárban újra megnyíljon a műhely ajtaja.”
Hogy lesz ebből kerámia?
Szilviáék úgy találták ki a workshopokat, hogy a tárgyakat kényelmesen, három óra alatt el lehessen készíteni, mindenféle előképzettség nélkül.
„Az agyag kinyújtása után következik a formázás és a díszítés, majd ki lehet próbálni a mázazást is egy már kiszáradt és egyszer kiégetett, előre elkészített darabon. Ezután néhány hétre el kell búcsúzni az saját készítésű kerámiáktól, hiszen ki kell száradnia, majd égetjük, mázazzuk, és újra kiégetjük.”
