Karácsonyi menü tízezer forintból

A karácsonyt a szíve mélyén mindenki imádja, és van is miért: a fények, az illatok, a hangulatok, az együttlét, az ajándékok, na meg az étel biztosan kifogja a szelet a feketeöves fanyalgók vitorlájából is. Csilingelős-angyalszárnyas, meghitt ünnep, amikor még az asztalra kerülő szalvéta is különleges, a zene patetikus és megható, az étel pedig, hát azon már hetekkel korábban elkezdjük törni a fejünket, hogy minden isteni finom, sőt, tökéletes legyen. Kiteszünk magunkért, de alaposan.

Igaz, hogy idén ez kicsit nehezebb feladat, mint máskor, mert a büdzsé némileg feszített: sem az ajándékok – de legfőképp az étel – biztos, hogy nem kerülnek kevesebbe, mint tavaly ilyenkor. Sebaj, gondos tervezéssel kiküszöböljük a nehézségeket, sőt, teljes menüsorral is segítünk. Ha nagyon össze kell húzni a nadrágszíjat, mutattunk már olyan menüt, ami kijön négy személyre hétezer forintból, most pedig egy olyan ételsort állítunk össze, ami belefér tízezer forintba, mégis méltó az ünnephez.

Muszáj halat enni? Nem

A hagyomány szerint karácsonykor halat eszik a magyar. Ez a szokás onnan ered, hogy szenteste tulajdonképpen még böjt, ami csak az ünnep első napján ér véget. Ezért „kell” halászlevet enni (akkor is, ha senki sem szereti), majd rántott halat, amit szintén nem.

Szerencsére ezt a dilemmát már a terhes hagyományokat bátran sutba vágó 21. század feloldotta: nem kell halat enni, ha nem akarunk. Nem is fogunk.

Helyette selymes, fűszeres borleves készül, majd sertésszűz Wellington módra, a desszert pedig egy csodálatos, olasz diós csokitorta lesz, és mindez belefér 10 ezer forintba, feltéve, hogy valamelyik élelmiszerdiszkontban vásároljuk meg a hozzávalók nagy részét, és azt is minél hamarabb. A Wellington persze bélszínnel a legtökéletesebb, ha lapul egy a mélyhűtőben, vagy nem jelent gondot a költségvetésnek, nyugodtan készítsük azzal, egyébként pedig a sertésnek a szűzpecsenye éppen az a gerinc melletti, porhanyós része, ami a marhának a bélszín.

Borleves

Nagyon gyorsan elkészül, különösebb előkészületeket vagy hozzávalókat nem igényel, elrontani pedig csak egyféleképpen lehet: ha kicsapódik a tojás, de azt nem várjuk meg (és még akkor is elsimítható botmixerrel).

Hozzávalók

• 7 dl száraz fehérbor
• 2 dl víz
• 12 dkg cukor
• 1 darab fahéj (ízlés szerinti méret)
• 4 db szegfűszeg
• 1 csomag vaníliás cukor (vagy kevés őrlemény, paszta, kivonat; esetleg vaníliarúd, de az már költségvetésen kívül)
• 3 tojássárgája

Fotó: Profimedia

Elkészítés

1. 5 dl bort a vízzel és a fűszerekkel együtt elkezdjük melegíteni.
2. Közben a tojássárgákat habosra keverjük a cukorral, majd felhígítjuk a maradék borral. Belecsorgatjuk a levesbe és tovább melegítjük, amíg feszülni kezd, de még nem forr. Elzárjuk a hőforrást, kész a leves. A darabos fűszereket kihalásszuk.
3. Levesbetétnek tehetünk bele mazsolát vagy apróra vágott kandírozott gyümölcsöket, birsalmasajtot, reszelt citrom vagy narancshéjat, vagy akár tejszínhabot, de a dió is kiválóan illik hozzá.

Költség: kb. 1500 forint (plusz a levesbetét).

Sertésszűz Wellington módra

A „Wellington módra” kifejezés azt jelenti, hogy papírvékony sonkaszeletekkel és gombapéppel körbevett húst vajas tésztába csomagolunk, és úgy sütjük meg. Ez egy meglehetősen komplex és kifinomult ízhatást eredményez, és a textúrák is kimondottan izgalmasan ölelkeznek össze, ezért ehhez a fogáshoz gyakorlatilag már nem kell semmi a tányérra, de azért tehetünk egy kis sült krumplit vagy salátát, mert az mindig jól jön és a látványt is feldobja.

Hozzávalók

• 1 db sertésszűz
• 4 evőkanál olaj
• 25 dkg gomba (lehet csiperke, de keverhetjük ízletesebb fajtákkal is, például szárított vargányával vagy szegfűgombával)
• 5 dkg vaj
• egy csipet kakukkfű
• 10 dkg pármai vagy fekete-erdei sonka
• 1 csomag vajas tészta, amit kinyújtva, feltekerve lehet kapni. A hűtőpultokban keressétek, nem fagyasztott.
• só, bors
• 2 evőkanál mustár
• 1 tojás a kenéshez

Fotó: Profimedia

Elkészítés

1. A húst szépen megformázzuk, ami azt jelenti, hogy a végéről levágjuk az elvékonyodó részt, a másik feléről meg lenyessük a kilógó részeket, leszedjük a hártyát, ha van rajta, szóval szép, egyenletes húsdarabot kell, hogy kapjunk. Ha túl hosszú, és nincs akkora serpenyőnk, félbevágjuk, és akkor két Wellingtonunk lesz.
2. Megsózzuk-borsozzuk a húst, majd felforrósítunk egy serpenyőt, beleöntjük az olajat és körbesütjük a húst. Tényleg forró legyen a serpenyő, és kapjon kérget a hús minden oldala, különben sütéskor kicsorog a szaft és kiszárad, ráadásul még a tésztát is eláztatja.
3. Most jöhet a gomba. Apróra kell vágni, de annyira, mintha darált hús lenne. Ha van otthon kutter gépünk, akkor mázlink van, de ne folyamatosan pörgessük, hanem pár másodpercenként állítsuk meg! Amikor ezzel készen vagyunk, tegyük bele a vajat a hús után visszamaradt olajba, és ebben az ízletes zsiradékban dinszteljük meg a gombát, adjuk hozzá a kakukkfüvet is. El kell, hogy fője az összes levét. Sózni nem kell.
4. Most jön az összeállítás. Tegyünk ki egy darab folpackot, és rendezzük rá a sonkaszeleteket egymás alá úgy, hogy nagyjából akkora legyen, mint a hús. Ezt kenjük meg a kihűlt gombapéppel, majd tegyük rá a húst és a folpack segítségével tekerjük fel. A lényeg, hogy a szűzpecsenyét körbeölelje a gombapép, amit a sonka fog oda. (Ezért nem sóztuk a gombát, mert a sonka elég sós). Tekerjük be a folpackba, zárjuk le a végeit és tegyük be a hűtőbe érni. Fél óra minimum kell neki, de simán előkészíthetjük az előző nap is, hogy huszonnegyedikén már csak az utolsó simításokat kelljen elvégezni rajta.
5. Amikor kipihente magát a hús, bontsuk ki a vajas tésztát (szerencsére szokott hozzá járni sütőpapír, így nem kell a nyújtóalátétet is takarítani a végén), tegyük rá a folpackból kicsomagolt húst és tekerjük a tésztába. Szabjuk méretre és a végeket hajtsuk be, hogy mindenhol körbeölelje a tészta a húst. Most rajzolhatunk rá éles késsel vagy sniccerrel mintákat, de nem muszáj, majd kenjük meg tojással. A tojás a tészta összeragasztásában is segít, ha nem akar a vége úgy maradni.
6. Most a vajastészta papírjával együtt betesszük a Wellingtont a 200 fokra előmelegített sütőbe (alul-felül sütés) és 30 percig sütjük. Nem kell tovább, mert kiszárad.
7. Süthetünk mellé krumplit, de ha inkább tartogatnánk a helyet a sütinek, akkor bőven elég, ha egy kis salátát teszünk mellé vinegrett öntettel: 1 evőkanál jóféle ecethez lassan hozzácsorgatunk 3 evőkanál olajat, sózzuk, borsozzuk és mint a majonézt, habverővel keverjük, hogy emulzióvá álljon össze. Ez persze egyáltalán nem kötelező, pont olyan finom lesz, ha egy kis tálkában, kanállal összekeverjük a két alkotóelemet.
8. Tálaláskor gyönyörű szeleteket vágunk a Wellingtonból, és fektetve tesszük a tányérra, hogy kedvünkre csodálhassuk.

Költség: körettel együtt kb. 5000 forint.

Olasz diós csokitorta

Aki szereti a pavlovát, annak ez a torta maga lesz a mennyország, főleg akkor, ha a dió meg a csoki is a kedvencei közé tartozik. Persze, ez nem olyan könnyű és léges süti, hiszen piskótája is van, de vigasztaljon a tudat, hogy cukortartalom szempontjából a pavlova is elég erős versenyző, és különben is, egyszer van egy évben karácsony, nem ilyenkor kell fogyókúrázni. Ezt a receptet Mónisüti kiváló receptkönyvében találtam és már sokszor megsütöttem, a családom határtalan örömére. A tetejére dió helyett tehetünk mandulát vagy mogyorót is, mindegyikkel nagyon finom.  

Hozzávalók

• 22 dkg vaj
• 6 tojás
• 40 dkg cukor
• 5 evőkanál kakaópor
• 1 teáskanál sütőpor
• 1 késhegynyi vaníliaőrlemény (de használhatunk más vaníliakészítményt is)
• 15 dkg liszt
• 10 dkg durvára darált vagy vágott dió
• 10 dkg étcsoki, szintén durvára vágva

Olasz diós csokitorta (A szerző fotója)

Elkészítés

1. Rutinos háziasszonyok már be is kapcsolhatják a sütőt, hogy mire elkészül a massza, már forró legyen. Szétválasztjuk a tojásokat, a fehérjét jó nagy tálba tesszük (ideális esetben a robotgépébe). A puha vajat kikeverjük 15 dkg cukorral, és egyenként hozzákeverjük a sárgákat is. Most jön a liszt, 4 evőkanál kakaópor, a sütőpor és a vanília, az aprított étcsoki és a dió, amiből egy evőkanálnyit félreteszünk a süti tetejére.
2. Ezt a meglehetősen akaratos masszát belekenjük egy 27 centiméter átmérőjű, sütőpapírral kibélelt kapcsos tortaforma aljába. Nem olyan rutinos, villámkezű sütőknek elég, ha csak most kapcsolják be a sütőt.
3. A tojásfehérjéket a maradék cukorral kemény habbá verjük, majd beleforgatjuk a maradék egy evőkanál kakaóport. Ha teaszűrőn át szitáljuk bele, könnyebb dolgunk lesz az eloszlatással. A habot a massza tetejére halmozzuk, ha nagyon rendesek vagyunk, rásimítjuk, de ha szeretjük a buján fodrozódó hab látványát, akkor még véletlenül sem simítjuk el. Megszórjuk a félretett dióval.
4. Betoljuk a 175 fokos sütőbe és 45-50 percig sütjük. Higgyétek el, tényleg addig és nem tovább. A hab a tetején ez idő alatt megkeményedik, az alján a massza pedig lágy marad, de az nem baj, mert mire kihűl, összeáll és éppen megfelelő lesz az állaga. Ebből következik, hogy szeletelés előtt feltétlenül hagyjuk neki időt.

Költség: kb. 3500 forint.

 Kész is vagyunk, jó étvágyat a karácsonyi menühöz!