Bölcsõhalál

A hirtelen csecsemőhalál, régebbi nevén bölcsőhalál ősidők óta ismert jelenség, pontos okát azonban a mai napig sem ismerjük. Egyik legrégebbi leírását a Bibliában, a Királyok I. könyvében találjuk: „Mikor pedig hajnalban felkeltem, hogy megszoptassam az én fiamat, ímé megholt”. Hiába telt el azóta több ezer év, a hirtelen csecsemőhalál a jelenkor gyermekeit még ma is veszélyezteti.

SIDS
A hirtelen csecsemőhalál angol rövidítésével a magyar sajtóban is gyakran találkozunk, ez pedig a SIDS, amely a sudden infant death syndrome (hirtelen csecsemőhalál tünetegyüttes) kezdőbetűiből tevődik össze. A SIDS általában az egy hónaposnál idősebb, de egyévesnél fiatalabb gyermekeknél fordul elő, leggyakrabban a kettő-négy hónapos csecsemők érintettek, a fiúk másfélszer-kétszer gyakrabban, mint lányok. Gyakorisága országonként különböző, Magyarországon körülbelül 0,2 ezrelék, vagyis évi százezer születés esetén húsz gyermek halálát okozza.

Koraszülöttség és nikotin
A bölcsőhalálban elhunyt kisbabák adatainak elemzése alapján listát állítottak össze a kockázati tényezőkről. Az egyik legfontosabb a koraszülöttség, illetve a terhességi korhoz képest alacsony születési súly. Többé-kevésbé ismert is, hogy mi okozza ezekben az esetekben a nagyobb hajlamot. Minden emberre érvényes, hogy oxigénhiány esetén működésbe lép az agyban található „ébresztőközpont”, így fokozódik a belégzés intenzitása, oxigén jut a szervezetbe. Ez a reflexes folyamat egyes koraszülöttekben nem úgy működik, ahogy kellene. Az oxigénszint csökkenése alvás közben nem váltja ki az amúgy „kötelező” belégzést, a csecsemő „elfelejt” lélegezni, és bekövetkezik a tragikus esemény. Az ébresztőközpont működését gátolja a nikotin is, így érthető, hogy a terhesség alatti dohányzás éppúgy a kockázati tényezők közé tartozik, mint az, ha rágyújtunk a csecsemő környezetében. A kockázati tényezők ismerete azért fontos, mert ezek kiküszöbölésével talán megelőzhetjük a tragédiát. Ha kevesebb kis súlyú, éretlen újszülött születne, vagy a kismamák lemondanának a dohányzásról, látványos javulást tapasztalhatnánk. Ezek szép célkitűzések, ám egy ausztrál felmérés szerint hiába volt tisztában a dohányos terhes anyák nyolcvanöt százaléka azzal, hogy nagyobb a bölcsőhalál veszélye, ha a várandósság ideje alatt füstölnek – egyikük sem szüneteltette a dohányzást.

Hőpangás és puha párna
Hazánkban és a környező országokban még mindig jellemző a túlöltöztetés és az egészségtelenül magas lakáshőmérséklet. A hőszabályozás zavara, különösen a gátolt hőleadás jelentős szerepet játszik a hirtelen csecsemőhalál kialakulásában. Ezért fontos, hogy ne legyen melegebb a szobában 20-22 Celsius-foknál, és ne öltöztessük túl a babát.

A takaró sarkait ne kössük ki az ágy rácsához, mert ha a kisbaba alácsúszik, nem jut elegendő, oxigénben dús levegőhöz. A gyermek matraca ne legyen túl puha, süppedős, csecsemőnek semmiképpen se tegyünk az ágyába párnát, amibe az arca belesüppedhetne.

Szoptatás és családi előzmények
A hirtelen bölcsőhalál gyakrabban fordul elő a kezdettől fogva tápszerrel táplált gyerekeknél. Ez valószínűleg azzal függ össze, hogy a tápszer emésztése tovább tart, hosszabban időzik a csecsemő gyomrában. Emiatt gyakoribb jelenség, hogy a savas gyomortartalom visszaáramlik a nyelőcsőbe, szájüregbe, s ennek belélegzése fulladást okozhat. A szoptatáshoz hozzátartozik a testkontaktus, s általában azzal jár, hogy a kisbaba egy légtérben alszik édesanyjával. Márpedig azt is megállapították, hogy a külön szobában, egyedül alvó csecsemők gyakrabban válnak a SIDS áldozatává, mint az anyjuk közelében alvók. Ha előfordult már a családban bölcsőhalál – örökléstani vizsgálatok is alátámasztották a családi halmozódást –, az újszülött kezdettől fogva éberebb figyelmet érdemel.

Fektessük a hátára!
A hason fektetés mellőzése statisztikai adatok tanúsága szerint néhány országban, például Németországban felére csökkentette a bölcsőhalál gyakoriságát. Ezért javasolják a mai napig is, hogy mindaddig, amíg a kisbaba meg nem tanul magától forogni, csak háton altassuk. A fektetés módja és a bölcsőhalál gyakorisága között azonban mégsem ennyire nyilvánvaló az összefüggés. A hanyatt fektetés ugyanis nem eredményezett mindenütt ilyen látványos csökkenést – például az Egyesült Államok déli államaiban sem. Másrészt nehéz megállapítani, pontosan minek is köszönhető a javulás: a széleskörű felvilágosító kampánynak? A kockázati tényezők közismertté válásának? A légzésfigyelő monitorok egyre terjedő használatának? A szoptatási kedv növekedésének?
Mivel minden gyermekgyógyászati tankönyv, ismertető a háton fektetést tartja előnyösnek a hirtelen csecsemőhalál megelőzésére, el kell fogadnunk ezt az álláspontot. Az Egyesült Államokban 1,4 ezrelékről 0,8 ezrelékre, míg Kanadában egy ezrelékről fél ezrelékre csökkent a SIDS-ben elhunyt babák száma az után, hogy a háton altatást javasolták a gyermekorvosok. A hasra fektetett gyerek – különösen, ha puha a párna vagy süppedős a matrac – visszalélegezheti az elhasznált levegőt. A legtöbb csecsemő ilyenkor oldalra fordítja a fejét, és ügyesen levegőt vesz. Néhány gyereknél viszont a korábban leírt módon kialakul a SIDS. Érthető, hogy ezt a problémát a csecsemő háton fektetése kiküszöböli.
Egészséges csecsemők esetében, akik semmilyen szempontból sem tartoznak a veszélyeztetettek közé, azonban nyugodtan választhatjuk néha a hason fekvést. Főként nappal tegyünk így, mert a fej emelgetése, a nyak- és hátizmok erősítése igen jótékonyan hat a mozgásfejlődésre. Alapvető óvintézkedés ilyenkor, hogy ne helyezzük a babát kemény matracra és süppedős ágynemű közé! Ezt a pozíciót különösen a köldökkóliás, hasfájós babák szeretik.

Ősszel és télen gyakoribb
Ismeretes továbbá, hogy a SIDS sűrűbben fordul elő ősszel és télen, vagyis a hűvösebb időszakban – valószínűleg azért, mert ilyenkor gyakoribbak a heveny felsőlégúti vírusfertőzések, melyek szintén szerepet játszhatnak a légzésleállásban. Ezekben az évszakokban a szülők egyébként is gyakrabban fektetik hasra a gyermekeket, hiszen így kevésbé rúgják le magukról a takarót. Vagyis az évnek abban az időszakában, amikor eleve gyakoribb a bölcsőhalál, gyakrabban tesszük hasra a csecsemőket, tehát arányában is gyakrabban fog előfordulni SIDS a hasra fektetett babáknál – az viszont korántsem biztos, hogy a fektetési mód miatt. Nagy-Britanniában évekkel ezelőtt a matracvédő műanyaglepedők egyik fajtájának is rossz hírét keltették. Egyes szakemberek szerint a műanyaggal érintkezve káros klórgőzöket szabadított fel a pelenkából kicsurgó vizelet. A kisbaba belélegezhette ezeket a gőzöket, s ezek okozhatták a halálát. Ha igaz ez a feltételezés, akkor kézenfekvő, hogy a hason fekvő gyermek nagyobb koncentrációban lélegezhette be a káros gázt. A gyanúba keveredett lepedőt kivonták a forgalomból.

Hogyan vizsgálják?
Az egyévesnél fiatalabb, valamelyik kockázati tényező miatt

Dr. Veres Gábor

veszélyeztetett csecsemőknél javasolható az úgynevezett SIDS-monitorizálás elvégzése. Erre számos budapesti és vidéki gyermekklinikán, gyermekkórházban is lehetőség van. Ennek során huszonnégy órán keresztül figyelik a gyermek légzését, szívműködését, oxigénellátását egy bonyolult műszer segítségével. Később számítógép értékeli az adatokat. Az elemzés eredményeképp meghatározhatjuk azokat az időszakokat, amikor a csecsemő hosszabb ideig „elfelejt” levegőt venni. Ennek alapján határozzák meg a SIDS, vagyis a hirtelen bölcsőhalál kockázatát, és indokolt esetben légzésfigyelő riasztó beszerzését javasolják.

Légzésfigyelő riasztó
Veszélyeztetett csecsemőknél javasoljuk a légzésfigyelő riasztó alkalmazását. A műszer érzékelőjét a baba hasára vagy a mellkasa alá teszik. Akkor jelez, ha a gyerek bizonyos ideig nem vesz levegőt. Innen a készülék másik neve: apnoé alarm (apnoé: légzéskimaradás).

A légzésfigyelő riasztó számos cégtől beszerezhető.
– Conex Medical Eq. T.: 320-5730
– Inkubátor Koraszülött Gyermekekért Alapítvány T.: 456-3800
– Adjutor Bt. T.: 416-3239
Árak: A bérleti díj két hónapra 10 000 forint, a vételár 60 000 forint (az árak csak tájékoztató jellegűek).

A légzésfigyelő beszerzése önmagában nem elegendő. Használatának csak akkor van értelme, ha szükség esetén meg tudjuk kezdeni a csecsemő újraélesztését. Ezt a Vöröskereszt, illetve a készüléket forgalmazó cégek tanfolyamain sajátíthatjuk el.