Az esztergomi Vaszary Kolos Kórház szülészetén

Az esztergomi kórház szülészetéről röviden

– Az osztály 1996-ban nyerte el az UNICEF-WHO által jegyzett Bababarát címet.
– A születésszám 2001-ben 850 volt.
– A kórház nem szervez szülésre felkészítő tanfolyamot. A területi védőnők sok helyen tartanak ilyen foglalkozásokat.
– A császármetszések aránya 22 százalék, az apa jelen lehet. A műtétnél Misgav-Ladach technikát alkalmaznak. Főként spinális (gerincközeli) érzéstelenítést kapnak az édesanyák.
– Hüvelyi szülés esetén gyógyszeres fájdalomcsillapításra van lehetőség.
– Bábaválasztás lehetséges.
– Szülés után azonnal lehet szoptatni.
– A gyermekágyas osztályon négy- és kétágyas szobák valamint közös mellékhelyiség található.

Az ambulancia folyosójáról hiányoznak a tápszergyárak hirdetései, amelyekkel a legtöbb szülészeten, gyerekrendelőben találkozunk. Helyettük az UNICEF által kiadott „Tíz lépés, mely a Bababarát kórházhoz vezet” plakát, és a kórház szoptatási irányelveinek leírása látható a falakon. Meglehetősen szigorú szabályok ezek, gondolom, nem könnyű mindezt elfogadtatni a dolgozókkal és az anyákkal.
– Ebben téved! – oszlatja el kételyeimet Berbik István professzor, osztályvezető főorvos. – Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy itt ősidők óta olyan gyermekorvosok dolgoznak, akiknek eszük ágában nem volt tápszert vagy cumisüveget adni az újszülötteknek. Ezen az osztályon a hatvanas évek óta a kanállal adagolt cukros víz az egyetlen, amit a kicsik az anyatejen kívül kapnak – de azt is csak akkor, ha muszáj. Hat éve kaptuk meg a Bababarát kórház címet. A szemléletet nem volt nehéz magunkévá tenni. Sok dolgunk a berendezéssel sem akadt. Szereztünk néhány áruházi bevásárlókocsit, a helyi lakatosok kicsit még dolgozgattak rajtuk. Vettünk minden szobába egy-egy magas támlájú, karfás kerti széket, hozzá zsámolyt, hogy kényelmesen tudjanak az anyák szoptatni. Ennyi volt a kiadásunk. Nem kell egyetlen kórháznak sem adósságba vernie magát ahhoz, hogy elnyerje a bababarát címet. Inkább abba kell sok energiát fektetni, hogy a „falon túl” is meghonosodjon ez a szemlélet, hogy a körzeti védőnők, gyermekorvosok, sőt a nagymamák, szomszédasszonyok is elfogadják azt a gyakorlatot, ami a sikeres szoptatás alapja. Az újítások hihetetlen változásokat hoztak létre. A legfeltűnőbb, hogy csend van az osztályon, a babák békések: vagy szopnak, vagy szundikálnak. Ami viszont szakmai szempontból csodálatos: megszűntek a gyermekágyi fertőzések, nem gennyesedik a köldök, a gátseb, nincs szájpenész. A mikrobiológusok nem tudnak kórházi baktériumtörzseket kimutatni.
A bababarátsághoz tehát nem kell pénz. Sok máshoz viszont igen, például a méltó munkakörülmények megteremtéséhez, az igényes kórházi környezet kialakításához, hiszen ami megrozsdásodhat, az meg is rozsdásodik, ami elavulhat, az elavul, ha nem tesznek ellene. Pénz az nincs, csak ha elég szemfüles az ember fia, és nem szégyenlős. Az osztály padlóburkolatának cseréje nem tűr halasztást. Az orvosok a helyi biliárdklubban gyűjtenek erre a célra. Négyzetméterenként „nő” a szép új padló a szülészet folyosóin.

Szülés – „Ahogy tetszik”
Frenyó Zsuzsa főmadám vezet minket a szülőszoba felé. Három helyiség alkalmas arra, hogy szülést vezessenek benne, de általában csak kettőt használnak. Mindenütt két szülőágy van. Valójában egy is elég lenne, a másik inkább a papának tesz jó szolgálatot: pihenhet, sőt alhat is rajta egy kicsit, ha elhúzódik a vajúdás.
– Majdnem minden szülésnél itt van az apuka is. Ez a legjobb fájdalomcsillapítás. Egyébként bejöhet bárki, nagyi, anyós, barátnő. Mi mégis annak örülünk, ha az apa van itt. Az apás szülések a legbékésebbek. Csak veszély esetén monitorozunk folyamatosan, normális esetben elég, ha időszakonként ellenőrizzük a kicsi szívhangját és a méhtevékenységet. Az anya szabadon mozoghat, olyan testhelyzetben szül, ahogy akar. Mégis sokan használják a szülőágyat, sőt, a kengyelt is kérik, hogy legyen mibe támaszkodniuk.
– Erre mondtam egy előadáson félig-meddig viccesen, hogy „van ám avar-kori kengyelünk is”. Szuperszonikus szülőágyunk viszont nincs – jegyzi meg Berbik professzor legyintve. – Majd a burkolat után arra is gyűjthetünk. Na, azért itt is lehet szépen szülni. Csodálatos szülésznőink vannak. Az orvos leginkább csak felügyeli a folyamatot. Gátmetszést többnyire végzünk. A nyugati kultúrában, ahol élünk, a gát mélyizmai Csiperózsika-álmukat alusszák. Az asszonyok nem használják őket: nem tudják megfelelően összehúzni, ellazítani, a szülés folyamatához igazítani. Sajnos, muszáj beavatkoznunk, hogy megelőzzük a sérüléseket, és a későbbi szövődményeket.

Együtt minden pillanatban
Szülés után a baba az édesanyja hasán találja magát. Jól beburkolják hőszigetelő takaróval, és csak az első szoptatás, összebújás után veszik el vizsgálat, mérés, öltöztetés és a kis karszalag rögzítésének perceire. Ezután megint együtt lehet a család, újra szophat a kicsi. Két óra múlva együtt kerülnek a gyermekágyas kórterembe, ahol az édesanya dönti el, mikor viszi be a csecsemőosztályra a kicsit. Császár után is csak az első nap történnek másként a dolgok.
– Már tizenegy éve használjuk a Misgav – Ladach műtéti technikát – mondja az osztály vezetője. – Bevallom, kicsit felbátorodtunk, és a kétséges esetekben is inkább a műtétet választjuk. Azért teszünk így, mert a császárosaink nagyon jól gyógyulnak, nincs szövődmény, problémamentes a gyermekágyas időszak is. Császármetszés után az anyukák az első napot a friss műtétesek szobájában töltik, de oda is felviszik a kisbabákat, és segítenek szoptatni. Másnap a rooming-in lakói lesznek, ettől kezdve nincs különbség az ellátásukban, az ötödik napon ők is hazamehetnek.
– Megpróbálunk mindent megtenni a szoptatásért – mondja a gyermekorvos, dr. Kunszenti Márta. – Ez persze csak a szülészekkel szorosan együttműködve lehetséges. Nincs választás rooming-in és csecsemőosztály között. A kicsinek az anyja mellett a helye, az számít különleges, de megengedett dolognak, ha a kismama betolja a babát a csecsemőosztályra. Erre igazából csak nagyon ritkán lenne szükség, például, ha a külső ebédlőben szeretne enni, vagy amikor kikíséri a látogatókat. A vizsgálatokat, vérvételt, oltást is a gyermekágyas szobákban szoktuk elvégezni, nem „szedjük be” a babákat vizit idejére sem. Sajnos azt látjuk, hogy nagyon erősen befolyásolja az anyákat, mit hoznak magukkal, milyen volt a felkészítés – felkészülés. Nem ritka, hogy az újszülött azért van a csecsemőosztályon, mert a mamája kiment a kertbe cigarettázni. Azok a babák, akiknek az anyja várandósan dohányzott, születés után sokkal nyugtalanabbak, főleg addig, amíg be nem lövell a tej, és meg nem kapják a nikotin-utánpótlást. Az ilyen és ehhez hasonló problémákkal nem tudunk megküzdeni. Ehhez kevés négy nap és a jó szándék.

Szoptatás minden mennyiségben
Itt minden baba korán mellre kerül. Harmincnegyedik terhességi hét előtt nem vállalja az osztály a szülés levezetését. A túl apró koraszülötteket rohammentő szállítja a fővárosba – lehetőleg még az anya pocakjában. A többiek megszülethetnek itt, és ha nincs különösebb indok, ők is a mamájuk mellett töltik a kórházi napokat.
– Egyre kevesebb súlyos sárgasággal találkozunk – mondja a doktornő. – Már terhesség alatt részletes és szigorú ellenanyag-vizsgálatokat végzünk, így tudjuk, melyik baba lesz veszélyeztetett. Az érintett kismamákat speciális szakintézetbe küldjük. Élettani sárgaság van, de ritka, hogy súlyos lenne. A szoptatást soha nem függesztjük fel sárgaság kezelése miatt. Még akkor sem, ha elhúzódó sárgaságot tapasztalunk. Folyadékpótlást csak akkor adunk, ha elengedhetetlen. A vizet csészéből kapják az apróságok – az itatásra az anyákat is megtanítjuk.
– Büszke vagyok a munkatársaimra, hogy ilyen körülmények között ilyen lelkesedéssel dolgoznak – mondja búcsúzóul a főorvos. – Elárulok egy titkot: olyan jutalmat kapunk itt, amit sehol máshol senki más. Mosolyognak ránk az újszülöttek.

A kórházhoz kapcsolódó szüléstörténetek: