Szülõszoba

A szülésre felkészítő tanfolyamokon mindig szóba kerül, és a kismamáknak szóló könyvekben külön fejezet szól arról a fontos kérdésről, mikor induljunk a kórházba, mikor érkezik el a szülés ideje. Talán erről a témáról hallani a legkülönösebb történeteket.

Meglepetés a javából!
Olvasóink is beszámoltak már olyan esetekről, amikor a kismama jóformán a kitolási szak kezdetekor eszmélt rá, hogy nyomban megszületik a baba, olyannyira észrevétlenül és fájdalommentesen, vagy éppen villámgyorsan zajlott le a tágulási szakasz. Első gyereknél azért ritkaság az ilyesmi, bár kétségtelenül előfordul. Hogy jól járunk-e vele? A babának nem mindig jó a villámszülés. Ha túl gyorsan érkezik a világra, alkalmazkodási nehézségei adódhatnak. És talán a szülők sem ilyen kutyafuttában képzelték el a szülést, ráadásul az orvos sem ért oda időben, vagy ők nem értek be a kórházba. Az első meglepetésen túljutva azonban általában csak az öröm marad. Hát ennyi volt az egész?
Előfordul, hogy a kismama csak vizsgálatra érkezik, s közlik vele, hogy már megindult a vajúdás, csak éppen ő nem vette észre. Ilyenkor azért jobb, ha mindenki várakozó álláspontra helyezkedik, és gyors burokrepesztés helyett kivárják, amíg a kismama is észreveszi, hogy itt a szülés ideje.

Startjel
Valójában ma sem tudjuk pontosan, minek a hatására kezdődik meg a vajúdás. Úgy tűnik, a magzat bocsát ki olyan hormonokat, amelyek a méhlepényt bizonyos enzimek termelésére ösztönzik. Ezek az enzimek fokozzák az anyai szervezet ösztrogén-, adrenalin- és noradrenalin-kibocsátását, és így előkészítik a magzat létfontosságú szerveinek érését. Ugyanakkor a méh által termelt prosztaglandin hormon felelős a méhszáj éréséért, felpuhulásáért és a fájások erősödéséért. Az összehúzódások a méhszájhoz nyomják a magzat fejét, ez segíti a tágulást. Mindez az agyalapi mirigyben oxitocin-kibocsátáshoz, s ezáltal rendszeres, erőteljes fájástevékenységhez vezet. Annyi bizonyos, hogy többféle hormon bonyolult összjátéka szükséges ahhoz, hogy a születés mindennapos csodája végbemehessen.

Kismamatipp
Nem egyértelmű a helyzet? Az biztos, hogy függőleges testhelyzetben (guggolva, ülve, állva, járkálva) a magzat koponyája vagy éppen popsija a méhszájnak feszül, s ez elősegíti a tágulást. Hacsak nincs kényszerítő orvosi ok, nem célszerű a vajúdást fekve tölteni. Ha az anya hanyatt fekszik, az akadozó vérellátás miatt a magzat állapota is romolhat. Az sem jó ötlet, ha a kismama végig járkálással tölti a vajúdás első szakaszát. Túlságosan elfáradhat, s nem marad elég ereje a folytatáshoz.

Ráérősen
Úgy tűnik, az ellenkező véglet is előfordul: telnek-múlnak a napok, és a baba csak nem „akar” megszületni. Vajon csak rosszul számolták ki a szülés várható időpontját, vagy tényleg nem működik valami odabent? Abban az időben, amikor még nem állt rendelkezésre CTG és ultrahangkészülék, megfigyelték, hogy a magzat túlhordása önmagában is növeli a szövődmények fellépésének gyakoriságát. Manapság szerencsére sokféle eszközzel tudják ellenőrizni, jól van-e még odabent a magzat. A szülés számított időpontjára sok baba még két hetet is ráhúz anélkül, hogy bármiféle veszélyes szövődmény kialakulna. Ha a vizsgálatok szerint a magzat elég élénk (ezért szokták a kismamákat a mozgások számlálására biztatni), a magzatvíz mennyisége és a méhlepény működése megfelelő, nyugodtan lehet várakozni a szülés természetes megindulására. Az NST- (nonstressz teszt-) vizsgálatok célja, hogy megfigyeljék a méhösszehúzódásokat és a magzati szívműködést.
Ritkán előfordul, hogy hiába várunk, mégsem indul meg a szülés időben, vagyis addig, amíg a magzat még jó állapotban van. Ha például a magzati koponya mérete, formája miatt nem tud beilleszkedni a szülőcsatornába, vagyis nem ereszkedik le, akkor hiányzik az erős belső nyomás és feszítés, ami a méhszáj kinyílását eredményező egyik fontos tényező. Az orvos ezt úgy fogalmazza meg: a fej magasan van és kimozdítható. A jelenség hátterében relatív téraránytalanság állhat: ez azt jelenti, hogy a kismama medencéjének formája vagy mérete miatt nem illeszkedik be rendesen a baba feje (vagy popsija).

Egyértelmű jelek?
Általában a következő eseményekből következtethetünk arra, hogy megindult a vajúdás:
– Rendszeres, erőteljes, hosszan tartó méhösszehúzódások: egyes bábák szerint ötpercesekkel érdemes a kórházba indulni (ha közel a szülészet, három percesekkel is elég), vagyis akkor, ha legalább egy órája rendszeres időközönként ismétlődnek a méhösszehúzódások, alkalmanként 20-30 másodpercig tartanak. Mások már tízpercesekkel is útnak indítanák a leendő szülőket. És mi számít erőteljesnek? Próbáljuk ki, elmúlnak-e a méhösszehúzódások egy jóleső fürdőtől, zuhanyozástól, sétától vagy éppen az éjszakai alvástól. A vajúdás kezdetét jelző fájások általában menstruáció idején érezhető húzó alhasi érzéssel kezdődnek, majd a keresztcsonttól kiinduló erős összehúzódással folytatódnak, s határozottan különböznek a megszokott „keményedésektől”,vagyis a jóslófájásoktól.
– A nyákdugó távozása: némi rózsaszínű folyás kíséretében távozik a méhnyakat lezáró nyák. Ez azonban önmagában elég megbízhatatlan jel, előfordul, hogy csak hét-tíz nappal utána indul meg valóban a szülés.
– Burokrepedés: általában a tágulási szak vége felé reped meg magától a burok. Ez azért van így, hogy a magzatvíz védhesse a baba fejét a méh szorításától. Idő előtti burokrepedésről akkor beszélünk, ha a rendszeres fájástevékenység megindulása előtt távozik a magzatvíz (akár egy nap is eltelhet addig, amíg maguktól megindulnak a méhösszehúzódások). Ez nem jelenti mindig hatalmas vízmennyiség elfolyását, sokszor csak enyhe kis csordogálásról van szó. Ha a magzat feje már beilleszkedett a medencebemenethez, burokrepedés esetén sem sodródhat előre a zsinór. Ez azért fontos, mert az előresodródott zsinórt az utána jövő baba az anya csontjaihoz szorítja, és így megszűnik benne a keringés.
– Burokrepesztés: a rutinbeavatkozások közé tartozik, pedig nagy körültekintés szükséges ahhoz, hogy az orvos erre a lépésre szánja el magát, hiszen ez azt jelenti, hogy többé nem fordítható vissza a folyamat. A babának körülbelül 24 órán belül világra kell jönnie. A nyitott burok és az ismételt belső vizsgálatok a felszálló fertőzések veszélyét is növelik. Kedvező esetben a burokrepesztés felerősíti a már meglevő gyenge fájásokat, vagyis meggyorsítja az enélkül hosszúnak ítélt vajúdást.
– Hasmenés, étvágytalanság, befelé fordulás: ezek a jelek inkább csak az eddig felsoroltakkal együtt jelzik a várva várt esemény közeledtét.
– A méhszáj tágulása megkezdődik: ezt szakember állapítja meg belső vizsgálattal. Sok kismamánál már a szülés előtt egy hónappal is egy-két ujjnyira nyitva van a méhszáj, ez azonban csak más jelekkel együtt utal esetleg a vajúdás megindulására, önmagában nem. Másoknál a méhszáj kétujjnyi (négycentis) tágulása már a vajúdás komoly előrehaladását jelzi, ilyenkor a méhnyak is megrövidül. Ez azt jelenti, hogy a garbónyakhoz hasonlóan szépen, fokozatosan rásimul a gyerek fejére. Az a cél, hogy tíz centiméteresre nyíljon a „kapu”, ekkor lassan elindul a baba kifelé.
– Vérzés: a váratlanul fellépő, erős vérzés többnyire a méhlepény idő előtti leválására utal. Ilyenkor azonnal kórházba kell jutni, lehetőleg mentővel, mert császármetszésre van szükség. Ha a lepény teljesen leválik, nem képes többé ellátni a magzatot.

Téves riasztás
Még tapasztalt, másodszor, harmadszor, ötödször szülő nőkkel is előfordul, hogy feleslegesen értesítik a bábát és az orvost, mire ugyanis beérnek a kórházba, a fájások szépen enyhülnek, majd el is múlnak. Vajon az izgalom felelős mindezért, vagy a türelmetlenség? Mindkettő szerepet játszhat benne! Felajzott állapotban talán fájdalmasabbnak, erőteljesebbnek érezzük a méhösszehúzódásokat, s nem figyelünk eléggé befelé. Aki beleéli magát, hogy szülni érkezett a kórházba, nem szívesen fordul vissza. Meggondolandó azonban, hogy vajon jobban járunk-e, ha bent maradunk. Ha valójában nem érkezett még el a szülés ideje, a burokrepesztés felesleges kockázatot jelent, és növeli a császármetszés valószínűségét, hiszen gyakori, hogy a fájások mégsem indulnak meg maguktól időben. Előfordulhat, hogy oxitocin-infúzióra lesz szükség, amely erőteljesebb fájásokat okozhat, mint amilyenek természetes körülmények közt lennének. Emiatt gyakrabban válik szükségessé valamilyen fájdalomcsillapítás, és romolhatnak a magzati szívhangok is. Mindezt végiggondolva határozottan jobb megoldásnak tűnik a türelmes várakozás és a magzattal folytatott szeretetteljes párbeszéd. Pár nappal később talán könnyebben el tudjuk engedni egymást.

Szaktanácsadó: dr. Boros Judit szülész-nőgyógyász