Továbbra is keressük a választ!

Bár fél év is eltelt a szörnyű februári nap óta, Bence édesanyja mégis szüntelenül erre gondol. Bence zavartalan várandósság után, harmadik gyerekként született a családba. Jól fejlődött, kedves, nyugodt kisbabának ismerte mindenki. Hat hónapos koráig kizárólag szopott, a gyümölcsöket épp csak kóstolgatni kezdte. Fél tizenkettőkor még szopott, majd anyukája hasra fektette a hordozókosárban, betették az autóba, és dél körül elindultak otthonról. Az édesanya egyszer csak észrevette, hogy nem lélegzik. Ütögették a hátát, majd lélegeztetni kezdte a kicsit a száján át. Közben iszonyatos iramban száguldottak a közeli kórházba. 12 óra 25 perckor már ott is voltak, de csak a halál beálltát tudták megállapítani. Hozzákezdtek az újraélesztéshez, amely sikeres is volt, de sajnos csak részben. Az életfunkciókat sikerült visszahozni, de a baba kómában volt. Ezután másik kórházba szállították, ahol még huszonöt napig élt, rövid ideig éber kómában is volt, még a szemét is kinyitotta. Ha etethető volt, anyukája lefejt tejét kapta. Ő egyébként el sem mozdult mellőle, mosdatta, tisztába tette, őrizte, de sem ez, sem a gondos orvosi felügyelet nem segített. Ismét leállt a baba szíve, majd egy újabb élesztést követően megint. Meghalt. Az ápolás és a boncolás során semmit sem találtak, ami a hirtelen bekövetkező halált magyarázta volna. Ritka anyagcsere-betegségre gondoltak, ám még a külföldi laboratóriumokba küldött minták alapján sem tudtak kimutatni semmilyen eltérést.

Szörnyű érzés minden átmenet nélkül, váratlanul és visszahozhatatlanul holtan találni szemünk fényét, a dédelgetett, imádott kisbabát. Az első lépés mindig az önvád.
– Mit tettem rosszul, mit kellett volna másként? Nem kellett volna hasra fektetnem? De hát a többi gyerekemmel sem volt semmi gond! – mondja Bence édesanyja. A döbbenetes azonban éppen az, hogy többnyire megmagyarázhatatlan, ami történt, mint Bence esetében is. A hirtelen csecsemőhalálban (Sudden Infant Death Syndrome, SIDS) elhunyt kisbabáknál ugyanis kizárásos alapon születik ez a diagnózis. Kereshetjük ugyan az okokat, de éppen az legnehezebb, hogy SIDS esetében nem találunk semmit, ami magyarázatul szolgálhatna. Ha kimutatható volna valamiféle anatómiai elváltozás, addig rejtett, tünetmentes betegség, sérülés, bántalmazás, akkor például azt mondhatnánk: ez baba egy igen ritka anyagcsere-betegség áldozata lett.
 
Milyen gyakori?
Magyarországon a csecsemők 0,29–0,3 ezrelékét érinti a probléma, vagyis évi százezer szülés esetén évente körülbelül 29–30 esetre számíthatunk, míg például évente nyolcezer koraszülött születik. Ha világviszonylatban nézzük, ez kiemelkedően jó adat. Bizonyos népcsoportoknál, különösen rossz szociális körülmények között és városban élő, nem hagyományos életmódot folytató etnikai kisebbségeknél (afro-amerikaiak, indiánok, maorik között) drámaian magas a SIDS-arány, akár a 7 ezreléket is elérheti. Ez genetikai tényezők mellett a dohányzás, az alkohol- és drogfogyasztás magas arányával is biztosan összefügg.
SIDS-ben meghalt gyerek testvérénél tízszeres a hirtelen csecsemőhalál ismétlődésének kockázata.

Néhány biztos pont
– Az áldozatok többsége az éjszaka második felében, gyakran a hajnali órákban, alvás közben hal meg.
– Dohányzó, drogot és alkoholt fogyasztó anyák gyerekei között gyakoribb a SIDS. Ezek közül a dohányzás légzésközpontot károsító hatására utaló adatok a legegyértelműbbek. Nem csak a csecsemővel egy helyiségben elszívott cigaretta káros, hanem még az egy házban való dohányzás is.
– A terhesség korához képest alacsony súllyal születő, koraszülött, gépi lélegeztetésen is átesett csecsemők gyakrabban érintettek.
– Egyértelműen hátrányos külön szobában altatni a csecsemőt.
– Egyértelműen előnyös a minél hosszabb ideig folytatott szoptatás, ennek köszönhetően ugyanis egy sor kockázati tényezőnek tartott jelenség előfordulása csökkenthető.
– Veszélyes a túlöltöztetésből fakadó túlmelegedés, a süppedős matrac és párna, a fejre boruló ágynemű.

Ami vitatott
– A különböző típusú monitorok használatát a legtöbb nyugati országban nem ajánlják a SIDS megelőzésére.
– A szülővel való egy ágyban alvásról heves viták dúlnak. Sok szakember szerint ez növeli, mások szerint éppen ellenkezőleg, csökkenti a kockázatot.
– Az alvási testhelyzet: a korábban ajánlott oldalt fektetést újabban egyes tanulmányok alapján inkább kockázatnövelőnek tekintik. A hason fektetés a szakemberek túlnyomó többsége szerint jelentősen növeli a kockázatot, ugyanakkor újabban az is kiderült, hogy hátrányos, ha kizárólag hanyatt fekszik a baba.
„A folyamatosan háton fektetett csecsemők meghaltak, amikor gondozóik változtattak a pozíción, és hasra fektették őket. Úgy látszik, az életet védő ébresztőreflexet hason fekve »tanulják meg« a csecsemők. Veszélybe kerülhet az, aki a folyamatos háton fektetés miatt nem képes »megtanulni« az önélesztés e fontos elemét” – írja dr. Szántó Imre 2004-es összefoglaló tanulmányában.

Csak találgatunk
A fejlett országokban a hirtelen csecsemőhalál a második leggyakoribb halálok az egy hónaposnál idősebb, de egyévesnél fiatalabb gyerekek körében. A világ jómódban, biztonságban élő részén ugyanis éppen a jó életkörülményeknek, a mindenki számára elérhető, színvonalas egészségügyi ellátásnak köszönhetően csökkennek a korábban nagyobb arányban előforduló halálozási okok, például a súlyos lefolyású fertőzések, következésképp növekedett a SIDS aránya. Természetesen minden érintett szakembert foglalkoztat a kérdés, hogyan lehetne megelőzni ezeket a tragédiákat. Könnyebb volna a válasz, ha ismernénk a jelenség okát, így azonban a legtöbb országban csupán a SIDS-nek tartott halálesetek elemzéséből indulhatnak ki. Az adatgyűjtést és az értékelést nehezíti, hogy nem mindenütt egységesek a szempontok, nem egyformán alapos a boncolás (erre nem is kerül mindenütt sor), és nem is kísérik figyelemmel mindenütt ugyanazokat az adatokat. Magyarországon például nem készül olyan statisztika, amely alapján részletesen elemezhetnénk a hazai SIDS-esetek körülményeit, az áldozatok állapotát. A helyzet bonyolultságát mutatja, hogy még egyértelműnek vélt esetekben sem bizonyul mindig egyértelműnek a vizsgálatok, összehasonlító elemzések eredménye. Míg például az egyik adatgyűjtés során úgy találták, hogy a várandósság alatt drogot fogyasztó anyák csecsemőinek 78 százaléka hal meg SIDS-ben, más vizsgálatok nem mutattak ki ilyen mértékű kockázatot. Jelenleg tehát annak alapján adnak a szakemberek a megelőzésre vonatkozó tanácsokat, hogy változtatni próbálnak az áldozatoknál leggyakrabban tapasztalható, „gyanúsnak tekintett” körülményeken.

Az alvás körülményei
Jó példa erre az alvási testhelyzet: feltűnő volt ugyanis, hogy a kisbabák túlnyomó többségét hason fekvő helyzetben találták holtan. Ezután több fejlett országban is felvilágosító kampányba kezdtek, s azt javasolták a szülőknek, hogy altassák gyerekeiket hanyatt fekve. Ennek köszönhetően mindenütt javult a SIDS halálozási statisztikája, ha nem is egyforma mértékben. Valóban egyértelmű ok-okozati összefüggés lenne a hason fekvés és a SIDS között? Bár az eredmények ezt sugallják, mégis akadnak szakemberek, akik az összefüggések óvatosabb értékelésére figyelmeztetnek. Közismert, hogy a kicsik többsége szeret hason fekve aludni – lehetséges, hogy ezért találtak több babát ebben a testhelyzetben, amikor meghaltak. A SIDS-szel kapcsolatos kutatásoknál valójában nincs megbízható kontrollcsoport (vagyis olyan gyerekek, akik a szociális helyzet, az életkor, a táplálás módja tekintetében és néhány más szempontból megegyeznek, kizárólag az altatási pozíció különbözik), hiszen előre megjósolhatatlan, kit fog érinteni a tragédia. Javasolhatnánk-e az egyik csoportnak mai ismereteink birtokában, hogy altassák csak hason csecsemőiket? Nyilvánvalóan nem. Dr. Szántó Imre ezzel kapcsolatban azt szokta ajánlani a szülőknek, hogy éjszaka fektessék hanyatt a kisbabát, nappal viszont biztosítsanak számára szülői felügyelet mellett lehetőséget a hason fekvésre is.

Szoptatom a kisbabámat, és úgy tapasztalom, jó és kényelmes is együtt aludni vele. De hogy biztonságos-e, abban nem vagyok biztos.
James J. McKenna antropológus professzor (egy alvást vizsgáló központ vezetője az egyesült államokbeli, indianai Notre Dame Egyetemen) így válaszolt a kérdésre:
– A csecsemőknek biológiai adottságaik miatt szükségük van anyjuk karnyújtásnyi közelségére, s az anyának ugyancsak biológiai adottsága, hogy törekedjék erre a közelségre. Az éjszakai, szoptatással egybekötött együtt alvás ezt a biológiai igényt szolgálja ki. Normális körülmények között nemcsak biztonságosnak mondható, hanem kifejezetten hasznos is, kielégíti a csecsemő táplálkozási, immunológiai, hőszabályozási, közösségi és érzelmi igényeit. A szorosan a szülők ágya mellett álló kiságy is az együtt alvás egyik lehetséges formájának tekinthető.
A következő óvintézkedésekre azonban ügyelni kell:
– A baba feküdjön éjszaka hanyatt.
– Dohányzó, alkoholt fogyasztó, drogozó, altatót vagy nyugtatót szedő szülők ne aludjanak együtt a gyerekkel!
– Ne feküdjünk süppedős nagypárnán, akadályozzuk meg, hogy a gyerek a takaró alá kerüljön.
– A matrac legyen viszonylag kemény, a vízágy nem biztonságos.
– Ellenőrizzük, nincs-e olyan rés az ágy és a fal között vagy az ágy fejtámláján, amelybe a gyerek beszorulhatna.
Fontos tudni, hogy egyetlen olyan intézkedést sem ismerünk, amely teljes biztonságot adna arra nézve, hogy a gyerek nem fog SIDS-ben meghalni.
Forrás: http://www.naturalchild.org/james_mckenna/sleeping_safe.html


Miért ne éljünk a technika lehetőségeivel?




Dr. Szántó Imre főorvos, a kérdés egyik hazai szakértője több mint egy évtizede foglalkozik a budapesti Madarász Utcai Gyermekkórházban a hirtelen bölcsőhalál megelőzésének lehetőségeivel. Néhány gyakran felmerülő kérdés megválaszolására kértük fel.
– A szülővel való együtt alvás előnyeit soroló szakemberek arra hivatkoznak, hogy az anya szoros testi közelsége kivédheti a bölcsőhalált, s ez a szoros testi közelség a főemlősökre is jellemző. Dr. Kemény János ezt írja: „A csecsemő érzékeli az anya életfunkcióit, és ez ébresztési hatással van rá. Extrém helyzetektől eltekintve (alkoholista anya) az együttalvás nem látszik rossz megoldásnak.” Ön és sok más szakember az egy szobában, de külön ágyban alvást javasolja. Miért?
– A csecsemő akkor is érzékeli az anya életfunkcióit, ha kiságyát közvetlenül a szülők ágya mellé állítjuk, így azonban nincs kitéve a fulladás veszélyének. Meggyőződésem, hogy ez a biztonságosabb megoldás, noha ismerem azokat a szakirodalmi adatokat, amelyek az ellenkezőjét bizonyítják. Az viszont tény, hogy veszélyes külön szobában altatni a csecsemőt, ugyanis szüksége van szülei közelségére és figyelmére.
– Egyesek azzal vádolják Önt, hogy indokolatlan félelmet ébreszt a szülőkben a SIDS emlegetésével. Sokak szerint inkább hallgatni kellene erről a témáról. A bébiőrző monitor forgalmazása azt is felveti, hogy anyagi érdekeltség is van a háttérben.
– Éppen ellenkezőleg, túl kevés figyelmet kap a bölcsőhalál megelőzésének kérdése. Nem hiszem, hogy hallgatni kellene róla. A szülőket kifejezetten megnyugtatja, hogy megtanulhatják tanfolyamunkon a csecsemő újraélesztését. Erre persze csak akkor van lehetőségük, ha a légzésleállás után négy percen belül megkezdik a befúvásos lélegeztetést, és szükség esetén a mellkaskompressziót, vagyis a keringés megindítását leállt szívműködésnél. Az általunk forgalmazott monitor igen egyszerű, könnyen kezelhető eszköz, amely már hét másodperces mozgáskiesést is érzékel. Így nem veszítik el a szülők az újraélesztés lehetőségét. A mentő biztos, hogy négy percnél később ér oda. Ha hosszabb idő telik el beavatkozás nélkül, az agy helyrehozhatatlanul károsodik, ezért a szülők nyújtotta szakszerű segítségen a gyerek élete múlhat. Meggyőződésem, hogy a szülői aggodalmakat csakis a megelőzés lehetőségeinek ismertetésével lehet csökkenteni.
Tapasztalataim szerint a szülőket megnyugtatja, ha tudják, vészhelyzetben mit kell tenniük. Az általunk gondozott családoknál nem fordult elő hirtelen csecsemőhalál, arra viszont volt példa, hogy a tanultak segítségével a riasztás után a szülők biztosítani tudták a gyerek légzését a mentő érkezéséig. Hamis riasztásokra nem szoktak panaszkodni, legfeljebb a harmadik-negyedik hónap táján, amikor a baba mérete miatt már nem elegendő egy mozgáskiesést jelző alátét, hanem mind a kettőt használni kell, amelyet a csomag tartalmaz. Azt viszont hibának tartom, ha úgy árusítanak monitort, hogy a szülők nem kapják meg a szükséges háttérismereteket és a folyamatos szakorvosi ellenőrzést. Tény, hogy nyugaton nem ajánlják megelőzésként a monitor használatát, mert nem bizonyult hatásosnak (még a keringési viszonyokat is ellenőrző, komolyabb monitorok sem), tehát halálesetek így is előfordultak. A szülőknek tudniuk kell, hogy ma még senki sem képes biztos védelmet nyújtani a SIDS ellen, úgy gondolom azonban, hogy a légzésleállást jelző monitor egyszerűsége ellenére arra mégis lehetőséget teremet, hogy a szülők legalább az újraélesztéssel próbálkozzanak. Ha a technika lehetőséget ad erre, akkor miért ne éljünk vele?

Olvasnivalók a SIDS-ről
Dr. Szántó Imre – Dr. Szegeczky Dezső: Megelőzhető-e a bölcsőhalál? Útmutató szülőknek
Szántó – Kemény – Fekete: Hirtelen halál csecsemőkorban. Springer Orvosi Kiadó, 1998. Alapos szakkönyv a kérdés részletes vizsgálatával.
www.bolcsohalal.hu
www.angelcare.hu/cikkek,ref.htm

Összeállította: W. Ungváry Renáta