Ekcémás gyereknek kell az érintés

Bakos Zsuzsanna

Nálam néhány hónapos koromban jelentkezett az ekcéma. Felnőttként is belobban néha, tudom, hogy nem gyógyítható, csupán kezelhető bőrbetegség. Kutatások azt mutatják, hogy ha a szülők egyike atópiás, akkor gyermeküknek 40 százalékos esélye van arra, hogy magában hordozza a hajlamot, ezért tartottam tőle, hogy a fiamnál is felüti a fejét.

Miután másfél éves korában megjelentek rajta a száraz foltok, újra belefúrtam magam a szakirodalomba, csak hogy elkerüljük a szteroidos krémek használatának szükségességét, s ezúttal immár anyaszemmel vegyem górcső alá a lehetőségeket, amelyeket túlmutatnak a praktikus életvezetési tanácsokon.

Természetesen jártunk bőrgyógyásznál, aki felírta a fürdetőkrémet és egy másikat a foltokra. Aztán jártunk homeopatánál, aki megdöbbenésemre közölte, hogy a fiam talán bárányhimlős, várjunk még két-három napot (nem lett az), és egy alkati szer használatát javasolta. Úgy éreztem, mindenki csak találgat, és sok múlik azon, hogy én szülőként hogyan viszonyulok az ekcémához. A legfőbb célom az volt, hogy a gyermekem ne élje át azt a szenvedést – az éjszakai hideg vizes fürdőket, a szétvakart nedvedző sebeket, a vizslató pillantásokat –, amelyekben nekem részem volt.

Gyógyító bőrkontaktus

Az ekcémára hajlamos kisgyerekek általában érzékenyebbek kortársaiknál, és a bőrük által üzennek nekünk. Közismert, hogy a baba lelki és testi állapotát jelentősen befolyásolja a megélt bőrkontaktus, más néven a taktilis stimuláció. A csecsemő kezdetben még egynek érzékeli magát a környezetével, később pedig elsősorban a bőrön át érkező ingerek segítségével alakítja ki saját testhatárait. Az idegrendszer fejlődésében is jelentős különbség van azok közt a babák közt, akiknek kielégítették az érintésigényeit és azok közt, akiknek nem. Ezért egy kisbaba esetében az érintés vágya a szó szoros értelmében a bőr bőrrel való érintkezését jelenti.  

Stresszmentes környezet

A stressz súlyosbíthatja a tüneteket. Próbáljunk meg nyugodt, kiszámítható viszonyokat teremteni a kicsi körül – fokozottan igaz ez a belobbanó időszakokra. Kerüljük a kapkodást, az idegeskedést, még ha az idő nem is mindig a szövetségesünk. Ha pedig úgy érezzük, pillanatnyilag túl sok a feszültség az életünkben, szakítsunk több időt a öngondoskodásra, a töltődésre. Ne csak a tüneteket kezeljük, járjunk utána a valódi okoknak! (Felnőttkorom tanulsága: az én ekcémám mindig akkor múlt el, amikor megérettem, mit akar üzenni.)

Minőségi idő

Az ekcémás kisgyermek számára kiemelten fontos, hogy a környezete (elsősorban a szülei) azt sugározza felé: fontos a számukra, és ezt tettekkel is, sok testi kontaktussal – simogatással, öleléssel, dajkálással – is alátámasszák. Fontos, hogy az együtt töltött idő valóban minőségi legyen, hogy érezze a szeretetünket, odafordulásunkat, hogy legyen elég idő sétára, futkosásra, játékra, beszélgetésre.

Étkezési napló

A szakirodalom szerint a gyermekkori ekcémáért nagy százalékban az élelmiszer-allergia felelős. Ezért az első feladat annak megtalálása, hogy milyen ételféleség válthatja ki.  A leggyakoribb allergének a tej, a tojás, a mogyoró, a búza és a szója, melyeket érdemes kerülni még akkor is, ha nem állapították meg az élelmiszer-allergiát. Bánjunk óvatosan a citrusfélékkel, a bogyós gyümölcsökkel, és a paradicsommal, melyek nemcsak belsőleg, de a bőrrel való érintkezésük során is allergiás reakciókat válthatnak ki. Érdemes étkezési naplót vezetni, amely rámutathat összefüggésekre a táplálkozást és az allergiás reakciókat illetően, majd kizárni az étrendből a gyanús élelmiszereket.

Jobb frusztrációtűrő képesség

Végül két jó hírem van. Az egyik, hogy az ekcémát a legtöbb gyermek 10 éves koráig kinövi. A másik, hogy ahogy Flade, az Az ekcéma gyógyítása természetes úton című könyv szerzője is írja, a neurodermitiszes gyermekeknek meglesz az a képességük, hogy későbbi életükben is könnyebben átvészeljék a nehézségeket.