A módszer követői szerint számos előnye van az erőszakmentes elválásnak. Azt vallják, hogy csökken a fertőzés veszélye, mivel nincs nyílt seb, és a köldök is hamarabb gyógyul. A természetes leszáradási idő szárazabb területeken 2 nap, míg a páradúsabb környezetben 10 nap is lehet. Átlagosan azonban 3 nap alatt szárad le a köldökzsinór. A hagyományosan vágott és elkötött köldökcsonk 5-10 nap között válik le, majd a helyén keletkező seb 14-20 nap alatt hámosodik és gyógyul be.
Másik érv a lótusz szülés mellett , hogy a köldökzsinórban és a méhlepényben maradt értékes, őssejtekben gazdag köldökzsinórvért az újszülött akkor kaphatja meg, amikor pont szüksége van rá. A születés ugyanis hatalmas stressz és próbatétel nemcsak az édesanya, hanem a pici számára is. Egyre több bizonyíték van arra nézve, hogy az eddigi gyakorlat, a köldökzsinór azonnali elvágása kockázatos az újszülöttre nézve: hosszabb távon is vashiányhoz vezet.
Holisztikus megközelítés szerint a gyermek energiamezőit sem bontják meg, mivel a gyermek és a méhlepény egy egységet alkotnak, egy energiakörbe tartoznak.
Az anya és a gyermek közötti kötődés kialakulásában is segít, mivel a szülést követően az édesanya azonnal magához öleli, mellre teszi a gyermeket és vele marad úgy, hogy a köldökzsinór érintetlen, és a méhlepény az anya mellet egy tálban áll. Nem kapják ki a kezéből a csecsemős nővérek, akik csap alatt alaposan lecsutakolják a kicsit, orrjáratait kitisztítják, méricskélik, majd bebugyolálják.
A placentát javasolt jól szellőző vászonzsákokban tárolni, valamint rozmaringgal vagy levendulával semlegesíteni a szagokat, habár egy, a lótusz szülés igéjét terjesztő szülésznő szerint az első napon nincs jellegzetes szag, sőt, a második és a harmadik napon is inkább pézsmaillata van. Azért felhívta a figyelmet arra, hogy Tupperware műanyag edénybe nem ajánlatos tartani, mert hamarabb megrohad, mint hogy megszáradna.
Vannak, akik a levált méhlepényt szárított állapotban elteszik, de vannak, akik elássák, és egy fát ültetnek fölébe. A lótusz szüléssel kapcsolatban nincsenek kutatások, így a fent említett előnyöket klinikai vizsgálatok nem támasztják alá, de az angol Nőgyógyászok és Szülészek Királyi Kollégiumának orvosai felhívják a figyelmet a módszer veszélyeire is.
A méhlepény ugyanis a szülést követően fertőzésveszélynek van kitéve, és az a köldökzsinóron keresztül a csecsemőre is átterjedhet. A placenta ugyanis rengeteg vért tartalmaz, ami a szülés után már nem áramlik a méhlepény szöveteiben, vagyis ez egy halott szövet lesz. Ha valaki mégis a lótusz szülés mellett dönt, akkor javasolt az újszülött alapos vizsgálata a fertőzések megelőzése érdekében.
A hazai szülészeteken normális, zökkenőmentes szülések esetén mára már elfogadottá vált a késleltetett köldökzsinór-elvágás. Az újszülött köldökzsinórját csak a pulzálás befejeztével vágja el a szülészorvos – vagy az erősebb idegzetű apuka. A csecsemőt is hagyják az édesanya ölében pihenni, és támogatják az azonnali szoptatást.
