A Fülöp-szigetek fővárosában, Manilában, a Dr. Jose Fabella Memorial kórházban működik a világ minden bizonnyal legzsúfoltabb szülészete. Egyszerre átlagosan 300 kismama fekszik az osztályon, és naponta mintegy 60 kisbaba születik.
A BBC nemrégiben riportfilmet forgatott a szülészetről. Az ide kerülő nők többsége a közeli Tondo nyomornegyedben él, mely félmillió ember otthona. Az egyik, épp benn fekvő kismama, Rosalyn elmondta: a férje napi bére 380 pezó, vagyis nagyjából 1900 forint, melyet alkalmanként az ő 280 pezós, azaz 1400 forintos fizetésével egészítenek ki, amit hímzéssel keres. Ebből a pénzből él a hatgyermekes, a forgatás idején hetedik gyermeke érkezését váró család. A hét gyerek egyébként nem számít szokatlannak a Fülöp-szigeteken. Egy átlagos családnak 10-12 gyereke van.
A Fülöp-szigeteken nagyon kevés a véradó, ezért a vér nagyon drága, és az olyan alacsony jövedelmű emberek, mint Rosalyn, nem tudnak hozzájutni. Mivel azonban fennáll a veszélye, hogy a szüléskor vérre lesz szüksége, ezért két donor, a férje és egy barátjuk is készenlétben áll, és szükség esetén vért ad. A szülésznő azonban arra figyelmeztette az asszonyt, hogy a legbiztonságosabb az lenne, ha még egy donort be tudtak volna szervezni, ugyanis három embertől lehet annyi vért levenni, amennyire szükség lehet.
„Sajnálom, de nem emlékszem, hogy hány babát segítettem a világra. Nagyon sokat. Talán 200 ezret. Már 1986 óta, közel 28 éve itt dolgozom” – mondta Anna Prebus vezető szülésznő. A kórházban nem jut minden anyukának külön ágy, akár öten is osztoznak egy fekhelyen. Gyakori, hogy egyszerre hat nőnél indul be a szülés, de előfordul, hogy 13-16 kismama vajúdik a szülőszobában. „Káosz van, de szervezett káosz. Nem fordul elő olyan, hogy leejtünk egy csecsemőt” – szögezte le Arlene Matanguihan rezidens orvos.
A kórházban fizetni kell az ellátásért, ezért sok más házaspárhoz hasonlóan Rosalyn és férje is fél attól, hogy császármetszésre lesz szükség, ami rendkívül drága. „Ha nem normális szülésem lesz, pénzügyi nehézségeink támadnának. Ez az első számú probléma. Rá kell kényszerítenem magam, hogy természetes úton szüljek. Csak ezt akarom. Nem lehet császármetszésem.”
Rosalynnek végül természetes, zökkenőmentes szülése volt, a gyerekeinek azonban más sorsot szán, mint amilyen az övé: „Meg kell húzni egy határt a gyerekek számát illetően, ezért arra tanítom a gyerekeinket, hogy ne lépjenek a nyomdokainkba, és ne vállaljanak ilyen sok babát.”
