![](https://nlc.hu/uploads/2025/02/lauperc.jpg)
Én sem tartozom azon szerencsés típusok közé, akik azzal jöttek nekem: “Ugye, milyen csodálatos érzés, hogy táplálhatod a kisbabádat? Én imádtam! Egyébként már a szülés előtt csöpögni kezdett az előtejem. Miután megszültem, azonnal szopizott, és 120 millilitereket evett már az első héten.” Kikészültem ezektől a szövegektől, míg én kétségbeesve igyekeztem mindent elkövetni, hogy sikerüljön kielégítenem Kornél csillapíthatatlan étvágyát. Mert bizony volt neki, nem is kicsi. Amikor a szülés utáni második napon megláttam az előtejet a bimbóvédőben, elbőgtem magam az örömtől – IGEEEN, CSAK VAN ITT VALAMICSKE! De hiába mutatott meg mindent a kórházban Erika, az én védőangyalom (ilyen csodálatos csecsemős nővért kívánok minden kismamának, ha ő nincs, nem lett volna tejem se…), hogyan kell masszírozni, hogyan kell Kornélt cicire tenni, hogyan ébresztgessem, ha két szájmozgás között elaludna (cirógasd meg a szája szélét, vagy csípd meg a nyakát, esetleg csiklandozd meg a talpát), mire haza értünk a kórházból, hirtelen elapadt a tejem.
Erre nem lehet felkészülni
Erre a félelmetes felelősségérzetre nem lehet előre felkészülni, ez csak akkor tudatosul, amikor odaadják a babát: tessék, a tied, viheted! Úgyhogy rettegéssel teli hullafáradtsággal indultam haza, balomon Gyuri, az ő kezében pedig a kisfiunk. A kialvatlanság és a félelem testi tüneteket is okozott: rázott a hideg, pedig nyakig beburkoltam magam jó meleg pokrócba odahaza, aztán hirtelen kivert a víz, és cserélhettem az otthonkámat. Ezekhez a tünetekhez nyilván a hormonok is nagyban hozzájárultak.
Bevetettem mindent
Na, mármost mit mondanak az okosok, mi kell a bőséges tejtermeléshez? Megfelelő táplálékbevitel (egy hétig alig bírtam enni az idegességtől), rengeteg folyadékbevitel (a fülemen folyt ki a tejserkentő tea és a mentes víz), és jó sok pihenés, nyugalom, na meg alvás, persze. És én még csodálkoztam, amikor első este elővettem a mellszívót (amire azt mondták kedves ismerősök, hogy nehogy használjam, mert tönkreteszi a mellet, de hol érdekelt ez engem akkor), hogy félórányi kitartó próbálkozás után, szánalmas 5 milliliternyi tejet sikerült kicsikarni magamból. Én azonnal Erikát hívtam, aki elküldte Gyurit tápszerért a patikába, nekem pedig lelkierőt adott, és azzal biztatott, hogy higgyem el, mindez teljesen normális, lesz tejem – idővel.
Egy falevél két oldala
Végül elkezdtem élvezni a szoptatást, amikor Kornél is ügyesebb lett, és nem másfél órán át tartott egy-egy etetés, hanem legfeljebb 20 percig, majd amikor elkezdhettem a hozzátáplálást. Akkor végre úgy éreztem, lekerült ez a hatalmas felelősséggel járó teher a vállamról. Azóta is szoptatom a drágámat, reggel és este, lassan tíz hónapja. Szeretném is folytatni mindaddig, amíg Kornél vagy a testem úgy nem dönt, hogy köszönöm, most már elég lesz.
Mert tényleg csodálatos ez az állapot: amikor olyan tökéletes egységet alkotunk a kicsi fiammal, mintha egy falevél két oldala lennénk. Itt fekszik a karjaimban, teljes bizalommal irántam, elernyedt kis testtel, csak a kezével kapaszkodik hol a kezembe, hol az arcomat próbálja elérni. Néha még el is mosolyodik közben. Szeretem ezeket a meghitt, harmonikus reggeli és esti pillanatokat, mert most már tudom, hogy ez valami egészen különleges kapcsolat édesanya és kisbabája között, és ezért tényleg megérte megküzdeni.