1. Az unokát csak szeretni kell, nevelni nem
A szülőnek nevelni is kell a gyereket, a nagyszülőnek viszont csak szeretni. A szülő a haját tépi, mert a nagyi mindent, de tényleg mindent megenged. Még a fogmosás utáni csokoládét is… De kit kényeztessek, ha nem az unokámat? – kérdeznek vissza a meglepett nagymamák. Részben igazuk van, hiszen a nagyi figyelme és fahéjillatú süteményei egész életen át elkísérnek, és az is tény, hogy a nagyszülő már nem viszi a gyereknevelés felelősségét, de tévedés azt gondolni, hogy a szabályok és a szeretet nem fér meg egymás mellett.
2. Régi-új emlékek egy pici baba közelében
Nagymamának lenni azért nagyon jó, mert ismét egy pici babát lehet ölelgetni, szeretgetni. És a nagyi pontosan tudja, hogy valóban milyen gyorsan megnőnek a gyerekek, igen, már az övéinek is gyerekei vannak, de most újra élheti azokat a pillanatokat, amikor neki születtek gyerekei, amikor ők kicsik voltak. A régi emlékek és az új dolgok csodásan keverednek.
3. Az unoka maga a halhatatlanság
Bármilyen hittel is életünk a világban, csodálatos, ahogyan az élet hömpölyög. A gyerekekben ráismerünk önmagunkra vagy azokra, akiket szeretünk. Elképesztő és egyben lenyűgöző a tudat, hogy az okos, szép és tökéletes gyerek génjeiben ott van egy kis rész belőlünk is, és ezt az unokák tovább adják majd az unokáiknak.
4. Végre mindenre van idő!
A szülő rohan, ezer dolgok kell elintéznie és milliónyi terve van, addig a nagyszülőnek már semmi sem sietős. Illetve semmi sem fontosabb annál, hogy a gyerekkel leüljön a teraszra és kézzel fessenek, bogarakat figyeljenek meg vagy éppen kukásautókat kövessenek. Amint a nő nagymama lesz, hirtelen rájön, hogy a mosogatás és a teregetés ráér, megvár, nem fut el, a gyerekek viszont túl gyorsan felnőnek.
5. Nem végtelen a “műszak”!
Az unokák jönnek, felforgatnak mindent, majd van idő kipihenni a felfordulást. A szülőnek évente egy-két hét szabadság jut, addig a nagyszülőnek éppen ennyi izgalom. A nagyi mindig szívesen süt palacsintát, akár reggelire, akár vacsorára, mert tudja, hogy sok olyan nap vár rá, amikor nincs ott az unokája, aki palacsintát kérne tőle.
6. Ha minden kötél szakad, ott a szülő!
Ha a gyerek nem fogad szót, ha eltörte a Zsolnay-vázát vagy leszedte az összes tulipán fejét, egyszóval amikor nem dicsérni kell az unokát, a nagymamának akkor sem kell szigorúnak lenni, elég a szülőnek “pattintani a labdát”, és majd ő felállítja a szabályokat, végzi a számonkérést. A nagyszülő a problémákat tovább adhatja a szülőnek, de a szülőnek meg kell oldania a kényelmetlen helyzeteket is.
7. Nagyi a titkok őrzője
A gyerekek a nagymamával sokszor olyan dolgokat is megbeszélnek, amit a szüleikkel nem. Sokszor ezek a szívfájdalmak éppen a szülő-gyermek viszonyból adódnak, így a nagyiknak nagy a felelősségük a titkokkal, mert bár jó a cinkosság, nem erősíthetik a szülő és a gyerek közötti feszültséget, békenagykövetként kell egyensúlyozniuk megértéssel és szeretettel.
