Az anyaság átmosta a testem, lelkem, gondolkodásom

Random felhő

Szülés, otthonszülés, szoptatás, kötődő nevelés, korai fejlesztés, gyed, gyes, gyed extra, osztott munkaidő, visszatérés a munkába, leterheltség, túlterheltség, áldozat, önfeláldozás, feloldódás, napirend, császármetszés,  lassez-fair nevelés, Waldorf, suttogó, Vekerdy, Ranschburg, hozzátáplálás, hordozás, babakocsi, vedd fel, tedd le, időre, igény szerint, homeopátia, szex a gyerek után, lapos has szülés után, kis korkülönbség, nagy korkülönbség, adjak-e cukrot, tej?, nézzen-e  tévét, melyik könyvet olvassa, ne is olvasson csak szaladgáljon, kismotor?, igen-nem, puha talpú, supinált, glutén, nem glutén, bölcsi vagy nem bölcsi, együtt vagy külön (mindegy, csak hadd aludjaaak), gyerekorvos, védőnő, kinek higgyek, testvérféltékenység, antibiotikum, kötelező és választható oltások (válasszam, ne válasszam?), családi napközi, babaangol, babaúszás, kismamajóga, kapcsolat a magzattal, fluor a fogkrémben, mivel fürdessem, cumisüveg pró és kontra, hát még a cumi (!), fejkörfogat, tarkóredő, kombinált teszt, szülésznő, bába, választott orvos vagy aki jut, szülésfelkészítő, melyik iskola, nukleáris család.

Ááááááááááááááááááááááááá.
Na ugye. Az információs robbanással annyi mindent robbant ránk, hogy leginkább a fejünk robban szét, adott esetben feleslegesen, de persze erre mindig csak utólag jövünk rá, addig meg csak futjuk a köröket, mint hörcsög a kerékben. Szerencsére, úgy fest, idővel bölcsülünk, higgadunk,de azért még így is jó sokat túráznak az agytekervények. Aztán persze néha megállunk, csak úgy, beszippantjuk azt a tavasz-, frisskenyér-, mézeskalács- és sütiillatot, ami a gyerekeinkből jön, és rájövünk: minden úgy van jól, ahogy van.
Úgyhogy mi most megálltunk egy pillanatra.

Dreissiger Ági, újságíró

Miben változtatott meg az anyaság?

Nagyjából mindenben, miközben a lényegem persze maradt. Máshová kerültek a fókuszok, más a fontos. Milyen vicces, hogy régen, alig vártam, hogy vehessek magamnak mondjuk egy szoknyát, ma rögtön a gyerekosztályra megyek. Régebben kinéztem egy jó mozit, vagy színházat, ma annak örülök, ha hétvégén lesz egy jó gyerekkoncert. Ők vannak elöl, minden más csak utánuk van.

Mi a legrosszabb benne?

Az, hogy elvesztettem a teljes felszabadultság érzését. Ez nem azt jelenti, hogy folyton feszült vagyok, hanem azt, hogy minden pillanatban érzem a felelősséget. Akkor is, ha épp nincsenek velem a lányok. És bár nagyon sokszor vágyom arra, hogy magam lehessek kicsit, ha ez bekövetkezik, akkor meg hiányoznak.. Néha kifejezetten félelmetes, hogy ezek a kicsik tőlem függnek. De hogy egy praktikus példát is mondjak: néha magamat sem szeretem ebben az egészben. Hogy folyton néznem kell az időt, hogy szólnom kell, menjünk vacsorázni, menjünk fürdeni, induljunk a suliba. Hogy egy őrmester vagyok.

Mi a legjobb?

A legjobb, hogy vannak. Anélkül, hogy túl szentimentális lennék, van két csodálatos (természetesen, a legcsodálatosabb) lányom, akik nemcsak gyönyörűek, de okosak, érzékenyek és viccesek is. Hogy egyszer csak, minden előzmény nélkül el tud borítani az érzés, hogy mama vagyok, hogy én szültem őket, hogy az élet legszebb ajándékát kaptam tőlük. És bízom benne, hogy ugyanezt az érzést  tudom nekik visszaadni.

Miben lenne jó egy picit több segítség?

A segítségben nem panaszkodom, a szüleim sokat segítenek. A legnagyobb segítség pedig az lenne, ha a nap nem 24, hanem 36 órából állna, és ha nem két, hanem legalább négy kezem lenne, de minimum napi pár óra alvással ellennék.

Kucsera Éva Myreille, újságíró

Miben változtatott meg az anyaság?

Sokkal szervezettebb vagyok és sokkal több minden szerepel a to do listámon és a naptáramban, mint korábban. Sokkal kevesebbet alszom és mások lettek a vágyaim. Persze még most is el szeretnék menni New Yorkba, de nem kisebb élmény, ha csak a szomszédos mezőre megyünk ki és a virágok neveit tanítgatom nekik. A gyerekeim tükre miatt sokat változtam, türelmesebb lettem és nyugodtabb. Jobban kezelem a stresszt és más lett a kapcsolatom az anyukámmal.

Mi a legrosszabb benne?

Az életemet a gyerekeim időbeosztása határozza meg, és nehezen tudok időt találni magamra és magamnak. Nem akkor alszom, amikor álmos vagyok, hanem akkor, amikor mindkét gyerek alszik. Ez főleg a második születésekor volt nagyon húzós: hajnalra sikerült elaltatnom a kicsit és beestem az ágyba, de mielőtt elaludtam volna, jött a nagyobbik, hogy ő akkor most kipihente magát, bele lehet csapni a játékba, hiszen szombat van, menjek játszani vele.

Mi a legjobb?

Leülni a szőnyegre és játszani velük, velük sütni-főzni, kirándulni. Élvezni
a maszatos kezük érintését és a szeretetüket. Gyönyörködni bennük. És nem
csak a szemük, hajuk, mosolyuk bűvöl el, hanem az egész egyéniségük.

Miben lenne jó egy picit több segítség?

Ördögi kör, mert sokszor vágyom arra, hogy a mindennapok rutinját megtörje valami. Ne kelljen a gyerekért rohanni az oviba, ne kelljen örökké az evésekre figyelni, de éppen a nagyobbik miatt tudom, hogy milyen gyorsan válnak önállóvá, és minden egyes nappal kevésbé van szükségük rám. Minden nap egy picivel nagyobbak lesznek és a végén felnőnek, és akkor annyi időm lesz,
hogy talán meg is unom. Próbálom nagyon optimistán felfogni és megélni a mindennapokat, a feladatokat szórakozásként kezelni és élvezni az életet. Ígyis-úgyis meg kell csinálni a feladataimat, jobb nekem, ha könnyen veszem. A takarítást viszont bármikor átadom másnak!

Peller Mariann

Miben változtatott meg az anyaság?

Sosem volt erősségem a türelem, az élet egyetlen területén sem. Kornél azonban nap mint nap próbára teszi a türelmemet, és tudom, hogy magamhoz képest sokat fejlődtem ezen a téren. De a legfőbb tanulság számomra az önzetlenség. Mióta anya lettem, nem csak a kisfiam élvezheti az odaadásomat, valahogy átértékelődtek a dolgok. Sokkal kevésbé érzem fontosnak azokat, amik az ő születése előtt foglalkoztattak, és örök első helyre került a család az életemben.

Mi a legrosszabb benne?

Azt hiszem, a legnehezebb az egónk feladása, vagy legalábbis háttérbe szorítása. Hirtelen más körül forog a világunk, és ez már így is marad. Ráadásul hiába igyekszem lazán felfogni a szülővé válást, nem mindig sikerül. Állandóan (még álmomban is) tudatában vagyok a felelősségemnek, amit a babával vállaltam. Megkérdeztem édesanyámat, hogy ez a nyomasztó aggodalom azért csökkenni fog, amikor felnőtté válik a fiam, ugye? De cseppet sem nyugtatott meg: ő ugyanis még ma is minden nap ugyanúgy aggódik, szorít értünk, a felnőtt lányaiért, mint anno, mikor gyerekek voltunk.

Mi a legjobb?

Figyelni, ahogy napról napra fejlődik, okosodik, változik. Észrevenni, hogy tegnap a páromra, ma rám hasonlít rettentően. Látni, ahogy cinkosan rám mosolyog. Érezni a puha bőre illatát, a kis karjainak ölelését, a puha száját, amikor puszit ad az arcomra. Együtt mesét nézni. Reggel összebújni az ágyban. Figyelni, ahogy boldogan, kiegyensúlyozottan játszik a picikém. És időnként átaludni az éjszakát…

Miben lenne jó egy picit több segítség?

Engem a gyermekágyas időszak (az első hat hét a picivel) teljesen lesokkolt. Azt hiszem, ez az az időszak, amiről nagyon kevés szót ejtünk a baba érkezése előtt, pedig ez a legnehezebb, amikor tényleg új időszámítás kezdődik a család életében. Örülnék, ha az első babás szülők tényleg fel tudnának készülni arra, ami rájuk vár ezekben a napokban. És bízom benne, hogy a második babánkkal már könnyebb lesz, mert nagyjából van róla elképzelésem, mi is fog történni.
Egyébként mázlim van, hogy a nagyszülők ennyire szívesen segítenek, ha dolgoznom kell, vagy mondjuk, a bevásárlást elintézni, de már most azon gondolkodom, hogy fogjuk megoldani mindezt egy második baba mellett. Ha az apa szó szerint reggeltől estig dolgozik (ami nagyon jellemző), az édesanya nyakába szakad a logisztika megoldása, még akkor is, ha neki is dolgozni kell. Ebben jól jönne még némi megbízható segítség.

Jakab Kriszta, vezetőszerkesztő

Miben változtatott meg az anyaság?

Mindenben. Átmosta a testem, lelkem, gondolkodásom. Másképp látom a világot, más lett a fontossági sorrend. Kiteljesedtem nőként.

Mi a legrosszabb benne?

Az állandó zsonglőrködés az idővel. Hogy ha nagyon igyekszem, akkor lehetek “elég jó anya”.

Mi a legjobb?

Önfeledten együtt lenni. Újra felfedezni a világot vele. A játék öröme.

Miben lenne jó egy picit több segítség?

Több időt tudjak teremteni magamnak, magamra, töltődni.

Nagy Réka, szerkesztő

Miben változtatott meg az anyaság?

Régen annyira türelmetlen voltam, hogy képtelen voltam  olyan ételt elkészíteni, amit takarék lángon kellett főzni. Ez gyökeresen megváltozott, de csak külső visszajelzésekből tudatosult bennem is, hogy  a gyerekemhez tényleg szinte végtelen türelmem lett.
Nem tudom, hogyan változtatott meg, arra emlékszem, amikor megszületett, úgy éreztem, én is újra elindulok a játékmezőn, és mindent, de mindent újra kell értelmeznem, tapasztalnom. Azóta viszont ez a helyére került, és olyan, mintha most lennék én igazán én.

Mi a legrosszabb benne?

Azok a döntések, amelyeket a család, megélhetés, munka frontján kell meghoznom. Imádom a családomat és szeretem a munkámat. Ezt összeegyeztetni, a biztosabbat a bizonytalanabbért némi plusz idő reményében feladni nem mindig egyszerű, és ami szomorú: néha megalázó.

Mi a legjobb?

Az időtlen pillanatok, az időutazás, az összes nevetés,  az összes dacos hiszti utáni feloldozó ölelés, az összes közösen legyőzött betegség, minden séta, minden tavasz és napfényillatú hajfürt.
És néha a teljes csend és utána az újra találkozás.

Miben lenne jobb egy picit több segítség?

Állhatna néha egy nap 36 órából.