“Ez az asszony nem tud nekem fiút szülni!” – kiabálta a férfi csalódottan a nem túl távoli múltban. Mivel a terhesség az asszony dolga volt, a gyerek neme is “rajta múlott” – legalábbis így hitték. A népi bölcselet úgy tartotta, hogy a jól táplált, finomabbnál finomabb falatokkal traktált nők általában fiút szültek. A fiú pedig kincs volt, a családi boldogulás záloga.
Egyél zabkását, ha fiút akarsz?
Kiderült, hogy a babonák széles sorában – miszerint lány születik abban a házban, ahol a kuvik szól; fiú pedig ott, ahol újévkor férfi vendég érkezik; vagy ha a nő nyitva tartotta a száját szeretkezés közben, biztosan lánya születik – a táplálkozás és a gyerek neme közötti megfigyelés nem légből kapott. Dr. Fiona Mathews vezetésével az Oxford és Exeter Egyetemen végzett kutatás igazolta a teóriát: a magas kalóriatartalmú, vitaminban gazdag ételekkel táplálkozó nők 56 százalékban szültek fiú utódokat, míg az alacsony kalóriatartalmú ételeken élők csupán 45 százalékban. A felfedezés viszont nem igazán forradalmi – a népi bölcsesség is a természettel való közeli viszony miatt alakulhatott ki –, mert a korábbi tudományos megfigyelések már leírták, hogy az állatvilágban táplálékszegény környezetben nagyobb arányban születnek nőstény utódok.
X vagy Y: a genetika sem egyszerűsít a dolgon
Háborús időkben viszont több fiú született. És erre nagyon tudományos válasz nincs, csak feltevések. Az emberiség az 1900-as évek elejétől ismeri a kromoszómákat, és tudja, hogy 44, azaz 22 pár kromoszóma megegyezik a férfiakban és a nőkben, ezek a testi kromoszómák. Ezen felül van még kettő, az ivari kromoszómák, amelyekből a nőkben két egyforma X alakú, a férfiakban pedig egy X és mellette egy kisebb Y alakú található.
Új élet fogantatásakor a férfi és a nő is a kromoszómáinak a felét adja. Az érett petesejt mindig egy X, míg a férfiak hímivarsejtjei vagy X, vagy Y nemi kromoszómát hordoznak. Ha a petesejtet Y kromoszómával rendelkező spermium termékenyíti meg, kisfiú születik, ha X-es, akkor kislány. Tehát a gyerek neme a férfitől függ…
Ám az Y és az X kromoszómát szállító spermiumok nem egyformák. Mivel az Y kromoszóma kisebb, mint az X, ezért az Y kromoszómát tartalmazó spermiumok kisebbek, fejük kerekebb, és gyorsabban haladnak, hamarabb érik el a petesejtet. Az X kromoszómát szállító spermiumok lassúbbak, ám hosszabb életűek. Nagy rosta a hímivarsejtek számára, hogy mekkora utat kell megtenniük a petesejtig. Ha rövidet, akkor a “fiúk” vannak előnyben, ha hosszabbat, akkor a “lányok”.
Akkor talán a Hold?
Ugyanez spirituális megközelítésben: a gyerek neme megjósolható abból, hogy a Hold melyik csillagjegyben tartózkodik, illetve a kínai fogamzásnaptár alapja pedig az a megállapítás, hogy bizonyos időszakokban csak fiú, másokban pedig csak lány foganhat. Egyik módszer sem ad garanciát, csak valószínűsít.
Mindig a nő választ!
De majdnem mindegy is, hogy a nagy mindenség felől vagy sejtszintről közelítjük a gyerek nemét, mert meglepetések mindenhol vannak. A megtermékenyítés nem olyan sportszerű úszóverseny, mint a Nicsak, ki beszél! című film elején. A nő szervezete képes ellenanyagot termelni a hímivarsejtek felületén található jelzőfehérjék egyes típusai ellen, és ezzel képes akadályozni a spermiumokat, ráadásul a petesejt sem egy passzívan várakozó “hölgy”.
A petesejt nem elviseli a megtermékenyítést, hanem kémiai úton válogat, elutasítva a hímivarsejtek sokaságát, amíg meg nem érkezik a megfelelő “kérő”. Sarah Robertson, az Adelaide-i Egyetem professzora a meddőség okait kutatta, amikor felfedezte a petesejt aktív közreműködését a megtermékenyítésben. Kutatásai alapján úgy gondolja, hogy a női szervezet ellenőrzi a hímivarsejteket, hogy meggyőződjön a biológiai kompatibilitásról, mielőtt engedélyezné a megtermékenyülést. Ugye mégis csak a nő dönt?!
Ez még nem a történet vége
A fogantatás és ezzel együtt a gyerek neme még mindig az emberiség misztériumaihoz tartozik. Mesterséges módon már bele tudunk avatkozni, de ez csak a legszükségesebb esetben engedélyezett, amikor nemhez kötött genetikai rendellenességek elkerülése a cél. Részleteket tudunk, de rengeteg dolgot nem értünk még. Friss hír, hogy megtalálták azt a fehérjét (és junónak nevezték el), amely a petesejt felszínén található, és a spermiumok hasonló fehérjéjével (izumo) össze tud kapcsolódni. Tulajdonképpen ezzel a sejtszintű találkozással kezdődik a megtermékenyülés. Az izumót már 2005 óta ismerik, és azóta keresték a női párját is, de csak most, 2014-ben, pár napja számoltak be arról, hogy megtalálták.
A tudomány jelenlegi állása szerint a gyerek neme függ a nőtől, a férfitól és ezen felül mindentől, ami külső hatásként jelentkezik. Annyira összetett, hogy talán nem is érdemes kigubancolni, helyette egyszerűen és janikovszkyévásan örülni, ha fiú, és örülni, ha lány születik.
