Értem én a szülői indítékot, hiszen nagyon is jó dolog megosztani egy-egy szép fotót vagy komoly eredményt a gyerek életében, hiszen ez az egész családnak büszkeség. De nem tudom felfogni, egyesek miért gondolják, hogy a Facebook napi szinten frissítendő elektronikus napló, ahol a gyerek minden egyes étkezését, bilizését, mozdulatát muszáj kiposztolni.
Hirtelen minden más értelmes, fontos hír eltűnik, csak ez marad: babás fotók minden mennyiségben. Márpedig kövezzenek meg, nekem nem ez lenne a nap legfontosabb híre. Tudom, töröljem őket, ha zavarnak, tiltsam le a posztjaikat. Megvan erre a lehetőség. De a helyzet az, hogy ezt túl erősnek érzem. Inkább úgy gondolom, hogy szép-szép a szülői büszkeség, de ha mindenki tartana egy egészséges szintet a babaposztolásban, jobb és átláthatóbb lenne a Facebook.
Óránkénti posztolás
Vannak ismerőseim, akiknek az egész napja a Facebook körül forog. Ők tényleg óránként írják ki, hogy most ébredt a baba, hogy végzett a szopizással, öltözik, fürdik, indulnak, érkeznek. Minden egyes poszthoz kép. Ha egyet lájkol az ember, elveszett – a Facebook ezt úgy értelmezi, hogy ez engem érdekel, és egyre többször, egyre többet fogok látni ebből a valójában érdektelen beszámolóból. Hogy kinek okoz élvezetet az anyukán kívül, el sem tudom képzelni. Hacsak nem azt akarja bebizonyítani valaki, hogy csak azért, mert gyereket szült, még van élete. Elárulom nekik: lehet, hogy tényleg nincs. A posztokból legalábbis ez derül ki.
Minden egyes képet külön posztba
Ez maga a pokol. Csak görgetek, görgetek lefelé, és ugyanazt a kisgyereket látom az etetőszékben millió változatban. Aki nem tudja, hogyan kell albumot csinálni, és abba bepakolni az összes hasonló témájú képet, azt szerintem alapfokú Facebook-használati képzésre kellene küldeni. Kötelező jelleggel.
Homályos, értelmetlen képek
Megőrülök tőle, amikor valaki minden egyes képet, amit csak csinált, automatikusan lök a netre. A homályosat és azt is, amin a gyereknek a feje csak hátulról látszik. Ha szóvá teszem, hogy ez mire jó, még ő sértődik meg: nem volt ideje válogatni. De akkor miért várja el, hogy nekem legyen időm átlapozni az ő száz fotóját csak azért, hogy megtaláljam azt az egyet, ami tényleg jó. Nem lett volna elég csak azt feltölteni?
“Szavazz a gyerekemre!”
Igen, értem én, nagyszerű lenne, ha a gyereked nyerne egy milliós álomutazást, egy luxus bébiágyat vagy egyszerűen a világ legszebb babája címet. Naponta tucatnyi ilyen kérést kapok az ismerőseimtől, és ha mindenkinek követném a linkjét, regisztrálnék és szavaznék, akkor a munkaóráim jelentős része erre menne el. Ráadásul legyünk realisták: amennyiben nincs több ezer barátod, nagyon kicsi az esélye annak, hogy nyerni fogsz a lájkgyűjtő versenyen. Itt csak én járhatok rosszul, akinek a szavazatért cserébe a Lehúzó Bt. számára szabad hozzáférést kell adnia az összes Facebookon tárolt adatához. Szóval, bocsi, inkább kihagyom.
“Beteg a gyerek. Mit tegyek?”
Soha, de soha nem fogom megérteni, hogy miért kell a Facebookon tanácsot kérni ismeretlenektől arról, mi ez a kiütés, vagy ha már két napja lázas a gyerek, menjenek-e orvoshoz, vagy milyen antibiotikumot adjanak. Amennyiben nem csupa orvosból áll az ember baráti köre, szerintem ezek a körök feleslegesek és ijesztőek. Én látatlanban is megmondom neked: ha beteg a gyerek, vidd orvoshoz! Mert ha komoly a baj, ám az okos tanácsadók azt mondják, hogy ne is törődj vele, ez semmiség – kit fogsz akkor hibáztatni?
Babás profilkép
Értem én: ott van a hasadban és nagyon egyek vagytok. Csak hát a profilkép arra való, hogy az ember azonosítani tudja azt, akivel beszél. Nekem pedig egy fekete-fehér ultrahangkép nem sokat mond. És egy gömbölyű bébifej sem.
