A csecsemők már két hónapos korukban előre megérzik az édesanyjuk mozdulataiból, ha az meg akarja őket ölelni, és felkészülnek az eseményre: testüket megmerevítik, hogy könnyebb legyen őket felvenni. Egy tanulmány szerint ilyenkor a baba tekintete az anya arcáról – ahova egyébként a legtöbbször néz – a karjára vándorol, kezét széttárja, a lábait kinyújtja és megmerevíti, így könnyítve meg az édesanyának, hogy megölelje és a karjaiba vegye a csöppséget.
Az ölelés tanít
Ezek az apró mozdulatok is jelzik, hogy mennyire fontos a babának is, hogy gyakran megöleljék, és bensőséges fizikai kapcsolatban legyen az édesanyával. A kutatók szerint, akik a Portsmouth Egyetemen vizsgálták és leírták ezt a jelenséget, egyéb fontos dologra is lehet következtetni ebből a viselkedésből. Mégpedig arra, hogy a 2 hónapos korban a babáknak megvan a képességük arra, hogy felismerjék a környezetük szándékait, és erre egészen finom mozdulatokkal reagáljanak, másrészt 2-4 hónapos életkor között a csecsemők az ölelés miatt kiváltott ösztönös mozdulataik segítségével tanulnak meg bizonyos finom mozgásokat, ismerik meg azt, hogyan kell elernyedni vagy megfeszíteni izmokat. Ebben az életkorban a mozgáskoordinációnak ez a típusa fejlődik legintenzívebben, háttérbe szorítva más mozgásokat. Rendszeres ölelések nélkül ez a fejlődési szakasz nehezebben és hiányosan zajlana le, ami a későbbi fizikai fejlődésben hátrányára válik a babáknak.
Lemarad, akit nem ölelgetnek
De – és ezt minden anya érzi és tudja – szeretetteljes fizikai kapcsolat és ölelés hiányában nem csak a testi, de a lelki és fizikai fejlődés is komolyan sérül a kisgyermeknél. Az ölelések nélkül a gyermekek stressz szintje magas, pihenésük, alvásuk nyugtalan és sokat sírnak. Ilyen környezetben az agy fejlődése is lassul, ami a későbbi szellemi képességekre nézve negatív hatással van. A nyílt eszű, okos, a világra fogékony és élénk gyerekeket újszülött koruktól kezdve sokat ölelgették, szüleik gyakran fejezték ki szeretetüket és figyelmüket érintésekkel, simogatásokkal is.
Azok a gyermekek viszont, akik szerencsétlenebb környezetben nőnek fel – például gyermekotthonban, ahol nem kaphatják meg a szükséges mennyiségű törődést – még a pubertás korban is ennek hiányától szenvednek, és általános stressz-szintjük jóval magasabb a normálisnál, érzelmeik kifejezésében magukról alkotott képükben és közösségi kapcsolataik mélységében komoly hiányok mutatkoznak, így felnőtt életüket komoly hátrányból kénytelenek elkezdeni.
Az anya a legjobb radiátor
A fizikai kapcsolat édesanya és a csecsemő között létszükséglet, és nemcsak a gyermeknek, de az anyának is jót tesz. Egyébként nemcsak a babának, de az anyának is vannak ösztönös fizikai megnyilvánulásai azért, hogy az ölelés és a testi érintkezés minél nyugodtabb és kellemesebb legyen.
Egy kutatás szerint a szülés után a mellkas és mellek körüli bőr egy vagy két fokkal melegebb a kismamáknál a test többi részéhez képest, így adva természetes melegítést a szoptatás alatt az újszülöttnek, akinél a test hőszabályzó mechanizmusai még nem alakultak ki. De ez nem minden: ha a baba testhőmérséklete csökkenni kezd, az édesanyáé emelkedik, ha pedig a baba melegedne túl, az anya testhőmérséklete csökken, ami jól mutatja, milyen különleges és létfontosságú fizikai kapcsolatban marad az anya és a baba a születés után is.
