Egyszer már említettük Rutkai Bori egyik számát, de messze nem az egész lemezt, mely idén jelent meg a Kolibri Kiadó gondozásában.
Rutkai Borit már régről lehet ismerni, olyan unikális színfoltja a magyar könnyűzenei életnek, amilyenből tutira nincs még egy. Borika, az Borika. Vicces, vidám, játékos díva, szomorú komika és tragika egyszerre. Annak persze, aki ezt szereti. Én szeretem.
Lássuk be, szülőként nem túl széles választékból válogathatunk olyan zenét, amit gyermekeink nyiladozó elméje elé guríthatnánk (“szarkazmus”!). A Halász Judit – Gryllus Vilmos – Kaláka együttes szentháromsága nem tart ki hosszú évekig még akkor sem, ha teljesen rendben vannak. Néha muszáj valami mást tenni a lemezjátszóba, mert a szülő is ember, neki a végtelen számú ismétlés már nem feltétlenül kizárólag a biztonság élményét adja.
Magyarul: mindent meg lehet unni. És akkor jó, ha be lehet tenni valami mást. Például a Sárkányjárgányt, amitől mindenkinek egy pillanat alatt széles jókedve lesz, mert annyira vidámak a szövegek és a zenei megoldások, hogy még a lázas, taknyos gyerek is sokkal jobb állapotba kerül pillanatok alatt tőle. Persze ezzel egy időben az őt ápoló szülő is.
Akkor döntöttem el végleg, hogy írok erről a lemezről, amikor egyik este a férjem az esti társasozásánál nyomatékosan megkért rá, hogy indítsam el a CD-t (igen, CD, igen jó a hangzása, ajánlom mindenkinek, hiába tűnik egy letűnt kor maradványának, jó az), mert neki már hiányzik. Pedig tényleg egy hónapja ezt hallgatjuk. Én többször rajtakaptam magam, hogy a Picikli refrénje csilingel a fejemben rögtön ébredés után, és rögtön jó kedvem lesz, pedig a reggel nem az én műfajom.
Ja és hát a gyerek is imádja. Ez sem mellékes szempont, kívülről fújja az egészet: Sárkányjárgány, Pekingi csapongók, Tengerparti játszótér, Ázsiai pázsitokon, Űrdal, Vajon-majom, Tél utáni délutánok, Picikli, Palánta Planéták, Jól van dolga a mostani uszkárnak, Mesevár.
A családból mindenkinek másik szám a kedvence, így azon szokott menni a birkózás, hogy melyik szám legyen még az utolsó a fürdés előtt. Most, amíg ezt írom, épp a szomszéd körfűrészének hangját igyekszem elnyomni egy kis Manóapóval. Nekem az a kedvencem.
Szóval Sárkányjárgányt minden családba, sokkal vidámabbak lehetnek vele a hosszú őszi–téli esték.
Egy kis kedvcsinálónak itt tudtok belehallgatni:
