Anyatej kontra tápszer
A világ fejlett országaiban elkötelezett harc folyik azért, hogy az anyákat rávegyék a szoptatásra, és ne a tápszer legyen a természetes már az első hetekben is. Sok európai országban (pl. Franciaország) az anyák 6 hét után visszamennek dolgozni, ebben az esetben viszont nehéz szoptatni, támadják is a francia anyákat rendesen, főleg a szoptatáspárti szervezetek. Magyarországon jobb a helyzet, hiszen nagyjából az anyák 90 százaléka legalább megpróbálja a szoptatást, ami van, hogy megy, előfordul viszont az is, hogy nem jön össze. De csak azért az anyaság máglyájára küldeni valakit, mert tápszerrel eteti a babáját, nem túlzás? Pedig a “tápos” anyukák kapnak hideget-meleget a fórumokon onnan kezdve, hogy alkalmatlanok az anyaságra egészen odáig, hogy a gyerekük egészségét teszik kockára a tápszerrel…
Hordozó kontra kenguru
Ismét egy heves vitákat kiváltó téma. A gyermeküket hordozó anyukák a kötődő neveléssel, a régi hagyományokkal és az afrikai nőkkel érvelnek. Az ő álláspontjuk az, hogy a babának szüksége van egy negyedik trimeszterre is, amelyre az evolúciós fejlődés miatt nincs lehetőség, ezért anyaként az a feladatunk, hogy a babát a lehető legközelebb tartsuk magunkhoz. Sok hasfájós babával bajlódó anyuka is esküszik a kendőre, ami tényleg elképesztően praktikus tud lenni. Mások viszont azt mondják, hogy nem baj, ha a baba minél korábban megtanulja, hogy bármikor számíthat a szüleire, de a köldökzsinórt már elvágták, ők általában a kengurupártiak, akik legtöbbször csupán a praktikum miatt választják a hordozásnak ezt a módját. Egyébként szívesebben sétáltatják babakocsiban, és otthon is többet van hintában a baba, mint az anyukáján. Egy biztos: a “kendősök” szívesen és vehemensen osztják ki a kengurusokat a különböző fórumokon, miközben a másik tábor tagjai csendben tűrnek.
Egy szobában vagy külön szobában?
Ez az a vitatéma, amely esetében sokszor apukáktól is érkeznek kommentek. Valaki esküszik rá, hogy ő és a babája is jobban alszanak egymás közelében, másokat zavar az újszülött szuszogása. Van olyan, aki a baba másfél éves korára már megunja az együtt alvást, és olyan is van, aki szerint semmi gond az egésszel, és a házasságuk sem sínyli meg a közös alvást. Az egyébként mindenképpen jellemző, hogy az első babánál még lelkesen együtt alvó családok a másodiknál már kevésbé élvezik a kicsi a rakás projektet… Mindenesetre a mindenki a saját ágyában alszik elmélet hívei gyakran kapják meg, hogy amit művelnek, az nem más, mint ridegtartás.
Apás szülés vagy sem?
A legtöbb apa azt mondja, hogy élete legjobb élménye volt, amikor a gyereke megszületett. Van, akit közelebb hozott a párjához a szülés, más pedig a kitolási szakasz naturális mivolta miatt nehezebben tud nőként tekinteni a párjára, ez pedig kihat a későbbi szexuális életükre. A többivel ellentétben itt létezik egy köztes megoldás, kecske-káposzta alapon. Az apuka a kitolási résztől eltekintve végig bent marad a párjával, majd amint megvan a baba, újra visszajön, így ugyan arról a pillanatról lemarad, amikor a baba megszületik, de 3 másodperccel később már bent is lehet, ami szintén elképesztő élmény.
Kis korkülönbség vagy nagy?
Általában az a jellemző, hogyha valamelyik szülőnek kis korkülönbséggel született testvére, és jól kijöttek egymással, akkor az sürgetni fogja a következő baba érkezését, hiszen jó emlékei vannak a saját gyerekkorából. Fordított a helyzet, ha nem igazán jöttek ki egymással a tesók, akkor ugyanis nem valószínű, hogy az első gyerek féléves korában már a másodikon fognak “dolgozni”. Aztán ott vannak azok is, akik a “3 év alatt letudni” az egészet ligában játszanak, ők akkor is a kis korkülönbségre szavaznak, ha az első gyereknél is kedvük lett volna kidugni a fehér zászlót a fáradtságtól. A nagy korkülönbség mellett érvelők abban hisznek, hogy a testvéreknek csak úgy tudják megadni ugyanazt a gondoskodást, ha már az egyik valamennyire önálló. Hogy hány év az ideális? Sosem fog kiderülni, múlik a szülőkön, a tesókon és még nagyjából 1400 külső körülményen.
Altatás vagy elaludni tanítás?
Igazi darázsfészek ez a téma. Annyit érdemes tudni, hogy az elalvás képessége tanult dolog, a babák ezt születésük pillanatában nem tudják. Megtanítani őket az önálló elalvásra elég kemény meló, sokszor egyszerűbbnek tűnik álomba ringatni a babát vagy cicin altatni. Az altatás hívei azt mondják, hogy a babák ringatása anyai feladat, és egyébként úgysem kell 18 éves koráig csinálni. Szívesen és gyakran vádolják a többi anyát azzal, hogy kegyetlenség nem altatni a babát. Aztán a legtöbb anyás fórumon az altatáspártiak a babák másfél éves kora körül újra előkerülnek, azzal a nagy kérdéssel, hogy mit tegyenek, hogy a gyerekük elaludjon egyedül… Akkor most hol az igazság?
Hason vagy háton?
A nyolcvanas években a legtöbb baba hason aludt. Ez a póz ugyanis jót tesz a kötött csípőnek, mélyebben alszanak, nem nyelik vissza a büfit és az emésztésüknek is jó. Ráadásul a hason fekvő babák erősebbek és hamarabb kezdenek el kúszni vagy mászni. Aztán megfigyelték, hogy a hirtelen bölcsőhalál gyakoribb a hason fekvő babáknál, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a pontos okokat még a mai napig nem tudják. Mindenesetre a kis súly, a koraszülés és még néhány kiváltó ok mellé felvették a hason alvást is. A legtöbb 80-as években végzett gyerekorvos a trendekkel ellentétben még mindig hasonfekvés-párti, szerintük ugyanis sokkal gyakoribb, hogy a háton fekvő babák megfulladnak a saját visszabukott gyomortartalmuktól, mint a bölcsőhalál.
