Ez most egy gondolatkísérlet lesz: megpróbálok eljátszani azzal a gondolattal, hogy kiábrándultam a politikából, apolitikus vagyok, egyik oldal rosszabb, mint a másik, hányingerem van az egésztől. Mindegy, ki vezeti az országot, azt sem tudom, mikor és kik közül lehet választani, meg amúgy is, minek. Tőlem ugyan semmit nem hall a gyerekem a politikáról – de vajon ebben az esetben szeretném, ha az óvónője, akivel napi hat-nyolc órát tölt, világosítaná fel arról, ki a jó és ki a rossz, kit kell szeretni, kit utálni, ki lopott és ki csalt? Igen, hogy egy ötéves gyereknek beszéljen erről a csoportban? Hát egészen biztosan nem szeretném.
“A gyerekeimnek értékeket próbálok átadni. Azokat, amikkel én egyetértek.”
De nem vagyok pártatlan. Ha ahhoz az oldalhoz tartoznék, aki már Alföldi Róbert nevének az említésére ordítani kezd, hogy ezt a nemzetrontó liberális marhát azonnal zárjuk ketrecbe, de minimum, hogy semmilyen színház közelébe többé ne mehessen, valószínűleg totál ki lennék akadva, ha az óvoda rendre Alföldi gyermekelőadásaira vinné a gyerekemet.
Egyik politikai pártot sem érzem a magaménak, a gyerekeimnek inkább értékeket próbálok átadni. Azokat, amikkel én egyetértek. És amibe persze sok minden belefér, az is, ha más mást gondol. De nem fér bele semmi, ami kirekesztő. És mindennél jobban felháborít, hogy az az óvónő, aki bejelöl engem a Facebookon, és rajtam kívül bejelöli az összes szülőt, a Jobbik taggyűlésére toboroz embereket. Miközben az én posztjaimat nézi, és azokat néha kommentálja is.
CÖF-plakát egy iskola udvarán – fotó: 444.hu
Turul és Wass Albert
De még ennél is jobban zavar, hogy valamennyi óvodai megemlékezésen, legyen az anyák napja vagy karácsonyi műsor, Wass Albert-verset olvas fel, és azt is tanítja meg a gyerekemnek. Hogy a madarak felsorolásánál a turullal kezdi a sort, hogy a székely himnuszt is tudják már a csoportban. Nem az a bajom, hogy a székely himnuszt tudja, hanem az a bajom, hogy a nevelése meglehetősen egyoldalú. Eközben minden ovis anyukát arra biztat, hogy szüljön még, mert az mindenkinek a dolga. Félreértés ne essék, ugyanúgy zavarna az is, ha a gyerekeim szovjet mozgalmi dalokat énekelnének. Ez az egész nem a politikai hovatartozásról szól, hanem arról, hogy vannak olyan helyek, ahova a politika egyszerűen nem fér be.
És akkor itt álljunk meg. Nyilván már réges-régen elmondtam volna erről a véleményemet neki, ha nem tartanék attól, hogy ez majd a gyerekemen csattan. Honnan tudhatom, hogy ez rajtam kívül mást is zavar a csoportban? Kezdjek el szervezkedni, mint egy valódi forradalmár? Menjek az igazgatóhoz, és kérjem el az óvónők munkaköri leírását? Majd utasítsam helyre a pedagógusokat, hogy félreértelmezik a munkájukat? Vagy bízzak abban, hogy eddig még egy Wass Albert-vers sem ártott még senkinek, és végül is mi baja lehet a székely himnusztól? Mert mindent, amivel én egyetértek, azt megkapja tőlem, otthon? Meg hogy tulajdonképpen a turul is egy madár, igaz, nekem biztosan hamarabb jutna eszembe a fecske vagy a gólya, de hát mások vagyunk.
Mondom ezt úgy, hogy a mi óvodánk messze az átlag fölött van. Foglalkoznak velük, és annak ellenére, hogy nagyon sok mindennel nem értek egyet, alapvetően jó emberek jó gyerekei járnak oda, szép az udvar, jók a játékok, vannak programok, és egész jól felkészítik őket az iskolára is. Bajban lennék, ha mindent az óvónőkre bíznék, de szerencsére erről szó sincs. És akkor ennyi?
Fogadjam el, hogy ez ilyen, és fogjam be a szám?
