Megint bepisil, pedig már teljesen szobatiszta volt. És most újrakezdte. Mi bántja? Miért nem tudja visszatartani? Hogyan segítsek? Felesel, de nem úgy, mint régen. Durvábban, könyörtelenül. Mindenkit utál, fenyegetőzik, nem is tudom, kikkel lóg, de félek tőle.
Szülőként gyakran kerülünk olyan helyzetbe, hogy nem vagyunk biztosak abban, hogy minden rendben van a gyermekünkkel, és még azt is nehéz felmérnünk, komoly-e a probléma, és ha igen, hogyan tudnánk segíteni. A pszichológus gyakran adhat pozitív lökést akkor, amikor bizonytalanok vagyunk, és olyankor is, amikor biztosan tudjuk, hogy valami nem stimmel.
Mit ajánl a pszichológus?
Mag Judit gyermekpszichológust kérdeztük, mikor keressünk gyermekünknek pszichológust és mikor nem kell aggódni. Ha pedig rászántuk magunkat, hogy szakemberhez forduljunk, mire számíthatunk.
“Valóban nehéz megmondani pontosan, mikor van szükség külső segítségre, és mikor bízhatjuk az időre a dolgot, de egy-két dolog azért iránymutató lehet: ha például gyermekünket stressz éri, amiről mi is tudunk, így például egy általa nagyon szeretett családtagot elveszít, vagy akár válnak a szülei, vagy bármilyen más okból nehéz élethelyzetbe kerül, teljesen normális, ha megváltozik a viselkedése.
Mag Judit gyermekpszichológus
Természetes, ha például gyakrabban sír, többször szomorú és kedvetlen, ehhez minden joga megvan, hagyni kell, hogy szomorkodjon. A kisebbek gyakran újra bepisilnek, nyűgössé, hisztissé válnak, a nagyobbaknak romolhat a tanulmányi eredménye, csökkenhet az érdeklődése azok iránt a dolgok iránt, amik korábban lelkesítették. Ez – például gyász esetén – a folyamat része, amely hónapokig is eltarthat, és önmagában nem igényel pszichológust, csak türelmet és elfogadást. Nem kell miatta szakemberhez fordulni. Ha viszont úgy érezzük, hogy a folyamat a gyermekben valamilyen módon megrekedt, vagyis hónapok múlva is épp úgy gyászol, mint az elején, a bepisilés nem javul, az apátia nem csökken szép lassan, hanem nő, akkor minden valószínűség szerint elakadt egy belső folyamat, és jó lenne, ha valaki tudna segíteni abban, hogy újra változásba lendüljenek a lelke mélyebb rétegei.
Arról van ugyanis szó, hogy a változás, a hangulatingadozás, a kezdeti akár sokkos vagy erős gyászreakció, majd a lassú engedés azt mutatja, hogy működik a lelkünk dinamikája, és – alapvetően – minden rendben van, a belső változás az élet része. Ha viszont ez megfagyni látszik, megáll és megmerevedik, akkor nagyobb problémák is felmerülhetnek, jobb felengedni azt a hideget.
Fontos, hogy az is intő jel, ha egyáltalán nincs semmilyen reakció egy erős stresszhatásra, veszteségre vagy jelentős változásra. Ez ugyanolyan figyelemre méltó, mint a megrekedt gyász, vagy konstans visszaesés.
Általános szabályként elmondható, hogy akkor keressünk fel szakembert, ha a gyermek viselkedése, hangulata, esetleg iskolai teljesítménye hirtelen változik, olyan érzésünk van, mintha kicserélték volna, és ez a változás tartósan – akár hónapokig – fennáll, nem tapasztalható oldódás benne.”
A szakembertől sokan félnek
Ilyenkor, pszichológus esetében, két választása van a szülőnek: vagy a helyi nevelési tanácsadóhoz fordul, vagy valamelyik kórházhoz, hiszen mindenhol biztosítanak pszichológust, csakhogy az állami szférában várni kell, gyakran nem is keveset. Másik lehetőség a magánszféra, ahol azonnal lehet időpontot kapni, viszont a szülőnek fel kell mérnie, hogy egy esetlegesen hosszabb ideig tartó terápia költségeire fel van-e készülve, mert pszichológust váltani – ha a szakember egyébként emberileg és szakmailag megfelel – nem érdemes, hiszen a folyamatot akkor szinte nulláról kell újrakezdeni.
A szakemberrel való találkozástól sokan félnek, de alapvetően semmi rémes nem történik, bár tény, hogy ilyenkor egyáltalán nemcsak a gyerekkel, hanem a szülővel is konzultál a pszichológus. Kisebb, 3-4 évesnél fiatalabb gyereknél, ahol például evéssel, alvással kapcsolatos problémák adódnak, a szobatisztaságban van elakadás, vagy különösen nehezen kezelhetőnek tűnik a totyogó dühkitörése, legtöbbször csak a szülővel beszélnek, de Mag Judit tapasztalata szerint nagyon gyakran néhány alkalom elég a továbblendülésre, és nyugodtan haza is lehet menni.
Feleslegesen nem tartják a gyereket terápiában
Nagyobb gyerekeknél a pszichológus egy-két alkalmat tölt a szülővel, majd három-négy ülés alatt megismerkedik a gyerekkel. Ezek után döntik el, hogy mi legyen a közös munka további menete. Vagy előre megegyeznek, hányszor találkoznak még, vagy egy nyitottabb végű terápiát kezdenek. Fontos viszont, hogy a gyerekpszichológusok általános törekvése az, hogy ne legyen maratoni hosszúságú a terápiás folyamat, semmiképpen se húzódjon évekig, mint a felnőtteknél. Súlyosabb esetnél egy évig is eltarthat, de ennél tovább általában nem folytatják.
Mag Judit elmondta, hogy ha bizonytalanok vagyunk abban, hogy kell-e külső segítség vagy nem, de jó szakemberhez fordulunk segítségért, akkor az illető azt is közölni fogja, ha jelenleg feleslegesen aggódunk, és nem tartja terápiában a gyereket a maga érdekében, bár tudja, hogy sok szülő ettől tart. Ez viszont a kolléga szakmai hírnevének sem tesz jót, ráadásul – a legtöbb esetben – a gyerek érdeke fontosabb a számára, mint a pénzügyi megfontolások. Lényeges persze, hogy megtaláljuk azt a szakembert, akiben megbízunk, és aki – láthatólag – gyermekünkkel is együtt tud dolgozni.
Szeretnéd tudni, hogy mi történik egy terápián a gyerekpszichológusnál? Hogy honnan tudod, hogy jó helyen van a gyermeked, és működik a terápiás folyamat? Hogy mikor kell váltani, és mást keresni? Kövesd az anyámborogass.cafeblog.hu-t, és a következő posztok egyikében tájékozódj! Ha pedig olyan kérdésed van Mag Judithoz, amelyet a blog nyilvánossága elé tárnál, írj az anyamborogass.blog@gmail.com-ra, és leveledet a válasszal együtt leközöljük!
