Ha kicsit is olyan anyuka vagy, mint én, akkor ezek közül a fontos teendők közül egyiket sem végzed el. Mert mire odaérnél, hogy eldöntöd, melyiket válaszd, már fel is ébredt a babád. Mindenbe belekapsz, kicsit pakolsz, kicsit mosogatsz, aztán eszedbe jut, hogy nincs tiszta ruhád, úgyhogy szaladsz a mosógéphez… A végén semmi sincs kész, a ruhák hegyekben, a mosógépet elfelejted beindítani, és félig van elmosogatva. Arról már nem is beszélve, hogy az alvásnak még a gondolata is egyre messzebb kerül tőled.
Két tanács van, amit minden anyuka megkap, amikor megszületik a babája: “aludj, amikor a baba alszik” és “fogadd el a segítséget.”
Olyan könnyűnek hangzik, és olyan nehéz pont ezt a két legfontosabb tanácsot megfogadni. Én például sosem tudtam aludni, amíg a babám aludt, mert folyton megfeszültem, hogy biztos pont akkor ébred majd fel, amikor én végre álomba szenderülnék. Az pedig rosszabb, mintha egyáltalán nem aludnék, így inkább ébren maradtam. Éjjel is így voltam vele, hogy inkább nem feküdtem le, amíg az éjfél körüli etetés ideje el nem érkezett, mert sokkal frusztrálóbb volt számomra, hogy megszakítja az alvásomat.
A zombi üzemmód már ennyitől is garantált lett volna, mert 3 órás alvással naponta nehezen lehet elzörögni, de mellé még az is jött, hogy hiába jöttek családtagok, barátok segíteni, nekem nehezen ment, hogy rájuk bízzam a babámat. Nemcsak az újszülöttek, de az anyukák is úgy érzik az első pár hónapban még, hogy egybe tartoznak a babájukkal, nem szívesen mennek el mellőlük. Biztos ez is a hormonok játéka. Bűntudatom volt, ha énidőt kaptam volna önkéntes segítőimtől, úgyhogy inkább én is ott voltam velük, amíg valaki más foglalkozott a babámmal, ami viszont nem jelentett kikapcsolódást igazán. Patthelyzet, amiben valószínűleg rajtam kívül még sok más anyuka is belekerül.
Ezért a két alaptanácsot kiegészíteném, hogy anyukabarát legyen, és könnyebben alkalmazni tudjuk a való életben:
1. Dobj el mindent, ha a babád elalszik, és feküdj le. Nem tudhatod, mennyi időd van, 10 perc vagy két óra, ne pazarold a kincset érő perceidet.
2. Ha bűntudatod van, amikor másra kellene bíznod a babádat, akkor kérd meg a segítőidet, hogy inkább mosogassanak el, teregessenek ki, főzzenek egy levest, vagy bármi mást tegyenek a ház körül, amivel el vagy úszva. Amint a bűntudat elmúlik, megkérheted őket, hogy vigyék el sétálni a babádat, hogy biztos ne tudj a közelükben őgyelegni, és magadra fordítsd az időt. Meglepődsz majd, milyen csendes és nyugodt lesz a lakás, és hogy milyen csodálatos érzés úgy megfürödni, hogy nem fülelsz közben, mikor sír fel a pici.
