Túl hangosan meséli el, mit csinált a vécében, szétdobálja az ételt, unatkozik és visít… mindez tulajdonképpen teljesen természetes viselkedés egy 2-3 évestől, mégis rettentően zavarba jövünk, ha ilyen szituációba keveredünk. Szülők meséltek a Huffington Postnak a saját kínos éttermi kalandjaikról, amiket jólesik olvasni, mert így legalább tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül.
“Az alig kétévesem elhajított egy darab húst, ami pár asztallal arrébb valakinek a tányérjában landolt. Szerencsére az illető nagyon megértő volt, és nem balhézott miatta” – Danielle Hoffman Goble.
“Amikor a fiaim 5 és 8 évesek voltak, elmentünk az egyik kedvenc közeli éttermünkbe. Az idősebb fiam panaszkodott ugyan, hogy nem érzi jól magát, de azért beültünk és leadtuk a rendelést. Amikor az első kanál levest bevette a szájába, köhögni kezdett és elhányta magát, beterítve az egész asztalt. Szerencsére egy nővérkékből álló csoport ült a mellettünk lévő asztalnál, úgyhogy nem lettek rosszul a jelenettől. A pincérnő is rendes volt nagyon, nem fizettette ki velünk a fiam vacsoráját. A kisebbik fiam viszont annyira kínosnak érezte a jelenetet, hogy hónapokig nem volt hajlandó még az étterem közelébe sem menni” – Allison Velders-Campbell.
“Egyszer egy kínai büfébe ültünk be a lányommal és egy barátommal, amikor minden előzmény nélkül a kétéves gyerekem lerántotta a parókámat. Úgy éreztem, elsüllyedek szégyenemben” – Diana Townsend.
“A kicsi lányommal reggeliztünk az egyik kedvenc éttermünkben, ahol mindenki ismer mindenkit. A könyöke valahogy beszorult a szék háttámlájának a rácsai közé. A pincérnővel mindent kipróbáltunk: hozott jeget, zsírt, szappant… de végül ott kötöttünk ki, hogy hívtuk a 911-et. Hamarosan óriási felfordulás lett, még a tűzoltók is kijöttek, hogy levágják a fémszéket a lányom könyökéről. Egy darabig még be volt dagadva a könyöke, de ezen kívül más baja nem esett. Az sztorink viszont még 13 évvel később is beszédtéma a városban” – Karena Backof Curtis.
“A 16 hónapos fiam röptében hányta le az asztalt egy zsúfolt indiai étteremben. Aztán engem is telibe talált, ahogy vettem ki az etetőszékből. A gyönyörű fehér terítéken csak úgy virítottak a reggeliből maradt, félig megemésztett áfonyadarabok. Életem legkínosabb élménye volt” – Laura Dignan.
Olvass még többet a gyerekekkel éttermezésről:
- Egy elegáns étterem nem való gyereknek
- 9 gyerekbarát tipp, hogy ne fulladjon botrányba az éttermi ebéd
- Miért tiltja ki egyre több étterem a gyerekeket?