“Már megint reggel van? Alig aludtam az éjjel, fáj minden tagom. A depresszió újult erővel tört rám. Az ébresztőm épp most kezdett csipogni, hogy emlékeztessen, mi vár rám. Meleg az ágyam. Kényelmes. Senkinek sincs szüksége rám még. Mi lenne, ha kikapcsolnám az ébresztőt és családilag elaludnánk? Nem lehet. A férjemnek dolgozni kell, a gyerek meg nem hiányozhat az iskolából.
Minek lezuhanyozni, úgysem találkozom senkivel, energiapazarlás. A reggelek a legnehezebbek.
Az új kezdetet jelentik elvileg, de nekem nincs új kezdet, minden nap ugyanaz és minden reggel túl sok döntés vár csak rám. Mi lenne, ha ma nem csomagolnék tízórait a fiamnak, hanem venne magának valamit a büfében? Csak egy lejárt joghurt van a hűtőben. Ma már muszáj lesz elmennem bevásárolni. Nem is mostam, és a fiamnak csak egy szűk farmere van meg egy pólója, ami kicsi rá. Miért nem vásároltam neki új ruhákat? Meleg reggelit kellene neki készítenem. De elég lesz egy kis zabpehely a mikróban megfőzve.
Mindig az én kocsim a legkoszosabb. Vajon látszik kívülről, hogy napok óta nem mostam fogat és hajat? Látszik rajtam, hogy depressziós vagyok? Jó lenne, ha ma a kisebbik gyermekem hagyná, hogy csak heverjek a kanapén, amíg ő eljátszik magában. Szerencsére már szobatiszta, úgyhogy legalább pelenkát nem kell cserélni rajta. Már hetek óta nem vittem el a játszótérre. Arra lenne szüksége, hogy játsszon a többi gyerekkel. De mi lesz, ha valaki beszélgetni akar velem? A könyvtárban senki sem beszélget. Csak ott meg nincs el a gyerek csendben, és fel-alá rohangál. Nem. Inkább otthon maradunk.
Lehet, hogy teszek ki neki egy papírt és festéket az asztalra. Az majd lefoglalja egy darabig. Mikor is van alvásidő? Nagyon remélem, hogy ma aludni is fog. Annyira fáradt vagyok. Jó lenne, ha ledőlne velem az ágyra, amíg nézek valami filmet és alszom. Nem kel fel mellőlem, ha látja, hogy elaludtam, ha meg igen, akkor biztos meghallom.
Ki kéne pakolnom a mosogatógépet, a mosogató tele van. Nem söpörtem fel napok óta. Az én lakásomból jön ez a szag?
Ó, a barátom posztolt egy fotót az Instagramra az “Anya és én” főzős programról. Nekünk is el kellene menni oda. Á, nem. Már egyszer befizettem rá, de nem mentünk el. Túl messze lett volna. Ma este süthetnénk sütit. Van itthon minden hozzá? Ki kellene takarítanom előtte a konyhát. Francba. El kell mennem bevásárolni.
Vajon visszaküldtem a nagy fiam kirándulásos jelentkezési lapját az iskolába? Tudják, hogy gyesen vagyok és mégsem jelentkeztem önkéntesnek a szülő-tanár konferenciára. A tanárnő úgyis tudja, hogy nem tartom be a szavamat. Most ki kell találnom, hogy mit mondjak a fiamnak, miért nem megyek. Meg fog bántódni.
Most már elég nagy hozzá, hogy egyedül, busszal jöjjön haza. Belátnak az utcáról az autóba, látják, hogy pizsamában vagyok. Talán itthon maradhatna velem holnap, segíthetne vigyázni az öccsére. Akkor többet aludhatnék. Sokkal könnyebb a dolgom, ha itthon van ő is. De nem lehet. Elmondaná az apjának, és megint csak veszekedés lenne belőle. Olyan fárasztó, hogy már megint segíteni kell neki a házi feladatban. Miért kell neki, hogy ott üljek mellette és nézzem, ahogy betűket tanul? Le akarok feküdni és megnézni a filmem végét.
A francba. Nem vettem a sütihez hozzávalókat. Mindegy, egy kis popcorn is megteszi nekik.
Popcorn és egy film. Így én is lefeküdhetek és ők is jól szórakoznak. Vacsorát kellene csinálnom. Nem pakoltam be a mosogatógépet. Akkor tükörtojás lesz, ahhoz van tiszta edény. Majd azt mondom a férjemnek, hogy viccből reggeli van vacsorára. Nem főztem már napok óta semmi finomat. Talán majd a férjem hajlandó lesz főzni valamit. Nem. Egész nap keményen dolgozik. Felhívom és megkérem, hogy hazafelé vegyen valami vacsorát. Remélem, hogy nem veszi észre a halom mosnivalót. Meg hogy a fiúk játékai szanaszét hevernek. És elfelejtettem feltörölni a kicsi után a kiömlött narancslét is. Majd azt mondom neki, hogy egész nap nagyon fájt a fejem. Biztos megérti.
Fürdés idő van. Hogy tudnám megfürdetni a gyereket úgy, hogy én nem fürdök meg vele? Figyelnem kell rá. A karom fáj és nincs kedvem itt guggolni a kád mellett. Persze nem hajlandó zuhanyozni, pedig akkor nem kéne úgy tennem, mintha figyelném, ahogy játszik. A zuhanyzás gyorsabb. Miért ilyen akaratosak és nehézkesek a gyerekek? Szeretnék fél órát ázni a kádban. Olyan jó lenne, ha nélkülem is elboldogulnának. Nem kapok levegőt.
Alvásidő. Kérlek, menjetek aludni időben. Kimerültem. Szeretnék megnézni egy filmet az apátokkal. És kérlek, aludjatok a saját ágyatokban egész éjjel. Már hetek óta nem szexeltünk. Biztos ma este akarja már. Miért nem érdekli, hogy napok óta nem zuhanyoztam? Remélem, hogy elalszik a film alatt, hogy ne kelljen megint visszautasítanom. Talán emlékeztethetném, hogy fájt a fejem egész nap.
Valakinek mesét kellene olvasni a fiúknak. És elindítani egy mosást. Senkinek sincs tiszta ruhája. Rá kéne venni a férjemet, hogy mindkettőt intézze el ő. Nem, nem lenne szép tőlem. Már rég be kellett volna raknom a mosást. Inkább csak azt kimosom gyorsan, amire holnap szükségünk van.
A kicsi már megint felébredt. Nem megy vissza az ágyába nélkülem. Mindig engem akarnak. Sosem vagyok egyedül.
Miért ilyen önzőek? Nem csinálhatok semmit. Nem fogja abbahagyni a sírást és fel fogja ébreszteni a bátyját. Berakok valami filmet, majd azon elalszik. De persze már megint azt a rajzfilmet akarja nézni. Én nem nézhetem sosem azt, ami nekem tetszik. Mindegy.
Nem tudok elaludni. A fejemben a kudarcaim kergetik egymást, aggódom, rágódom. A napi küzdelmeket játszom le újra és újra. Ugyanez lesz holnap is. A holnapom már most tönkre van téve. A teher rajtam egyre nehezebb. A küzdelem egyre elviselhetetlenebb. Elérhetetlen számomra, hogy normális szülő legyek, ha ilyen érzések kavarognak bennem. Csak a hibáimat látom. Nem tudom, mi a valóság és mi nem az.
Nem tudom ezt csinálni tovább egyedül. Remélem, a férjem nem gondolja majd rólam, hogy őrült vagyok. Megérti, ha segítséget kérek? Segítségre van szükségem. Talán az anyukám elvihetne egy orvoshoz, amíg a férjem dolgozik. Tudom, hogy egyedül úgysem indulnék el. De el kell mennem. Segítségre van szükségem. Nem akarom ezt tovább csinálni. Végre elaludtam, tudom, hogy a depresszióm velem lesz holnap reggel is.”
(Az anyuka írása a Yahoo Parentingen jelent meg.)
Olvass még többet a szülés utáni depresszióról:
- “Mit sírsz ahelyett, hogy örülnél?” – A szülés utáni depresszió
- Depresszióval küzdő anyukák vállalták betegségüket megható fotókon
- “Mosolyogtam a gyerekemre, de üresnek éreztem magam”
