Az első babám születésekor úgy éreztem magam, mint akit bedobtak a három méter mély vízbe úszástudás és mentőmellény nélkül. Hazavittem a kórházból, és ijesztően tátongott előttem a nagy ismeretlen, hogy most mi vár rám, mit kell csinálnom, és hogyan kell ezt az egész anyaság dolgot véghez vinnem. Mélységesen megdöbbentem, amikor pár nap alatt rájöttem, hogy én már SOHA többé nem aludhatok rendesen, és egy héten belül elvesztettem minden időérzékemet, azt sem tudtam, milyen hónapot írunk. Rájöttem, hogy beleestem abba a hibába, amibe a terhes nők 90 százaléka:
a szülésig terveztem el minden aprólékosan, de hogy utána mihez kezdek, az valahogy kimaradt a számításaimból.
Ha te is azt érzed a pár hetes babáddal a karodban, hogy nem tudod, merre van az előre, akkor az a jó hírem van, hogy idővel jobb lesz, és sokkal magabiztosabban fogsz lavírozni a kakis pelusok és szoptatások tengerében. Ha pedig még szülés előtt állsz, akkor talán segítségedre lesznek a tapasztalataim, hogy téged már ne érjen olyan váratlanul a baba születése utáni első időszak. Nekem legalábbis jót tett volna, ha az alábbi öt dologra felkészülök lélekben még szülés előtt.
1. A szoptatás kifejezetten nehéz ügy
Tudom, hogy nem illik ilyet mondani, hiszen a szoptatás a világ legtermészetesebb dolga, és úgy festik le az anyukák előtt, mintha a baba születésével egyből ömlene mindenkinek a teje. Hiszen erre vannak a melleink, másképp nem is lehet. Pedig de, lehet másképp. Saját magamon és a környezetemben lévő anyukákon is azt láttam, hogy a szoptatás küzdelmes, sokszor fájdalmas, és olykor nagyon kényelmetlen. Lehet, hogy természetes dolog, de ettől még nem jön természetesen.
Vannak persze olyan anyukák, akiknek nincs gondjuk a szoptatással, de én és a hozzám hasonló anyukák teljes munkaidős állásnak is tekinthetnénk a szoptatás időszakát. Jó lett volna, ha sokkal inkább beleásom magam a témába még szülés előtt, hogy tudjam például azt, hogy nem az én kudarcom, nem az én hibám, ha nincs elég tejem. Vagy ha sztrájkol a babám, és nem akar enni. És azért sem kellett volna rágnom magam, amiért az első hetekben minden volt számomra a szoptatás, csak nem öröm, ezt az időszakot leginkább depresszióval, frusztrációval és kimerültséggel küszködve töltöttem. Eretnek vagyok, tudom, mégis azt mondom, hogy ha felkészültem volna a szoptatás nehézségeire, sok gyötrelemtől megkíméltem volna magamat.
2. Rendben van, ha nem vagy szerelmes a gyermekedbe az első pillanattól kezdve
Azt gondoltam a terhesség alatt, hogy a csoda rögtön megtörténik, amint a kezembe adják a babámat. Kötődni fogok hozzá, és beleszerelmesedem az első pillanatban, miközben angyalok és madarak énekelnek körülöttünk. Nem egészen így történt.
Természetesen, ahogy megláttam, tudtam, hogy szeretem a gyermekemet. Csak arra ébredtem rá az első pár napban, hogy egy babával ugyanúgy fejlődik a kapcsolat, mint bárki mással, idő kell hozzá, hogy megismerjük egymást. Ugyanúgy fel kell építeni vele anyaként a bizalmat, kötődést, még akkor is, ha egy alapszeretet jelen van csak azért, mert ő a gyerekem. Néha még azt is éreztem, hogy nem ismerem ezt a kis embert, amitől persze borzalmasan éreztem magam. Utólag belegondolva remek lett volna, ha felkészít valaki az ilyen, nem feltétlenül pozitív érzésekre, hogy ne lepődjek meg, és ne legyen hatalmas lelkifurdalásom miattuk. Mert teljesen normális érzések ezek, és végül, pár hét alatt eljön a teljes szerelem érzése is.
3. A kialvatlanság olyan, mintha a világ vége jött volna el, de tényleg nem tart örökké
Tudtam már szülés előtt is, hogy nem lesz túl sok alvásban részem, hiszen nagyjából mindenki, még az idegenek is a kialvatlanságra próbáltak felkészíteni. Mindenkinek volt egy horrorisztikus története, hogy milyen borzasztó az első idők alvásmegvonása. De az a helyzet, hogy erre nem lehet felkészülni, mert szülés előtt nem nagyon van olyan helyzet, amiben tényleg átélnénk ezt a fajta kialvatlanságot, hacsak nem kínoztak minket valamelyik erre szakosodott katonai táborban. Lehet, hogy fáradtak voltunk, mondjuk, vizsgaidőszak alatt, és nem aludtunk két hétig, de utána be tudtuk hozni a lemaradást. Amikor viszont babánk születik, akkor nincs esély utolérni magunkat az alvásban.
Az összes horror sztori csak ijesztgetésre volt jó, mert semmi sem készíthetett fel arra, hogy épp rám milyen hatással lesz az alváshiány. Bárcsak tudtam volna, hogy számomra az élet minden egyes szegletét szürke köddel vonja be az, hogy nem aludhatom ki magam. Úgy gondoltam, hogy ez már mindig így marad, és előbb vagy utóbb elhalálozok csendben. Azon tűnődtem, hogy meddig bírja egy átlagos ember szervezete, hogy nem alszik. De aztán elkezdte átaludni az éjszakát. Mindegyik gyereknél máskor jön ez el, az egyik már félévesen 12 órát alszik éjjel, a másik még 3 évesen sem hajlandó aludni, de mindegyiküknél eljön az a nap, amikor az éjszakát tényleg alvásra használják.
4. Ne akarj mindent egyedül csinálni
Azt gondoltam, hogy én olyan anya leszek, aki egyedül és tökéletesen tud majd mindent kézben tartani. Úgy éreztem, hogy ciki segítséget kérni, az azt jelentené, hogy beismerem, kudarcot vallottam az anyaságban. Pedig nem tesz kevésbé jó anyává az, ha elfogadjuk, ha valaki felajánlja, hogy kitereget, hoz ételt, vagy elmosogatja a koszos edényhegyeket. Ez csak annyit jelent, hogy nem tudunk mindent egyszerre megcsinálni, és a fő feladatunk az első időszakban az, hogy a babánkkal legyünk. Úgyhogy a háztartáshoz mindenképp nyugodt szívvel kérj és fogadj el segítséget.
5. Bízz az ösztöneidben, mert igen, neked is vannak
Jó eséllyel te is azok közé a friss anyukák közé tartozol, akik minden mozdulatukat megkérdőjelezik a baba körül. Mindent, de tényleg mindent megkérdezünk ilyenkor a Google nevű barátunktól és a már gyakorlott anyáktól körülöttünk, hogy mégis mihez kellene most kezdenünk. Úgy érezzük, hogy hatalmas kockázatot vállalunk minden apró döntéssel, hiszen egy gyermek élete van a kezünkben.
Bárcsak tudtam volna, hogy a babám teljesen rendben lesz, és hogy jól csinálom a dolgomat, ha bízom a saját ösztöneimben. Akkor nem zavartam volna össze magam a sok egymásnak ellentmondó tanáccsal, és nem stresszeltem volna szét magam attól félve, hogy ártani fogok a babámnak. Nem rágódtam volna, és nem hasonlítottam volna össze magunkat más családokkal. Mert attól még, hogy gyakorlatlan anyuka voltam, az ösztöneim és a megérzéseim a helyükön voltak, és tudtam legbelül, mi a legjobb a gyerekemnek. A mai napig működnek ezek az ösztönök, és eddig mindig csak a legjobbat súgták, érdemes neked is hallgatnod a saját belső hangodra és nem hagyni, hogy az anyaságodba mások beleszóljanak.
Olvass még többet az anyaságról:
- 10 tanács friss anyukáknak tapasztalt anyukáktól
- “Hidd el, könnyebb lesz” – nyílt levél a friss anyákhoz
- 19 dolog, amit minden friss szülő elkövet a babájával
