Az biztos, hogy én sem úgy indultam neki a szülésnek 12 éve először, hogy császármetszésre készültem volna a fejemben. Teljesen természetesnek vettem, hogy hüvelyi szülésem lesz, sőt még az otthonszüléssel is kacérkodtam, hogy háborítatlanul hozzam világra első gyermekemet. Eszembe sem jutott, hogy én is lehetek majd az, aki kikötözött kezekkel fekszik kiterítve a műtőasztalon, aztán mégis így lett. Utána pedig még kétszer alakult úgy, hogy át kellett élnem a császármetszést.
Nem tartozik életem legjobb élményei közé egyik műtétem sem, vagyis ambivalens az érzés, mert persze a legszebb élmény, hogy megszületett a gyermekem, de maga a műtét nem volt épp sétagalopp. Hogy téged már ne érjen felkészületlenül, összeszedtem, mire számíthatsz császármetszés esetén.
1. Az eleje
Amikor megtudtam, hogy a babám nem is fenékkel, hanem egyenesen talppal lefelé van és nem maradt már helye megfordulni, ezért császármetszésre lesz szükség, egy világ omlott össze bennem. A császármetszésnek van egy ilyen része a műtéten túl, ami a lélekről szól, és egyáltalán nem elhanyagolható, hogy lelkileg mennyire visel meg, hogy ilyen módon szülöd meg a gyermekedet. Főleg azért nem, mert a társadalmi megítélés még mindig tartja magát, miszerint az nem is szült, aki császárral szült, sőt sokszor hallani még ma is azt a nonszensz botorságot, hogy a császár a könnyebbik út.
Az ilyen ítélkezésekkel lélekben meg kell küzdened, még a szülés után hónapokkal is kaphatsz megjegyzéseket, hogy miért nem próbáltad meg az IGAZI szülést, úgyhogy jobb, ha jó előre felvértezed magad lekoptató válaszokkal.
Jó, ha tudod, hogy ha előre megbeszélt módon történik a császármetszés, akkor a 40. hét előtt már kiveszik a babát, így nem kell az utolsó egy-két hetet végigcsinálnod kisebb bálnaméretűre nőtt hassal. Cserébe az én esetemben enyhe pánikrohamokkal töltöttem az utolsó hetemet, tudtam, mi a műtét dátuma, ami nem töltött el kellemes izgalommal, sokkal inkább belém költözött a rettegés, hogy én ott bizony fel leszek vágva.
Ebből következett egyenesen, hogy jól magam elé képzeltem, ahogy majd elvérzek, és mindenféle rettenetes rémségek történnek majd velem a műtőasztalon, úgyhogy a műtét előtti éjjelen már egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni, csak forgolódtam és sóhajtoztam, no meg imádkoztam bőszen, hogy csak éljük túl a babával mindketten. Persze semmiféle borzalom nem történt végül, profi csapat profin elvégezte a műtétet, mindenki egészségesen és épen került ki a műtőből, de azért ezt a lelki tényezőt sem lehet figyelmen kívül hagyni, azt a rettegést, ami teljesen természetes, ha előjön egy nagy műtétre várakozás közben.
Fotó: Profimedia
2. A közepe
A programozott császárnál megjelensz reggel a megadott időpontban a műtétre, és elkezdődik az idegtépő várakozás. Lehet, hogy mások szerencsésebbek, mint én voltam, és rögtön tolták őket a műtőbe, nekem azonban mindhárom gyermekemnél kellett várni pár órát, mert jött egy sürgősségi császár elém, amit természetes, hogy előre vesznek a műtéti sorrendben. Ez azt jelenti, hogy megjelensz minden cuccoddal a szülőszobáknál, előkészítenek, felveszik az adataidat, ha nem borotválkoztál meg otthon, akkor megborotválnak, és így várod egy szál hálóingben az ágyban, hogy rád kerüljön a sor.
Amikor elérkezik a te időd, kapsz katétert, majd jön az altatóorvos, hogy beadja a spinális érzéstelenítést, aminél most megállunk egy pillanatra: a gerincérzéstelenítés nem kellemes. Akiknek még nem volt ilyen élményük, hajlamosak elbagatellizálni, hogy az csak egy szuri, pedig nem így van, egészen más, amikor a gerincednél matatnak egy vastag tűvel.
Határozottan kellemetlen érzés, sőt mondanám fájdalmasnak is, meghatározhatatlan, addig nem ismert fájdalommal. Nem kell azért megijedni, mert nyilván túlélhető, csak épp annyira rossz, hogy nem kívánnád mindennapos élménynek az életedben.
Ezek után tesznek át a műtőasztalra, ahol egy paravánnal eltakarják előled a látványt, így nem kell szemtanúja legyél a saját műtétednek. Ahogy én éreztem, nevezhetnénk élve boncolásnak is.
A műtét közben nem érzel fájdalmat, minden mást azonban igen. A császármetszés nem annyi, hogy csendben vágnak egy rést a hasadon, ahol szelíden kiemelik a babát. Azaz nyilván szelídek a dokik, de közben úgy érezheted, hogy ide-oda rángatnak – mert így is van. Szét kell feszíteniük odabenn az izmokat, mert nem akarják átvágni szerencsére, és arrébb kell pakolják kicsit a belső szerveidet, hogy odaférjenek a babához, ez pedig nem megy egy kis ráncigálás nélkül.
Nem fáj, de azért eléggé szürreális érzés.
Nekem mind a három császáromnál ezenkívül még szükség volt arra is, hogy a gyermeket lejjebb nyomják, ami azt jelentette, hogy rákönyökölt a doki a hasamra, hogy valahogy letaszigálja a babát, akinek esze ágában sem volt magától a fény felé törekedni. Az orvos most persze megcáfolna, mert szó sincs ilyenkor igazi könyöklésről, de most arról beszélünk, hogy a császár alanyaként hogyan érződik ez a folyamat. Mindez nem zajlik túl gyorsan, egy órába került mindhárom esetben, mire kihúzták a babát a méhemből, és végre hallhattam, ahogy felsír.
Fotó: Profimedia
3. A vége
A babát születése után odaviszik anyához egy puszira, megcsodálhattam, hogy milyen kis tökéletes, és bőghettem egy sort a boldogságtól, de aztán mennek tovább vele, viszik a kötelező vizsgálatokra, majd odaadják apának. Szerencsére olyan kórházban szültem, ahol támogatják a testi kontaktust a császárok után, ezért a babát meztelenül rátették az apja mellkasára, hogy ott pihegjen a szülés megpróbáltatásai után.
Máshol nem ez a bevett gyakorlat, hanem előbb bebugyolálják a babát a mérések után, és úgy adják apa kezébe, de a lényeg, hogy már mindenhol az apukánál köt ki az újszülött, aki őrzi, amíg anyát összevarrják a műtőasztalon. Ez nem is megy olyan hirtelen, ráadásul ilyenkor már türelmetlen az ember lánya, mert hát már kiszedték a gyereket, igazán mehetnénk a dolgunkra mindannyian, ehelyett azonban még ott kell feküdni egy fél órát minimum, amíg összefoltoznak, helyre rakják, amit helyre kell rakni, és elállítják, amit el kell állítani.
Az a fél óra sokkal többnek érződik, annyira szeretnél már a gyermekeddel lenni.
De végül ez a pillanat is eljön, együtt lehetsz a babáddal, már csak azt a hat órát kell kibírni, amíg kimegy az érzéstelenítő minden tagodból, hogy fel tudj kelni hozzá. Nem mintha az olyan könnyen menne szétvágott hassal, de összeszorított foggal, görnyedve, sőt akár térden csúszva is megteszed, ha arról van szó, hogy a babát el kell látni. Addig viszont csak szoptatási időre rakják a melledre a nővérkék, a többi feladatot ők végzik körülötte. Amint azonban letelik az ajánlott idő, amennyit feküdni kell az érzéstelenítő miatt, már állítanak is fel, megszabadítanak a katétertől, kitámogatnak a vécére, és segítenek a nővérek, hogy gondozni tudd a gyermekedet teljes mértékben.
