Elváltan vagy együtt is lehet szerves része az apa a gyermeke életének. Ha pedig már olyan szerencsés ember, hogy szoros kapcsolata lehet a lányával, semmiképp se vegye félvállról az apai feladatait. Legalábbis egy apuka szerint vannak olyan alapvető dolgok, amiket egy apa tud a legjobban megtanítani a kislányának.
Tom Burns veterán katona, egy kislány apukája a saját példáján mutatta be, hogy mi az apák legfontosabb feladata.
“Egy apa nyilván nem arra fogja megtanítani a lányát, hogyan barátkozzon más lányokkal, mert egyszerűen nem érti a női kapcsolatok működését. Nem taníthatja meg arra sem, mit jelent manapság nőnek lenni, és hogyan boldoguljon a férfiak uralta világban, mert a másik oldalon áll. De ez teljesen rendben van. Férfiként tudom, hogy nem én vagyok az ideális tanár az élet női leckéihez a lányomnak, ami eggyel több ok arra, hogy örüljek neki, hogy egy olyan belevaló anyuka áll a gyerek rendelkezésére, mint a feleségem. Amire apa nem alkalmas, abban anya, nagynénik, nagymamák, barátok és női példaképek tökéletesen teljesítik a feladatokat. Akkor mit kaphatnak a lányok az apjuktól útravalónak? Szeretetet, empátiát, az olvasás szeretetét, autóvezetést meg a szuperhősök neveit 1963-tól kezdve.
Az apák lehetnek bármilyen csodálatos példaképek, de egy dologban labdába sem rúgunk: nem tudjuk megtanítani a lányainkat arra, hogy hogyan legyenek nők. Mert egy férfi honnan tudhatná, hogyan kell nőnek lenni? Mindig ámulok rajta, amikor látom, hogy vannak olyan apukák, akik mégis ezzel próbálkoznak. Veszekszenek a lányaikkal, hogy milyen ruhát vesznek fel. Figyelmeztetik őket, hogy ne viselkedjenek félreérthetően a fiúkkal. A saját nagyon férfias szempontjukból előadást tartanak a lányoknak, hogy egy nőnek hogyan kell viselnie magát. A legextrémebb esetekben vannak olyan apák, akik ragaszkodnak hozzá, hogy a lányaik a szüzességüket tartogassák a nászéjszakáig.
Pedig a férfiak nem mondhatják meg egy nőnek, hogy mit jelent nőnek lenni.
Csak mondjuk ki hangosan a fenti mondatot, hogy milyen őrülten hangzik, amikor a férfiak azzal próbálkoznak, hogy meghatározzák a nőiséget. Ebből aztán konferenciát szerveznek, ahol mindenféle férfi szavaz arról, hogy mit tehetnek a nők a saját testükkel. Ezért döntöttem úgy, már a gyerekem születése előtt, hogy soha nem kritizálom a lányomat olyanokért, mint hogy nem viselkedik elég nőiesen, mert honnan is tudhatnám, mit jelent a nőiesség? Van viszont, amit meg tudok tanítani a lányomnak: azt, hogy mit várhat el a férfiaktól, hogyan bánjanak vele. Több módja is van annak, hogy alaposan a fejébe véssem, hogy tiszteletet érdemel a férfiaktól.
Az egyik legnépszerűbb és a legkevésbé kedvencem: az apa-lánya tánc. Nem vagyok lelkes híve ennek a gyakorlatnak. Persze, lehet ez ártatlan szórakozás és odavagyok azokért az apákért, akik kettesben minőségi időt töltenek így a lányaikkal, de számomra a tánc kicsit furcsa üzenetet hordoz. Először is azért, mert ezek a táncok romantikus kapcsolatra készítenek fel, amit majd a gimis sulibulikon tud eltáncolni az első szerelmével. Ráadásul itt, Amerikában az a szokás, hogy a táncolás előtt még el is viszik egy vacsorára a lányaikat, ami teljesen olyan, mint egy randi. Nagyon cuki, szép képek készülhetnek róla a Facebookra, de nekem bizarr eszköz arra, hogy a férfi-nő kapcsolatról tanítsuk a lányokat.
Az apáknak tényleg szerepjátékban kell randevúzni a lányaikkal, hogy megmutassák, milyen egy jó párkapcsolat? Nem inkább csak megerősítik a lányaikban azt az “apaszerelmet”, amit azért egy idő után már érdemes lenne kinőni? Nem feltétlenül egészséges, ha a lány beleragad ebbe, és utána csakis olyan pasit akar magának, mint a saját apja. Az én lányom nem abból fogja megtanulni, hogy tiszteletet érdemel egy férfitől, hogy eljátszom, hogy randira viszem. A lányom abból tanulhatja meg a leginkább, hogyan kell egy férfinek bánnia a nőkkel, hogy látja, hogyan viselkedem az anyukájával napi szinten. A valós tapasztalatoknál nincs jobb tanítómester.
Csak annak van igazán értelme, hogy a példámból sajátítsa el, hogy mit kell elvárnia egy férfitól.
Ebben a pillanatban én vagyok az első számú férfi az életében, egészen addig, amíg elég idős nem lesz hozzá, hogy kirobbantson a helyemről a szívében. Ahogy én bánok a feleségemmel, abból kap egy átfogó képet mindarról, ami a valóságban történik egy párkapcsolatban. Ezt nem lehet átadni egy megrendezett apa-lánya randin.
És ez a tanítási folyamat nem áll meg ott, hogy az anyukájával milyen a viszonyom. Látja, hogyan viselkedem az összes körülöttem lévő nővel, ebből kap egy általános felfogást a férfiak és nők viszonyáról. Ahogy az anyjával, iskolatársaival, kolléganőimmel, az ügyfélszolgálatossal, random nőkkel az utcán kommunikálok mutatja meg a lányomnak, hogy milyen az, amikor egy férfi tisztelettel fordul a nők felé. Alanyi jogon, csak azért, mert a nőknek ez jár. Úgyhogy nagy a vállamon a nyomás, mert tudom, hogy a lányom egyfolytában figyel. Az a feladatom, hogy mindennap tanítsam.
Nem tudom átadni neki a menstruációról az összes információt úgy, mint az anyukája, de megtaníthatom arra, hogyan ne legyen egy férfi lekezelő, hogyan ne meresztgesse a szemét a nőkre, és hogyan ne alázza meg a környezetében élő nőneműeket azzal, hogy azt hiszi, mindent jobban tud, mert neki van valami a lába között. Nem tudom megtanítani, milyen nőnek lenni, de tőlem lesheti el, mit várhat a férfiaktól, milyen alapvető tiszteletet érdemel.
Ezt teheti egy apa. El fogom szúrni ezt a feladatot? Persze, hogy el. De remélem, a végén a sok erőfeszítés meghozza a gyümölcsét, és a lányom úgy lép ki az életbe, hogy megköveteli magának a maximális tiszteletet a férfiaktól, akikkel találkozik. Mert ezt érdemli.”
Olvass több az apa-lánya viszonyról:
- A lányos apák tízparancsolata
- 12 tanács tapasztalt lányos apáktól kezdőknek
- “Soha nem tudtunk igazi apa–lánya kapcsolatot kialakítani”
