Pedig anyáinknak nem állt rendelkezésükre ennyi információ, mint nekünk. Nem volt Google, csak egy szem anyukájuk, anyósuk és a gyerekorvos volt ott nekik, ha tanácsra volt szükségük. Hogy lehet, hogy mi ezzel a rengeteg tudással felvértezve, amit kapunk manapság könyvekből, cikkekből, internetről, mégis folyton megkérdőjelezzük a saját jóanyaságunkat? Egyre csökken bennünk az önértékelés, és egyre inkább úgy érezzük, teljesen össze vagyunk zavarodva.
Kollektív összezavarodás, az van.
Valószínűleg épp amiatt van ez, mert az agyunk képtelen ennyi információt feldolgozni. Nem az alkalmatlanságunktól szenvedünk, hanem attól a hamis énképtől, amit már szinte mind magunkévá tettünk. Elhittük, hogy mi az, ami lehetséges a gyereknevelésben (terjengő történetek, azaz mítoszok alapján), ez pedig szemben áll azzal, amit a saját valóságunkban átélünk. Szakadék van aközött, amit elvárunk magunktól, és amire képesek vagyunk. Minél több mítoszt hittünk el, annál nagyobb a szakadék és annál nyomorultabbul érezzük magunkat.
Ennek a tömeges jelenségnek, hogy úgy kúsztak be a fejünkbe ezek a mítoszok, mint a nagybetűs IGAZSÁG, az lett a következménye, hogy egy egész generációnyi anya – akik sokkal figyelmesebbek, elkötelezettebbek, türelmesebbek, tanultabbak, mint bármelyik generáció az idők kezdete óta – küzd olyan sok kétséggel, alkalmatlanság-érzéssel és túlterheltséggel, hogy alig tudják élvezni az anyasággal járó örömöket. Elég tragikus, de javítható állapot. Ott kezdhetjük a gyógyulást, hogy felismerjük ezeket a mítoszokat, és kicsit mélyebbre ásunk a saját lelkünkben, hogy vajon tényleg igazak-e számunkra.
1. A reklámokban, magazinokban, boltokban bemutatott életet a valóság ihlette.
Az igazság: A valóságot úgy tálalják nekünk, mintha az életünknek rendezettnek, tisztának, szépen hajtogatottnak és illatozónak kellene lennie. Az egyik legveszélyesebb mítosz, mert a leggyakrabban ezzel találkozunk. Szeretnénk, ha az életünk kevésbé lenne stresszes, és sokkal eseménydúsabb lenne, épp emiatt könnyű bedőlni a tündérmeséknek és ezzel növelni a szorongásunkat. Bölcsebb lenne, ha nem profitorientált hirdetésekre hallgatva formálnánk a prioritásainkat vagy a szépségről és igazságról alkotott elképzeléseinket. Mindig jusson eszünkbe, ha belépünk egy bevásárlóközpontba, vagy látunk egy reklámot, magazint, hogy mindez csak tündérmese.
2. Ha otthon akarsz maradni a gyerekeiddel, akkor nem vagy elég intelligens, nincs motivációd, és biztos nem értesz semmihez.
Az igazság: A döntés szabadsága még mindig újdonság a mi kultúránkban, főleg a nők számára. Ez a döntés lehet az is, hogy otthon akarjuk nevelni a gyerekünket, nem akarunk mellette teljes állásban dolgozni, de emiatt könnyen megvetés tárgyává válhatunk. Rendkívül fontos lenne – nőknek, gyerekeknek, családoknak egyaránt –, hogy ne stigmatizáljuk a főállású anyákat, hanem inkább támogassunk minden anyát, aki szabadon akar élni a döntési jogával.
3. Ha dolgozni akarsz a gyerekek mellett, akkor biztos nem szereted annyira őket.
Az igazság: Vannak anyák, akikben felébred az igény, hogy a gyerekek mellett dolgozni járjanak, sokszor nem is kérdés, hiszen kell anya fizetése is ahhoz, hogy eltartsák a gyerekeket. De még ha az az eset áll is fenn, hogy nem lenne muszáj munkába járnia, akkor is hiba elítélni valakit azért, mert szeretne kiteljesedni a munka frontján és nemcsak az anyaságnak élni. Egyik sem rosszabb vagy jobb a másiknál, mindenkinek azt kell tennie, amit a megérzései diktálnak, mert csak úgy tud teljes, egész, jó anya lenni, ha önmagával békében van.
4. Minél több “jó” nevelési elvet követsz, annál kisebb az esélye, hogy elrontsd a gyerekeket.
Az igazság: A tökéletes anya képe illúzió. Mindegy, mennyire erőlködsz, nem tudod elkerülni, hogy néha hibát kövess el. Ettől még nem fog egész életében pszichológushoz járni a gyerek. Hiába akarod a nap minden pillanatában a bölcs és tökéletes tanácsokat követni, csak a frusztrációd nő tőle, de jobb anyává nem válsz. Ez a mítosz, miszerint lehetséges elérni a tökéletes anyaság állapotát, rendkívül káros, mert csak az anyák kollektív bűntudatát növeli, de nem segít abban, hogy valóban kihozd magadból a legjobb énedet.
5. Megrövidíted a gyerekeidet, ha a saját vágyaidra, álmaidra, hobbidra is fordítasz időt.
Az igazság: Az első és legfontosabb feladatunk, hogy saját magunkról gondoskodjunk megfelelően. Ha nem foglalkozunk a saját szükségleteinkkel és mindenki más előrébb van, mint mi magunk, akkor az csak megbánáshoz és megalkuvásokhoz vezet, ez pedig nincs jó hatással a gyerekekkel való kapcsolatunkra. Mert még a végén elhagyja a szánkat az a mondat, hogy “mennyi mindent feláldoztam, érted.”
6. Majd akkor leszünk boldogok, ha minden rendezett lesz körülöttünk.
Az igazság: Az egyik legkönnyebb útnak tűnik a boldogsághoz, amit tolnak az arcunkba, hogy csak rendbe kell tenni a környezetünket, szépen hajtogatni a ruhákat, gyönyörű házba költözni, modern bútorok közé, és akkor minden a helyére kerül a lelkünkben. Pedig a belső béke nem onnan fakad, hogy épp a legújabb mosogatógépben mosod tisztára a tányérokat. Inkább a lelked legmélyére kell hozzá leereszkedned, szembenézni a félelmeiddel és a gyerekkori sérüléseiddel, ami valóban nehezebb, de sokkal hatékonyabb út a boldogság felé.
7. Egy igaz út van a gyereknevelésben.
Az igazság: Az a baj ezzel a mítosszal, hogy minden korban – manapság hétről hétre – változik, hogy mi az igaz út a gyereknevelésben. Ma kikiáltják azt, hogy hagyjuk szabadon a gyerekeket, holnap pedig már az lesz az igaz, hogy szigorú korlátok közé kell szorítani őket, csak akkor leszünk jó anyák. Egyrészt emiatt össze vagyunk zavarodva, hogy most akkor melyiket kövessük, másrészt ezzel csak elnyomjuk a saját anyai ösztöneinket, és nem hallgatunk a megérzéseinkre.
8. A több jobb.
Az igazság: Minél több eszköz, játék, program, ajándék, ruha, jelenlét kell a gyereknek, mert majd attól fog jól fejlődni. Ebben az esetben a több nem jobb, hanem csak elvesszük ezzel a gyerekektől azt, hogy felfedezzék a saját erősségeiket, kreativitásukat, és úgy általában, megoldják a problémáikat. Nincs idejük semmit tenni, nincs alkalmuk fakanalakkal szerepjátékot kitalálni, valójában egy pillanatot sem hagyunk nekik, hogy felfedezzék önmagukat.
9. Ha segítséget kérsz, akkor gyenge vagy.
Az igazság: Mostanában több a virtuális kapcsolatunk, mint valaha, az anyukák mégsem érezték még soha ennyire elszigetelten magukat a gyerekeikkel. A függetlenség, szabadság nem azt jelenti, hogy mindent egyedül kell megoldani, bár manapság ezt sugallja minden médium. Ha segítséget kérsz, az nem a gyengeség jele, hanem inkább azt mutatja, hogy pontosan ismered a saját határaidat, és engedsz annak a teljesen természetes vágynak, hogy ne csak téged terheljen minden felelősség.
10. Minden egyes pillanatot élvezned kell az anyaságból.
Az igazság: Akik azt mondják neked, hogy akkor vagy jó anya, ha minden pillanatban rózsaszín felhőben úszva örülsz a gyerekeidnek, azok vagy szelektív memóriával rendelkező anyukák, vagy hatalmas bűntudattal élnek együtt. Emlékezz erre akkor, amikor meg akarnád fojtani azt a random idegent, aki ilyeneket mond neked, mert nem bűntudatot akarnak ébreszteni benned, amiért nem érzel állandó felhőtlen örömet, hanem csak az anyaság szentségébe vetett hitüket igyekeznek igazolni.
Arról feledkeznek csak meg, hogy az anyaságban nem minden pillanat szent és kellemes, ami nem jelenti azt, hogy valamit rosszul csinálnál. Ahogy az élet minden területén, úgy a gyereknevelésben is helye van az érzelmek teljes skálájának, a haragtól kezdve az örömön át egészen az enyhe idegösszeomlásig hajnali kettőkor, amikor nem tudod visszaaltatni a gyerekedet. Mindez a te részed, akár anya vagy, akár nem, felesleges és fárasztó állandóan azon erőlködni, hogy megszabadulj saját magadtól. És még csak jót sem tesz a gyerekeknek.
Olvass többet az anyaságról:
- A 100 legjobb dolog az anyaságban
- Sosem hittem volna, hogy az anyaság ezzel jár
- 15 titok, amitől könnyebb az anyaság – tapasztalt anyukák vallomásai
