“Három évnyi terhesség és hat és fél év gyereknevelés alatt több oldalam is megváltozott:
- Fizikailag: Híztam és fogytam összesen 60 kilót, terhességenként 15 kiló körüli mennyiséget, mert hát az egyik több csokit és chipset kívánt, mint a másik.
- Kontroll: Tulajdonképpen már jó ideje meg sem próbálom úgy öltöztetni a gyerekeimet, hogy a ruhadarabok összeillők legyenek, nincs nekem erre időm.
- McGyver-képességek: Nem nagyon van olyan helyzet, amitől kétségbeesnék, annyi problémát kellett már megoldanom a törött lábaktól (eddig három) kezdve az újszülöttmegfázáson keresztül a darabjaira hullott, szétugrált ágyig.
Ez vár rád, ha beleugrasz abba az őrültségbe, hogy négy gyereket vállalsz:
1. Amikor felvonulsz az egész bandával, az emberek furcsán néznek rád, mintha legalább hét fejed lenne.
A múltkor elvittem a gyerekeket az orvoshoz, és egy órán belül négy ember kérdezte meg, hogy mindegyik az enyém, vagy csak lízingelem őket. Az egyik nő egy kocsiból kiabált ki, annyira kíváncsi volt. Igen, kedves idegenek, ez az őrültekháza teljesen az enyém. A leggyakoribb reakció, amikor kiderül, hogy négy gyerekem van: »Azta, ez elég sok gyerek.« »Így tervezted?« »Én biztos megbolondulnék.«
2. A napjaid a Memento című filmbe illenek
Emlékszel a filmre? Egy fickóról szól, akinek csak 15 percig tart a memóriája, aztán elfelejt mindent. Sokkal többre nem emlékszem, mert hát az én agyamat is sérülés érhette a szülések közben. Olyanná vált a fejem, mint egy internetes böngésző, amiben nagyjából 462 ablak van nyitva egyszerre.
- Befizettem a telefonszámlát?
- Ma szerda van?
- Mikor szoptattam meg a babát?
- És melyik oldalon?
- Miért van kifordítva a kettes számú gyereken a ruha?
- Miért nem érdekel?
- Vajon a hármas számú gyermek evett ma, vagy tegnap, vagy az utóbbi három napban zöldséget?
Közben a nyitott ablakok közül négy (a gyerekek), egyfolytában beszél hozzád, mint azok a videós reklámok, amik a semmiből jönnek, és kiabálnak fogalmad sincs, hogy miről. Úgyhogy van oka annak, hogy pár dolog néha elfelejtődik: kabátok, hátizsákok, ajándékok, telefonhívások, mosás…
3. A reggeli elindulás olyan, mint egy dinótámadás.
A káosz lett a normális. Pár hete volt egy időpontom a dokihoz, ezért a férjemnek kellett mind a négy gyereket megetetve, felöltöztetve elindítani 8:30-kor. David nagyon gyakorlatias ember, mindent megcsinál a gyerekek körül, nem jön zavarba egy kakis pelenkától vagy egy kiscsaj felöltöztetésétől. De egész eddig sosem csinált végig egy reggeli rutint sem egyedül. Amikor megkérdeztem, hogy hogy ment, annyit válaszolt, hogy »Hát, elég nagy őrület volt«.
Valami ilyesmi történhetett: A baba sír, mert a hároméves ráült, miközben próbálod kifésülni a legnagyobb gyerek haját. Az ötéves még képtelen megcsinálni, amire kéred, úgy érzed, a hallásával van baj, amikor már tizedszerre mondod neki, hogy »Vedd már fel a cipődet, a saját lábadra, mindkét lábadra, és még azelőtt, hogy felrobbanna a fejem!«. Aztán meg kapsz egy olyan nyegle választ, hogy »Jaj, anya, nyugodj már meg«. Mert nyilván én viselkedem észszerűtlenül.
4. Miután lezuhanyoztál, levágod a saját körmeidet és a gyerekeidét, a végére 100 körömnél tartasz.
Száz köröm! Csak most jöttem rá, hogy milyen fantasztikus név lenne ez egy együttesnek, amit a gyerekeimmel alapíthatnék. Majd ha túljutunk azon a problémán, hogy kinek a lábán van cipő, megtanulunk hangszereken is játszani.
5. Az egyedüllét nem létező fogalom
Szó szerint három percet töltök a zuhany alatt reggelente. Ebben a három percben egy kicsi biztos ott áll az ajtó előtt, kérdezget, hogy végeztem-e már, mert mutatni akar nekem valami mutatványt. »És most? Most már végeztél?« »Két perc, és kész vagyok, méhemnek gyümölcse!« (vagy legalábbis valami ilyesmit mondok), »Oké« (hét másodperccel később), »És most? Letelt már a két perc?«. Úgyhogy a három percet lerövidítem másfélre, és már rohanok is törölközni, hogy megnézzem az attrakciót, amiről kiderül, hogy annyi, hogy a gyermek leterít egy kis takarót a földre, és átugrik rajta.
6. Az egyik vicces része, ha négy gyereked van, hogy többféle válogatós emberre is főzhetsz.
Amikor négy kis ételkritikusnak kell főznöd, akkor elég biztos lehetsz benne, hogy soha nem tudsz olyat tenni az asztalra, ami mindenkinek tetszik. Ezért arra tanítom a gyerekeimet, hogy soha ne kritizálják anya főztjét, mert akkor lehet felállni az asztaltól, és megvárni a másnap reggelt az evéssel. Próbálom terelgetni őket, hogy ha elmondom, mi lesz vacsorára, akkor két helyes válasz létezik: “Hurrá, köszi, anya!” vagy “Oké”. Nem kérdeztem a véleményüket, úgyhogy megtarthatják maguknak.
7. Valószínűleg kevesebbszer fürdeted a négy gyereket, mint régen, amíg csak ketten voltak.
Nem feltétlenül csinálom én is ezt, de hallottam már olyan teljesen épeszű anyukákról, akik több napot is kihagynak a fürdetések között. A józan ész megőrzése érdekében van erre szükség, mert néha annyira most azonnal kell lerakni a gyerekeket aludni, hogy nem fér bele az a plusz 45 perc, amit a fürdési rituálé jelentene. De persze én ilyet sosem csinálnék, csak valakik, valahol, néha vagy esetleg gyakran.
8. Még akkor is, ha…
…az idegenek gyakran kommentálják a szaporodási szokásaidat úgy, mintha teljesen bolond lennél, még akkor is, ha a napjaid totális káoszba és értelmetlen vitákba, mosogatásba, koszos autóba fulladnak, még akkor is, ha olyan felöltöztetni őket, mintha négy polippal élnél együtt, még akkor is, ha a sok mosás miatt fontolóra veszed, hogy csatlakoztok egy nudista szektához… várj, mit is kezdtem el mondani?
Ja, igen, szóval még akkor is, ha ezektől a dolgoktól az élet nehéz és komplikált, és néha a fejed tényleg felrobban, mégis minden egyes alkalommal, amikor hazaérsz egy újabb újszülöttel, elámulsz, hogy milyen hatalmas szeretet van benned. És a nap végén, amikor az összes kis angyalkád alszik, te pedig végre megnézel egy filmet, boldogan gondolsz az életedre, hogy milyen csodával ajándékozott meg. Nem csinálnád másképp, maximum akkor, ha a másképp azt jelentené, hogy kapsz ingyen egy szakácsot és egy házvezetőnőt, mert akkor igen, határozottan másképp terveznéd az életet.”