“A sógornőm elvitt egy babamasszázs-tanfolyamra, amikor az ikreim 6 hónaposak lettek. Az első órán öt anya volt ott a babájával, olyan volt, mint az első nap a suliban, mindenki kicsit feszengett, ezért egy körkérdéssel akarta a vezetőnk megtörni a jeget. Megkért minket, hogy mutatkozzunk be, és mondjuk el, milyen lenne számunkra egy álomnap. Egy tökéletes nap.
A fejemben rögtön megjelent, ahogy a napsütésben ülök egy nagy tejeskávéval a kezemben, és olvasom a kedvenc íróm legújabb könyvét.
Talán még a telefonomat is nyugodtan nyomkodom, aztán elmegyek egy jógaórára, majd egy masszázsra. Meglátogatok egy meditációs órát is, csak hogy tényleg zenné váljak, és áthívok pár rég látott barátnőt, hogy este csacsogjunk az élet nagy dolgairól. Mielőtt még odafantáziálhattam volna azt is, ahogy egy felkapott étterembe megyek velük vacsorázni, az egyik anyuka megtörte a csendet, és egy kicsit összetörte a szívemet is.
“Sziasztok! Jess vagyok, ez a pici fiú pedig Tyler, most lett 5 hónapos. Az én álomnapomon apa nem menne dolgozni, együtt strandolnánk, majd megennénk egy fagyit, amiből talán Tyler is kaphatna egy falatot.”
Mindenki mosolygott, szeretettel bólogatott, majd csupa ehhez hasonló álomnapot írt le:
- “A parkba mennénk a kutyákkal egy családi piknikre.”
- “Elvinnénk a babánkat vonatozni.”
- “Elmennénk a termelői piacra friss zöldségekért és otthon rendeznénk egy nagy, közös főzést.”
Én meg ott ültem, egyre jobban pánikoltam, mert az én válaszomban egy kicsit sem volt benne a férjem vagy a gyerekeim. Hazudni meg nem akartam. Szerencsére végül kivágtam magam annyival, hogy mormogtam valami olyat, hogy “otthon pihennék és megnéznék egy jó filmet”, majd úgy tettem, mintha az egyik babám bekakilt volna, és kivittem gyorsan a pelenkázóba.
Komolyan gondolták ezek az anyukák a válaszaikat?
Ezen a foglalkozáson csupa első gyerekes anyuka volt, akik pár hónappal ezelőtt még olyan dolgokat tartottak pihentetőnek, mint egy jó manikűr, vásárlás vagy egyedül zuhanyzás. Amikor baba születik, tényleg átváltoznak az anyák csodás, önzetlen lényekké, akik mindenüket alárendelik a gyerekeiknek?
Az ösztöneim azt súgják, hogy nem így van. Nem mondom, hogy nem mondtak igazat, biztos hogy a tökéletes családi nap ott van az első helyezettek között minden anyánál. De szerintem ugyanannyira álmodozunk arról is, hogy pár órát csak magunkkal foglalkozhassunk. Hogy megnyomhassuk a pause gombot a 24/7 anyaságban.
Szeretem a gyerekeimet, de ez nem jelenti azt, hogy minden ébren töltött pillanatomat velük akarnám eltölteni. A születésük előtt 30 évig csak magamról kellett gondoskodnom, visszanézve nagyon egyszerű életem volt, csak most látom, mennyire elkényeztettem magam. Az én álomnapomon minden percet kihasználnék arra, hogy újra kicsit csak magammal törődjek.
Utólag gondolkodtam el rajta, hogy mi lett volna, ha akkor vagyok annyira bátor, hogy azon a babamasszázsórán elmondom a véleményem. Lehet, hogy kollektívan felsóhajtottak volna az anyukák megkönnyebbülésükben? Mert anyának lenni nehéz. Teljesen rendben van, ha szükségünk van néha egy kis szünetre, amiben feltöltődhetünk és a gyerekeink nélkül lehetünk.”
