Nem hatalmas, egetrengető hazugságokról van szó, csak azokról az apróságokról, amikor letagadod, hogy megetted a gyerek csokiját, vagy amikor a gyerek rákeni a kutyára, hogy összefirkálta a falat. Judy Helm Wright kommunikációs szakember írta le azt a 21 leggyakoribb okot, amiért a gyerekek és a szülők hazugságra vetemednek.
- Hogy elkerüljék a büntetést és a bűntudatot.
- Hogy elkerüljék mások ítéletét vagy a megszégyenítést.
- Hogy megszerezzék mások elismerését.
- Hogy ne kerüljenek bajba.
- Hogy valaki mást keverjenek bajba.
- Mert félnek attól, mi lesz a következménye a tettüknek.
- Dicsekvésből vagy kérkedésből.
- Hogy megszeressék őket.
- Hogy hagyják őket békén.
- Már nem emlékeznek rá, hogy mi az igazság.
- Nem akarnak felelősséget vállalni.
- Azt hiszik, nem fognak lebukni.
- Hogy érdekesebbnek tűnjön az életük.
- Hogy befolyásosabbnak tűnjenek.
- Hogy elkerüljék a konfliktust.
- Hogy mások jól érezzék magukat a bőrükben.
- Hogy figyeljenek rájuk a többiek, amikor úgy érzik, kihagyják őket a társaságból.
- Hogy kihasználjanak másokat vagy helyzeteket.
- Hogy megvédjenek másokat.
- Hogy egy előző hazugságot fedezzenek.
- Mert már szokásukká vált a hazugság.
Amikor Helen gyerekekkel beszélgetett a hazugságról, azzal szembesült, hogy arra a legtöbben úgy tekintenek, mint szükséges és jó képességre ahhoz, hogy ellavírozzanak az életben.
Tudják, hogy hazudni rossz dolog, de alapvetően egy remek eszköz arra, hogy a nehéz helyzeteket megoldják. A gyerekek többsége összezavarodva áll a szülőktől kapott ellentmondásos információk előtt, hiszen büntetést kapnak a hazugságért, de közben azt látja a szüleitől, hogy mindennap használják a hazugságot, így vágják ki magukat kellemetlen szituációkból.
Egyrészt figyeljünk szülőként erre, hogy ne zavarjuk össze a gyereket azzal, amit mondunk és ahogy viselkedünk, másrészt azt is látnunk kell, hogy nagy különbség van a konkrét hazugság és a vágyakozó gondolkodás között. Mert a legtöbb pici gyereknek olyan élénk a fantáziája, hogy sokszor összemossa a határokat a vágyak és a valóság között.
Például, ha egy kisgyerek az oviban megtudja, hogy a barátjának lett egy kiskutyája, akkor simán rámondhatja, hogy neki is van kutyája, holott erről szó sincs. Ilyenkor ez a gyermek nem azért mondja ezt, mert hazudni akar, hanem mert annyira vágyik egy kutyára, hogy a fejében létezővé teszi. Ha eleget mondja, hogy van kutya, akkor talán tényleg ott terem egy kutya. Ne legyünk ezért túl szigorúak a gyerekeinkkel, ha hazugságon kapjuk őket, nem rosszindulatból teszik, mindig van rá egy-két jó okuk, hogy füllentsenek.
