Nehéz, amikor egyszer csak otthon leszel a pici babáddal. Hirtelen rájössz, hogy kilenc hónapig hurcoltad a pocakodban, vártad, hogy világra jöjjön, és nagyon szereted, de csak akkor tudod, hogy milyen az anyaság, amikor már ott van melletted. És rájössz, hogy örökre melletted lesz, szeretned, óvnod és nevelned kell, most már mindig.
Rettegsz, hogy jól csinálod-e, eleget evett-e, van-e rajta elég ruha, meddig és hogyan kell fürdetni, mi van, ha nem büfizik elég nagyot, és vajon mi a fenéért sír: csak sír, mert kisbaba, esetleg fáj valamije.
És közben persze nem árt ellátni a háztartási teendőket: fürdeni, felöltözni, enni, inni és aludni kéne az anyukának is, mert különben nem lesz tejed. Aki erre az egészre legyint, annak valószínűleg nincs gyereke. Nehéz, de megcsinálod, és tuti, hogy jól csinálod, mert anya vagy. Hagyatkozz az ösztöneidre, mert igazából az egyetlen, amit tehetsz, hogy a legjobb tudásod szerint csinálod, és hidd el, hogy az pontosan elég lesz. Ja, és ne akarj senkinek megfelelni, úgy csináld, ahogyan nektek – a babának és neked – jó, ne foglalkozz senki mással. Nyugodtan lehetsz egy kicsit önző, ez jár neked, az első időben tutira!
Nem szabad senkinek sem rád erőltetnie a saját szokásait, a saját gyakorlatát, mert az emberek nem egyformák, és nem mindenkinek ugyanarra van szüksége, sőt a kisbabák is nagyon különbözőek.
“33 évesen szültem a kislányomat. Addigra az édesanyám már meghalt, így ő nem tudott segíteni, ezért a barátnőmet kértem meg, hogy jöjjön át első nap hozzánk, este pedig fürdessük meg együtt a gyereket, mert neki addigra már két gyereke is volt. Na, ezen kapásból megsértődött a férjem anyja, de ő annyira hülye gyereknevelési elveket vallott, hogy azt nem akartam, hogy ő legyen körülöttem egyfolytában. Így is történt,
átjött a barátnőm, és minden jól ment, igazából elmúltak a félelmeim, mert ő azt mondta, hogy minden rendben lesz, ha pedig azt akarom, hogy jöjjön, akkor itt lesz velem, és segít, de nem akar nyomulni.
Hozott nekem egy csomó előre megfőzött kaját is, azt mondta, hogy legalább ezzel nem kell foglalkoznom, törődjek azzal, hogy pihenjek, amikor lehet. Elmesélte, hogy ő hogyan szoptatott, neki mi jött be, de nem akarta rám erőszakolni a saját gyakorlatát. És az is jó volt, hogy nem ő csinálta a dolgokat, hanem én, csak mellettem állt, és segített, amikor például a kislányom vékony karjain alig tudtam áthúzni a rugdalózót. Az nagyon vicces volt, amikor a kétségbeesetten álló férjemre rászólt, hogy ne tojj be, ez csak egy gyerek, megfoghatod, segíthetsz, elvégre te vagy az apja!”
Ha valaki felajánlja, hogy segít, akkor fogadd el, nem szégyen! Viszont tudd visszautasítani azt, ami terhes számodra!
“Anyukám azonnal felajánlotta, hogy segít, amikor a kisfiam megszületett. Első nap át akart jönni este, hogy segítsen a fürdetésben, de én azt kértem, hogy inkább ne jöjjön, elég babát fürdettem meg már addigra, mire az enyém is megszületett. Másnap reggel viszont már ott volt, és egy bazi nagy és nehéz babamérleget hozott. Erre egyáltalán nem vágytam, mert tudtam, hogy nem akarok minden szoptatás után méricskélni, plusz nem fér el a pici lakásban az a vasmonstrum, de nem mertem visszautasítani, a mérleg maradt. Persze anyukám csak jót akart, azt én tudom, és tényleg nagyon sokat segített, mert nem kellett hetekig főznöm, sőt a bevásárlást is elintézte a férjemmel, és nagyon hálás vagyok azért, hogy mellettem állt, akkor is. Pár dolgot viszont nem csinált jól:
állandóan azzal piszkált, hogy nem elég zsíros a tejem, fejjek folyamatosan, hogy több legyen, egyek többet, és igyak többet. Lassan kezdett az idegeimre menni a tejmizériájával. Egy hét után már sírtam, hogy ne beszéljen a tejről, megteszem, amit lehet, az orvos szerint szépen fejlődik a kicsi, ne frusztráljon folyamatosan. Aztán két hét elteltével megkértem, hogy ne jöjjön.
Köszönöm nagyon az eddigi segítséget, de majd inkább mi megyünk, vagy szólok, ha segítségre van szükségem. Sajnos megbántódott, de aztán elmúlt a dühe, és hirtelen sokkal könnyebb lett: rájöttem, hogy szükségem van a segítségre egy darabig, de nem vagyok köteles elfogadni azt, ha az nekem terhes. Sokszor átmentünk az anyuékhoz, sokszor átjött hozzánk később is, de csak, ha kértem. Jó volt ez így, köszi, Anya!”
Amikor átjáróház lesz egy újszülött otthona
Nem hittem a szememnek, amikor hazamentünk a babával, és egy konkrét meglepetésbuli fogadott. A rokonok és a barátok ellepték a lakást, én pedig utáltam az egészet: mindenem fájt, hulla voltam, semmi másra nem vágytam, mint egy forró fürdőre és csöndre.
Egészen addig nem szóltam egy szót sem, ameddig el nem kezdték taperolni a kisbabámat: akkor nagyon kiakadtam. Eleve nem értem, hogy egy négynapos újszülöttet miért kell abajgatni, de hogy egy alvó gyereket minek kell piszkálni, az felfoghatatlan volt számomra. Kissé élesebben és hangosabban megkértem mindenkit, hogy hagyják békén a gyereket, és kezdtem nagyon berágni. Végül nagy sokára hazamentek, de egyenként biztosítottak arról, hogy mindennap meg fognak látogatni külön-külön, hogy ne legyünk sokat egyedül. Amikor elhúztak végre, megkérdeztem a férjemet, hogy most éppen mi is zajlik nálunk? Nem értette a kérdést. Akkor kifakadtam, hogy fáj a lábam közötti seb, feszül a mellem, ömlik belőlem a vér, hulla vagyok, szóval miért kellett vendégséget hívni? És nem biztos, hogy egy négynapos babának ezer ember bacilusával kell találkozni a hazatérése napján… Ezen nagyon megdöbbent, majd csendesen azt mondta, hogy örömet akart szerezni, hiszen annyira szeretem a társaságot. Hirtelen megsajnáltam, és megsimogattam a fejét: Csak egy kis időt kérek, amikor hárman vagyunk, összeszedem magam, és utána egyenként jöhet mindenki, aki látni akar minket, jó? Megértette!”
Miben tudsz segíteni a friss kismamának, ha a barátja vagy a rokona vagy?
- Jó, ha tudja, hogy támogatod, de nem zaklatod, csak akkor látogatod meg, ha ő is akarja.
- Felajánlod a segítséged, de nem nyomulsz!
- Időnként megkérdezed, hogy van, és meghallgatod, mi nyomja a szívét!
- Takarítás, főtt étel, bevásárlás tuti, hogy jól jön, de kérdezd meg róla, hogy akarja-e!
- Csak akkor vedd kézbe a babát, ha az anyuka is örül ennek, és soha ne keltsd fel az alvó újszülöttet!
- Ne próbáld meggyőzni arról, hogyan nevelje a saját gyerekét, még akkor sem, ha úgy érzed, hogy te jobban tudod!
- Ne vegyél az anyuka helyett komolyabb ruhát (kabátot, hálózsákot) a gyereknek, mert lehet, hogy ő mást szeretne: hagyd, hogy ő válasszon!
- Ne mesélj arról, hogy bezzeg a te gyereked már két hónaposan végigaludta az éjszakát, mert csak frusztrálod az anyukát ezzel, főleg, ha az ő gyereke sokat sír éjszakánként!
- Mindig éreztesd, hogy remekül helytáll, és minden rendben lesz!
