Három gyerekem háromféleképpen lett szobatiszta, az első lányom annyira nem akarta elhagyni a pelenkát, hogy a végén, ovi előtt két héttel már csak azzal biztattam magam, hogy érettségizni biztos nem pelusban megy. Most, a harmadik gyermekemnél pedig olyan könnyedén ment a szobatisztaság, hogy csak pislogtam kettőt és már éjszakára sem kell neki a pelenka, pedig még pár hónapja van a 3 éves korig. Az óvodákban ugyan már nem követelmény a szobatisztaság, mint régebben, de azért nyomatékosan megkérnek mindenkit, hogy próbálja meg pelenkamentesen vinni a gyerekét.
Ezért a hároméves kort vehetjük továbbra is vízválasztóként, azaz kiscsoportban már illik legalább nap közben pelenka nélkül lenni.
Ahány gyerek, annyiféle macera van: az egyik nem tud máshogy, csak pelenkába kakilni, még jóval azután is, hogy amúgy már nincs szüksége rá éjjelre sem. A másik éjszakára nem tud leszokni róla, mert nem ébred fel, ha pisilnie kell és még akár 4 évesen is kéri a pelust lefekvéskor, mert így érzi magát biztonságban. A harmadiknak pedig azzal akad gondja, hogy a vécé túl ijesztő, ezért nem bír átszokni oda a biliről. Az ilyen és hasonló problémákkal az anyukák rendkívül kreatívan küzdenek meg, épp ezért nem a szakértők, hanem a tapasztalt anyák azok, akik a legjobb tanácsokat tudják adni a szobatisztaság kérdésében. Körbekérdeztem az ismerős anyukákat, hogy milyen trükköket vetettek be a saját gyerekeiknél, amikor rá akarták venni őket, hogy végre szokjanak le a pelenkáról.
Erika egy négyéves kislány anyukája, aki mindenkit türelemre int:
“Majdnem 3 éves volt a lányom, amikor elkezdtem aggódni, hogy nemsokára ovikezdés, nála pedig még hajlandóságot sem láttam arra, hogy levegye a pelenkát. Végül a kitartó próbálkozás vált be nála: nem adtam rá pelust és kivittem vécére 10 percenként, majd ezt növeltem 5 percekkel. Két hétig tartott, mire már magától szólt, ha pisilnie kellett.
A kaki más kérdés, azzal voltak problémái, eléggé megijedt, amikor először landolt a vécében, úgyhogy onnantól csak pelenkába volt hajlandó kakilni. Ráhagytam, nem akartam erőltetni, mert hallottam rémtörténeteket más anyukáktól, hogy inkább visszatartják a gyerekek a kakit napokig ilyenkor, úgyhogy kivártam, amíg magától kérte, hogy vécébe kakilhasson. Mivel mindig itthon intézte, így nem volt gond az oviban sem belőle, hogy pelenkába megy csak neki, én pedig megtanultam, hogy vannak harcok, amiket nem érdemes megharcolni, mert többet ártok vele a gyereknek, mint amennyit segítenék.”
Veráéknál az vált be, hogy meztelenül rohangálhatott a gyerek:
“Amikor láttam rajta, hogy már érdeklődik a vécé iránt – azon túl, hogy engem követ oda is -, akkor elkezdtem azt, hogy minden este fürdetés előtt meztelenül lehetett fél órát és ilyenkor sűrűn ajánlgattam neki a bilit. Előtte azért a szőnyegeket feltekertem. Ezt az időt aztán növeltem, majd amikor már nem pisilte le a lábát, hanem a bilibe ment a pisi fürdés előtt, akkor tértünk rá, hogy ruhában sem kapott pelenkát. Mondjuk az én kisfiam extrán imádott meztelenül szaladgálni, úgyhogy nála ez a módszer ezért is vált be annyira. Nagyon kevés balesettel megúsztuk végül így.
De azt hiszem, hogy a titok az, hogy jól időzítsünk, és ne aggódjuk túl a szobatisztaságot. Főleg ne hasonlítsuk más gyerekéhez a sajátunkat, mert azzal csak stresszeljük magunkat, hogy a szomszéd gyerek már rég vécébe pisil, a miénk meg simán maga alá csurgat úgy, hogy észre sem veszi. Ha nem jól időzítjük, akkor csak veszekedés lesz belőle, mert nem áll még készen rá.”
Zitáéknak a jutalmazás, azaz a megvesztegetés hozott sikert:
“Jutalmazással igyekeztem rávenni az ikerlányaimat, hogy vécébe akarjanak pisilni. Hozzáteszem, azért folyamodtam ehhez a módszerhez – amit nevezhetünk megvesztegetésnek is -, mert már nagyon a nyakunkon volt az ovikezdés, ők pedig semmiféle érdeklődést nem mutattak a vécé iránt. Minden sikeres vécézés után kaptak a kedvenc csokijukból. Aztán jött az a probléma, hogy nem voltak hajlandók kitörölni maguknak, mert az gusztustalan szerintük, és mivel ikrek, elég, ha az egyikük mondja ezt, a másik követi ész nélkül. Úgyhogy aztán már minden törlésért járt a csoki. Utána ráébredtem, hogy jól kiszúrtam magammal, mert ha ennyi csokit esznek, akkor felpörögnek, ezért készítettem egy szép, színes táblázatot, amiben szívecskéket lehetett gyűjteni minden önálló törléssel és a héten egyszer beváltani 20 szívecskét egy csokira. Rögös volt az út, de működött, ovikezdésre önállóan végezték a vécén a dolgukat.”
Bogi fiánál végül apa oldotta meg a szobatisztaság problémáját, amikor anya elutazott a szüleihez egy hétvégére:
“Már egy ideje nyomasztott minket a szobatisztaság, hogy nem akar a kisfiunk leszokni a pelenkáról, akárhogy ajánlgatjuk neki a vécét és próbálkozunk a legkülönfélébb trükkökkel. Nála az működött végül, hogy én elutaztam és egyedül maradt egy hétvégére az apjával, aki kitalálta, hogy ugyanolyan alsónadrágot vesz neki, mint apáé, és mint férfi a férfival elintézik ezt a pisilés problémát. Egész hétvégén otthon mászkáltak a boxer alsóikban és óránként játszottak olyat, hogy kinek sikerül belepisilnie a vécébe, apának vagy fiának, mert akinek ment, az kapott nagy tapsot. Pár baleset történt azért – szerencsére a kanapét leterítette vízhatlan lepedővel a férjem -, de mire hazaértem, a fiam büszkén mutatta az új tudományát, hogy milyen ügyesen pisil a vécébe.“
Nem mindig egyszerű rávenni a gyereket, hogy használja a vécét, főleg a mai hiperszuper pelenkák világában, amikor szinte nem is érzi, ha épp pisil. De látható a fentiekből, hogy nem kell félteni az anyukákat és apukákat, ha arról van szó, hogy szobatisztaságra kell szoktatni a gyereket, a kreativitásuk szárnyalni kezd és akárhogy, bárhogy, de találnak megoldást.
