Drága kislányom!
Előre leszögezem, hogy nagyon szeretlek. Igen, még akkor is, amikor hajnali négykor felébresztesz, én meg válogatott káromkodásokat mormolok el az orrom alatt. Persze átalakítom őket, nehogy eltanuld, mert hogy nézne az ki, hogy pont te mondanád a bölcsiben azt, amitől minden szülő óvja a gyermekét.
Amikor felkiáltok, hogy „Juliska, a cica rúgja meg, azt a hét meg a nyolcát, irgumburgum, mi a lónak a füléért vagy ébren?”, akkor épp nem annyira vagyok toleráns és megértő, de azért még szerető anyukád maradok.
Mondd már meg nekem, mi a problémád az alvással, mert kezdem elveszteni a fonalat. Hogy van az, hogy neked elég napi 6 óra alvás, az is több részletben? Még ha nap közben alszol is két órát délután, akkor is, akárhogy számolom, az csak 8 óra összesen, ennyi egy felnőttnek is kevés. Te mégis ugrálsz és nevetsz boldogan, kisimultan és kipihenten, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne az, hogy hajnali négykor festeni, babázni, Peppa malacot nézni, legózni akarsz, miközben én ott kornyadozom melletted, mint egy jobb napokat is látott virágszál.
Tudod, az a baj, hogy a nemalvás öregít. Nem téged, persze, rajtad meg sem látszik, de anyádnak szaporodnak a szarkalábai így három év nemalvás után, és lassan úgy festek, mint a saját öreganyám. Hát kinek jó ez? Amíg még pici baba voltál, megértettem, enned kellett éjjel, vagy csak anyahiányod volt, és ölelgetésre vágytál. Teljesen rendben volt, ez a babák dolga, hogy ne hagyják aludni az anyukájukat. De könyörgöm, háromévesen?
Már lassan feladom az összes elvemet, és egyből a saját ágyamban foglak letenni éjszakára.
Hátha akkor nem ébredsz meg éjfélkor, és nem hiszed azt, hogy már mindjárt reggel van. Mert most este fél tízig altatlak az ágyadban csak azért, hogy másfél óra múlva megjelenj a szobámban, és követeld rajtam a tejedet, majd befekszel mellém, és tovább durmolsz. Csak nem elég sokáig, az a baj. Néha közben kicsit lerúgod a vesémet, vagy mint tegnap este, egyenesen az arcomba mászol, és arra riadok fel, hogy egy 26-os tappancs nyomódik az orromnak. Pedig csak ketten vagyunk a 160 centi széles ágyra, hogy nem férsz ott el az egyméteres testeddel?
Jelenleg semmit sem szeretnék jobban, mint hogy megértsd, anyádnak szüksége van alvásra. Hogy most leginkább alvásra van szüksége ahhoz, hogy egész ember legyen. Neked is jobb lenne, ha mosolygósan ébredhetnék reggel 7-kor, nem pedig hajnalok hajnalán puffognék magamban a kanapén, hogy már megint mosott szar leszek egész nap. Nem lehetne, hogy maradj olyan cuki hároméves, mint most, csak tegyél hozzá még minimum négy óra alvást? Ha mégsem sikerülne, akkor is maradok feltétel nélkül szerető anyukád, csak lehet, hogy gyakrabban fogok belealudni az esti mesébe, remélem, elnézed nekem.
