A karácsony a meghittség mellett stresszes időszak is, események, új ételek, megváltozott napi rutinok és késő éjszakába nyúló vendégségek érik egymást. Csoda, ha ettől kiborul egy gyerek? Kimeríti a sok élmény, ráadásul még azzal is szembesül, hogy tökéletesen kellene viselkednie, és még véletlenül sem szabad hisztériáznia a nagyik és nagynénik szeme láttára. Hagynia kell, hogy megpuszilják rég nem látott rokonok, és szemforgatás nélkül kell tűrnie a megjegyzéseiket. Sőt mosolyogjon mindehhez, mert karácsony van.
Csak azt felejtjük el ilyenkor, hogy a gyerek az gyerek.
Ha például felborul a napi rutinja háromévesen, akkor várható, hogy idegösszeomlást kap estére. Ha túl sok inger éri, akkor borítékolható, hogy frusztrált lesz. Ha túl sokan akarják puszilgatni, akkor valószínűleg bebújik az asztal alá, és ki sem akar jönni szilveszterig. Mindezt azért teszi, mert gyerek, és karácsony ide vagy oda, úgy működik mint egy gyerek. Azaz háromévesen pont úgy viselkedik, mint egy hároméves, nyolcévesen pedig mint egy nyolcéves.
Nem szabad szem elől téveszteni a karácsonyi időszakban sem, hogy milyen a gyerekünk. A válogatós gyerekből nem lesz hirtelen mindenevő a karácsony tiszteletére, és szét fogja túrni az ünnepi vacsorát akkor is, ha villámokat szór a szemünk. Ha a lelki egyensúlya érdekében fontos számára a napi 16 óra alvás, akkor ez nem szűnik meg, és nem lesz elég neki csak 8 óra azért, mert karácsony van. És egy futkározós gyerektől teljesen feleslegesen várjuk el, hogy nyugodtan üldögéljen órákig az asztalnál, és ne akarja kergetni azt a szerencsétlen kutyát.
Nincs azzal semmi gond, ha azt szeretnénk, hogy a karácsony különleges és varázslatos időszak legyen, de ne keverjük össze a különlegeset a tökéletessel. És ne felejtsük el, hogy a gyerekek öröme fontosabb karácsonykor, mint az, hogy mit esznek, milyen ruha van rajtuk vagy hány rokonnal jópofiznak.
