Nyílt levél az ítélkezőknek: Igen, az ötéves lányom még mindig babakocsiban közlekedik

Ez a nyílt levél mindenkinek szól, akik ítélkeztek fölöttünk az elmúlt napokban, amikor meglátták, hogy az ötéves lányom babakocsiban ül. Hallom, ahogy összesúgtok a hátunk mögött, és ujjal mutogattok a gyerekemre.

Gyertek oda legközelebb, és kérdezzétek meg, miért babakocsiban közlekedik a lányom.

Nyílt levél az anyának, akinek ordított a gyereke a bolt közepén

Azért ül babakocsiban, kedves ítélkezők, mert hipermobilitás-szindrómája van. Ha túl sokat sétál, vagy ha túl meleg van, akkor fájni kezd a lába. A lábai, bokája és a lábfeje nem bírja a terhelést. Konkrétan nem képes sétálni egyáltalán, ha gyalog jönne, pár sarok után fel kellene ölbe venni. És ha felveszem, akkor sem tudja körém fonni a lábát, mert nincs annyi erő a lábaiban, hogy ott tartsa a derekamnál. Ráadásul ötévesen már olyan súlya van, aminek a cipelését a hátam sem bírja hosszú távon.

Nincs szüksége folyamatosan babakocsira, volt olyan is, hogy egy egész évig nem kellett elővenni. Aztán megerőltette magát a családi vakáció alatt, és azóta megint szükség van rá. Szegény apja vitte mindenhová ölben nyaralás közben, hogy ne maradjon le a látnivalókról.

Fotó: Rachel Bitmead

Amikor kimozdulunk, már csak azért kérdezgetem a lányomat, hogy mások hallják, nem véletlenül ül a babakocsiban, nem kényeskedésből, hanem mert beteg. Jó hangosan szoktam megkérdezni tőle, hogy van a lába, használt-e a fájdalomcsillapító. Így tudom valamennyire elejét venni az ítélkezésnek és a beszólogatásnak.

De már elegem van ebből.

Úgyhogy legközelebb, ha látsz egy gyereket babakocsiban, és úgy érzed, túl idős már hozzá, akkor ne ítéld el egyből, és ne gondold, hogy biztos lusta az anyjával együtt. Ne susmorogj a háta mögött, és ne mutogass rájuk. Egyrészt senkinek semmi köze hozzá, miért ül babakocsiban, másrészt pedig lehet, hogy nyomós oka van annak, hogy babakocsival közlekedik.

Üdvözlettel: az anya, akinek a lánya nem tud gyalogolni, csak komoly fájdalmak árán.