Amikor anya leszel, számtalanszor kapsz olyan pillantásokat és megjegyzéseket, amik arról szólnak, hogy milyen könnyű dolgod van, mert csak otthon vagy a babával. Anne Rust dúla írta le, hogy milyen sokszor panaszkodnak szülés után az anyukák, hogy mit képzelnek, miért nincs kész a házimunka, nincs főtt kaja és a mosatlan is hegyekben áll, mikor egész nap ráérnek. Egy idő után aztán el is hiszik az anyukák, hogy nekik egyszerre kellene mindent kézben tartani, elintézni, suvickolni, miközben próbálnak életben tartani egy babát.
A dúla egy csinos listát tett közzé, hogy a valóságban mire lesz időd anyaként az első hónapokban, amíg CSAK otthon vagy a babáddal, hogy ne várj el túl sokat magadtól.
- Sosem érsz a házimunka végére, mert folyton megakaszt benne egy baba.
- Talán lesz időd rá, hogy egyél.
- Talán lesz időd rá, hogy felöltözz.
- Talán lesz időd rá, hogy elmenj sétálni, ha a baba is úgy akarja.
- Talán lesz időd rá, hogy elindíts egy mosást, de a teregetést már semmi sem garantálja.
Nem mérhető egzakt módon, hogy anyaként mit csinálsz egész nap. Próbálsz türelemmel reagálni a babád minden rezdülésére. Tisztán tartod a gyermekedet, ami rengeteg energiádba kerül, olykor magadat is át kell öltöztetned hozzá. Szoptatod, eteted, felkészülsz a szoptatásra, túléled az etetést, véded a gyereket és közben megküzdesz az érzelmi hullámvasúttal, ami a szülés után a fejedre szakad.
Azt érzed, nem csináltál egész nap semmit, és valóban, nincs kiporszívózva, de közben igazából egész nap csak adtál önmagadból a babádnak. Energiát, gondoskodást, szeretetet, mosolyt, ringatást… úgy, hogy nem vártál viszonzásul semmit tőle. Ki ne fáradna el abban, ha folyton csak ad? Igen, nem lett kész a házimunka, de ez nem jelenti azt, hogy nem csináltál egész nap semmit. Az egyik legnehezebb munkába vágtál bele: embert nevelni egy kis magatehetetlen csecsemőből. Dicsérd meg magad néha érte, mert megérdemled.