Töredelmesen bevallom, én mindhárom gyerekemmel együtt aludtam. A két nagylányommal csak kicsi korukban, amikor még szoptattam őket, illetve ovisként, ha épp rosszat álmodtak, vagy nagyon vágytak anya közelségére. A harmadik lányom pedig még 4 évesen is igényli, hogy mellettem aludjon, én meg hagyom, mert nekem mindegy, ugyanúgy tudok aludni mellette, és ha neki jó, akkor nekem is jó. Ettől még nem gondolom, hogy mindenkinek együtt kellene aludnia a gyerekével, inkább csak nekem, nekünk így volt kényelmesebb, hogy ezen nem küzdöttem a lányaimmal, mert nem tartom annyira fontos kérdésnek, hogy probléma legyen belőle.
De azért van annyira fontos téma, hogy tanulmányokat készítsenek az együtt alvásról.
Napvilágot látott már olyan tanulmány, amiben azt írják, hogy 5 éves korig nyugodtan aludjunk együtt a gyerekekkel, semmilyen negatív érzelmi hatással nem lesz rájuk, és olyan tanulmányt is találhatunk, amiben a biztonságos együtt alvás szabályait taglalják. Ez utóbbi főleg az újszülötteknél fontos, hogy nehogy baleset történjen a közös ágyban: a legjobb az, ha babaöbölben alszik, ami a szülők ágyához van rögzítve, hogy elkülönüljön a fekhelye, nehogy ráfeküdjön valamelyik szülő. Azt is javasolják, hogy a hátán aludjon a baba együtt alváskor, lehetőleg ne a két felnőtt között és ne legyen körülötte szabadon olyan textil, amit az arcára húzhatna. Ha pedig anyukának hosszú haja van, akkor éjszakára kösse fel, nehogy rátekeredjen a babára, illetve kerülje az olyan éjszakai ruhát, amin esetleg zsinórok vannak. És természetesen senki se aludjon együtt egy babával, ha altatót szed, ezt remélem, mondani sem kell.
A képen az anyának a haját például össze kellett volna fognia. (Képünk illusztráció – Forrás: Profimedia)
Egy újabb tanulmányban azt találták, hogy minél több ideig alszik anya a babával, annál nagyobb eséllyel lesz depressziós. De meglepő módon nem azért lesz depressziós, mert együtt alszanak, hanem mert ahogy idősödik a gyerek, úgy nő az ítélkezés a környezetben az anyával szemben. A tanulmányban 103 családot vizsgáltak a baba első évében, a többségük együtt aludt a babával a születés után, de ahogy teltek a hónapok, úgy csökkent az együtt alvók száma.
„Azt találtuk, hogy a családok 73 százaléka együtt aludt a babával az első hónapban, ez 50 százalékra csökkent a harmadik hónapra, és a hatodik hónapban már csak 25 százalék maradt” – mondta el Douglas Teti, a kutatás vezetője.
Az eredmények szerint azok az anyák, akik a baba hat hónapos kora után is az együtt alvást választották, sokkal depressziósabbnak érezték magukat, mint a külön alvós anyukák, és ahogy nőtt a baba, úgy nőtt a kritikus megjegyzések száma is velük szemben.
A kritikák mellett az együtt alvós anyukák többet is aggódtak a gyerek alvása miatt, ami logikus, hiszen ha sokan mondják, hogy nem normális, ha veled alszik a baba, akkor egy idő után elkezdesz kételkedni magadban.
A megoldás erre a problémára nem az, hogy egyik napról a másikra költöztessük át a gyerekeket a saját ágyukba, hanem inkább figyeljük meg, hogy tényleg igénylik még az együttalvást, vagy csak megszokásról van szó, és most már aludhatnának akár egyedül is. Az anyukáknak pedig azt javasolják a szakemberek, hogy ne hallgassanak a környezet kritikáira, inkább tartsák szem előtt a gyerek igényeit és azt, hogy a lehetőségekhez mérten mindenki kielégítő alváshoz jusson a családban.
