A filmekben is leginkább azzal a sztereotípiával találkozhatunk, hogy apa ül az újságjába – manapság inkább a telefonjába – mélyedve a reggelizőasztalnál, és meg sem hallja, ha hozzászólnak a gyerekei. Klisés jelenet, de nem véletlenül alakult ki ez a kép az apákról.
Rich Oswald pszichoterapeuta szerint az apák „úgy vannak drótozva”, hogy megtartsák a két lépés távolságot a saját érzéseiktől, ennek esik áldozatul a család. Nekik is ugyanúgy vannak érzelmeik, amiket ki is tudnak fejezni, de úgy nevelik őket társadalmi szinten gyerekkoruktól kezdve, hogy lenyeljék az érzéseiket. Az érzelmi eltávolodás azért következik be a gyerekek születése körül, mert az apukák ilyenkor elvesztik a kontrollt a saját érzéseik felett, ezt pedig a többség nem tanulta meg kezelni a felnőtté válás során.
Képünk illusztráció – Forrás: Profimedia
Pedig a tanulmányok azt mutatják, hogy a férfiak ugyanolyan érzelmesek, mint a nők, csak abban a hitben nevelték őket, hogy el kell rejteni az érzéseiket, ha férfiasak akarnak lenni. Az elfojtott érzelmek aztán akár egészségügyi problémákhoz is vezethetnek. A gyerekek pedig a szülők viselkedéséből tanulják meg, hogyan fejezhetik ki az érzelmeiket, a fiúk leginkább az apjuk mintáját követik, így egy elfojtós apa önkéntelenül is egy újabb elfojtós férfit fog nevelni.
A terapeutának több olyan apa is volt már páciense, aki elsírta magát, amikor a baba első szívhangját meghallotta, de szégyellte magát miatta. Szerinte nagyon fontos lenne felkészíteni a férfiakat arra, hogy egy gyerek születése milyen óriási érzelmi hullámvasút, és hogy az nem megoldás, ha jégfalat húznak maguk köré, csak mert a „fiúk nem sírnak”. Az érzelmek miatti bűntudat az egyik legnagyobb csapda, mert csak még jobban elválasztja az apákat a gyerekeiktől. A szakértő szerint a legtöbbet az anyák tehetik ebben a kérdésben, bátorítaniuk kell az apákat, hogy mutassák ki az érzéseiket, és vonják be őket a baba körüli teendőkbe minél inkább, hogy ne érezzék kirekesztve magukat az első hónapokban sem.
