A testvérek egyértelműen egymás első játszópajtásai, és jó esetben felnőve a legrégebbi barátokká is válnak. Egy új tanulmány azonban azt állítja, ennél sokkal több is rejlik a testvéri kapcsolatokban. Mark Feinberg, a Penn Állami Egyetem professzora szerint a testvérekkel való kapcsolat ugyanannyira formálja a gyerekeket, segíti vagy hátráltatja a fejlődésüket, mint a szülőkkel való kapcsolatuk.
Ez azt jelenti, hogy a testvérek nevelésénél azt is figyelembe kell venniük a szülőknek, hogy milyen a gyerekek kapcsolata egymással, mert még a végén félreneveli egyik testvér a másikat. Kognitív, szociális és érzelmi fejlődésben is nagyobb hatással vannak egymásra, mint ahogy azt eddig gondolták.
Képünk illusztráció – Forrás: Unsplash/Annie Spratt
A szülők feladata Feinberg szerint, hogy segítsenek a gyerekeknek minél egészségesebb testvéri kapcsolatot kialakítani egymással, hogy amennyire lehet, kiküszöböljék a negatív hatásokat. Az első lépés természetesen az, hogy jó példával járnak elöl a szülők.
A szülők mutassák meg a saját példájukon keresztül, hogyan kell békésen megoldani a konfliktusokat, és beszéljenek pozitív hangnemben más családtagokról. Várják el a testvérektől, hogy jól bánjanak egymással, és fektessék le a szabályt, hogy minden fizikai és szóbeli agresszió elfogadhatatlan a másikkal szemben.
Feinberg azt tanácsolja, hogy ne csak legyintsünk a gyerekek közötti feszültségre, hanem úgy avatkozzunk bele a vitáikba, hogy közben mégis önállóan, egymás között oldják meg a konfliktusaikat.
„Abban segítsen a szülő, hogy a gyerekek megértsék, mi a problémájuk egymással, vezesse rá a testvéreket a megoldásra, de ne oldja meg helyettük a helyzetet.”
